Amikor néhány éve megírtam a *(l)ele című bejegyzést, nem gondoltam, hogy hamarosan én is a kezemben tarthatok majd egy szivardobozból készült ukulelét.
Néhány hete kaptam egy kedves levelet Dávidtól, aki azt kérdezte, kipróbálnék-e egy szivardobozból készült ukulelét, amelyet egyébként ő készített. "Naná." - válaszoltam. Kicsit aztán csúszott a project, mert Zsófi megérkezett az életünkbe, de végül pár napja meg tudtam beszélni Dáviddal a találkozót, aki elhozta nekem a szivardobozlelét:
Izgatottan vettem kézbe a hangszert, nem fogtam még soha ilyen egyedi darabot. Nézegettem, forgattam, meg is szagoltam, hiszen szivardobozból készült. Mindenkit ki kell ábrándítanom: nincs szivarillata. Igazából semmilyen illata nem volt 
.
Megpróbáltam megsaccolni a méretét: a szoprán ukulelénél kicsit nagyobb, sőt megközelíti a koncert méretét - már ami a nyakat illeti. Maga a test akkora, amekkora: érdekes, szögletes, számomra szokatlan. Viszont egyáltalán nem volt kellemetlen tartani: azt gondoltam, hogy a sarkok és az élek miatt majd szúrni vagy vágni fog, de semmi gond nem volt. Simán az ölembe kaptam, és - gyors hangolás után - máris pengettem rajta.
Halálfejes hangolókulcsok
A hangolással sem volt gond, hiszen pokolian jók a hangolókulcsok: áttételesek, és könnyű volt a pontos hangolás.
A hangszer nyaka vastagabb volt az általam megszokottnál: sokkal kevésbé éreztem úgy a hüvelykujjammal, hogy félhengert fogok, inkább egy jól lekerekített téglatesthez tudnám hasonlítani a nyakat. Nekem ez nagyon tetszett valószínű azért, mert a nagyobb tenyerem miatt a vastagabb nyak kényelmesebb fogást biztosított.
A húrok a fogólaptól megfelelő távolságra voltak, könnyen tudtam akkordokat lefogni. Minimális hiányosság, hogy nincsenek rajta a jelzőpöttyök. Ez különösen a kezdő ukulelejátékosokat érintheti érzékenyen, hiszen a sok bund között - főleg a fogólap közepe felé - az egyetlen tájékozódási pont az a néhány jelzés. Ugyanakkor ha van némi gyakorlatunk, sok akkordot már úgy tudunk lefogni, hogy oda sem nézünk, akkor meg minek a pötty. Persze ha valaki nem tud meglenni a kis jelzők nélkül, könnyen pótolhatja maga is. Vagy esetleg megkéri Dávidot, hogy az ő hangszerén legyenek rajta a jelzők .
Sajnos nem volt sok időm tesztelni a hangszert, nem tudtam részletes bemutató videót készíteni, így csak egy rövid hangpróbáról készült felvétel: az egyik kedvenc számom (kivételesen Beatles) alá pengettem szerényen az akkordokat:
Összességében az a véleményem, hogy egy nagyon kedves, jópofa hangszert tesztelhettem, igazán különleges a megjelenése. Ha valaki elővesz egy ilyen szivardobozlelét a társaságban, biztosan leesik majd a hallgatóság álla. Pláne ha valami jó dallamot is játszunk rajta . Fontosnak tartom még megjegyezni, hogy a hangszer kis teste ellenére nagyon jól szól! (Persze zenekarban kellene elé a mikrofon!)
Talán nem árulok el titkot, ha megírom, hogy ennek a hangszernek már megvan a gazdája (szerencsés!!! ), és nem tudom, mik Dávid tervei, de feltételezem, hogy nem ez lesz az egyetlen ukulele, amely kikerül a kezei közül.
(Ha valaki szeretne magának ilyen hangszert, bátran érdeklődjön nálunk, továbbítjuk a kérését/kérdését!)
