A munkahelyem szervezésében idén is Kínába látogattam, mégpedig az Xi'an-ba (a térképeken leginkább Hszian-ként látjátok leírva, de kínai karakterekből Xi'an-ként kell átírni). Ezt a gyönyörű ősi várost az ókor fővárosai között tartják számon Róma, Athén és Kairó mellett. Sokáig Xi'an volt Kína fővárosa. Gondolom, a "selyem út" is sokaknak ismerős töriből, nos a selyem út Xi'an-ból indul. A munka mellett szerencsére volt időm arra is, hogy a helyi nevezetességeket megnézzem, amelyek közül talán az agyaghadsereg a legismertebb, és amelyet nem véletlenül tartanak a világ nyolcadik csodájának. Eddig kb. 2000 agyagszobrot, lovat ástak ki 1974. óta (akkor találtak rá a hadseregre), és még kb. 6000 lehet a föld alatt, úgyhogy lesz még tennivalója a kínai régészeknek az elkövetkező év(tized)ekben.

Idén megkockáztattam, hogy egy ukulelét is vigyek magammal. A választásom egy pár hónapjra a Temu-ról rendelt szoprán ukulelére esett. Hogy miért? Mert 4500,- Ft-ba került, így ha a reptéren (vagy később bárhol) baja esett volna, nem veszítek sokat, bár nyilván sajnáltam volna a hangszert. Majdnem teljesen belefért a repülőre felvivős hátizsákomba, épp csak a feje lógott ki. Egy helyen megkérdezték a reptéren, hogy mi van a tokban, egyébként simán fel tudtam vinni a fedélzetre. Szerintem egy puha tokban lévő koncert méretű is simán felvihető. Egyébként ahogy elnéztem a fedélzetre felvitt hatalmas bőröndöket, csomagokat (meglepődtem, hogy ekkorákat is felengedtek), talán még egy tenor ukulelével sem lett volna gond...

Úgyhogy Kínában egy kis névtelen (semmilyen márkajelzés nincs rajta), fából készült sárga fedlapos, bordós-barnás oldal- és hátlappal rendelkező szoprán ukulelén pengettem, amikor épp nem munka volt, vagy nem az agyagkatonákat néztem vagy nem a várost jártam. Leginkább este tudtam egy kicsit ukulelézni a hotelben, ugyanis a hat órás időeltolódást nem tudtam egy hét alatt sem megszokni. Így amikor kínai idő szerint éjfél volt, és illett volna már aludni, itthoni idő szerint még csak este 6, amikor egyébként nem vagyok álmos.

A szállásunkhoz közel volt egy hatalmas park, ahová kétszer is kimentem sétálni, és mindkét alkalommal vittem magammal az uksit. Elhatároztam, ha már egy Kínából rendelt ukulelét hazaviszek látogatóba, akkor ott készítek róla egy tesztvideót. Ebben a parkban egyébként annyi érdekesség volt, hogy győztem kapkodni a fejemet (nemcsak zenei, hanem mindenféle). Egy házaspár mindkét tagja trombitán játszott: beálltam hozzájuk akkordozni egy kicsit (a Scarborough Fair-t játszottuk Dm-ban), aztán arrébb volt egy kisebb zenekar 3 szaxofonnal, 1 kínai furulyával és 1 harmonikával, velük az Edelweiss-t játszottuk el (F-dúrban). Nem árulták el, mit fognak játszani, csak belekezdtek... legnagyobb örömömre olyasmi szólalt meg, amit én is ismertem, és mondtam is rögtön nekik a dalok címét, de nem értették, miről beszélek. Feltételezem, hogy minden dalnak megvan a kínai címe, így hiába mondtam a "nyugati" címét, azt nem értették. Persze nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy nemzetiségre tekintet nélkül mindenki megszólalt a zene közös nyelvén, amit mindenki értett . Nos, trombitásék után és szaxofonosék előtt nagy nehezen találtam egy helyet a parkban, ahol le tudtam forgani a tesztvideót.

Sejthetitek, hogy egy márkajelzés nélküli, abszolút olcsó ukulelétől nem lehet elvárni túl sokat, ráadásul a hangterjedelem korlátozottsága miatt sem ideális hangszer számomra (akkordozásra jó, fingerstyle-ra kevésbé). Arra viszont tökéletes volt, hogy minimális kockázatot vállalva megutaztassam, kint készíthessek róla egy teszt videót, és egyébként a munkatársaimnak pengessek is rajta egy keveset. A tesztről készített videót viszonylag könnyű volt megvágni (nem kellett), mert keveset bakiztam, és valahogy elsőre jól sikerült a nem is túl rövid felvétel. Visszanézve egyébként azt hiányoltam, hogy nem beszéltem a kis hangterjedelemről, úgyhogy azért utaltam erre a bekezdés elején: hosszú távon negatív tényező lehet, ha beleássuk magunkat a fingerstyle-feldolgozások világába. Minden vágyam, hogy egyszer egy "long-neck soprano"-t kipróbáljak, amit úgy kell elképzelni, hogy szoprán testhez koncert vagy tenor méretű nyakat illesztenek, így meglesz a szoprán hangzás, a megfelelő hangterjedelem és a nagyobb méret kényelme is.

Xi'an-ban egyébként rengeteget sétáltam, és teljesen véletlenül egy hangszerboltba is belebotlottam, ahol egy "rendes" - értsd: jó minőségű - ukulelét is ki tudtam próbálni, ami átszámítva kb. 20.000,- Ft-ba kerül (itthon nyilván nem ennyi lenne). Erről a hangszerboltról csak pár másodperc videót készítettem, amelyet a parkban felvett uksitesztes videóm végéhez tapasztottam. Fogadjátok szeretettel így ezt a 2 az 1-ben videót, és szintén megosztom az utazásomról és az agyaghadsereg meglátogatásáról készített videómat is, hátha valakit az is érdekel .