Két hete kitettem egy felhívást, és kértem, hogy Bob Dylan közismert dalából 16 sort - 64 ütemet - legyetek szívesek eljátszani, és ha kedvetek tartja, elénekelni. Szerettem volna ugyanis egy újabb össznépi pengetős videót összehozni. Izgatottan vártam a videóitokat, a határidő lejárta előtt pár nappal pedig kicsit aggódni kezdtem, mert március 14-ig KETTŐ videó - Eszteré és Attiláé - érkezett. Én is feljátszottam a saját sávjaimat, közben pedig reméltem, hogy a beküldési határidő meghozza a kedveteket a pengetéshez. Így is lett, március 15-én elkezdtek érkezni a felvételeitek, én pedig este nekiálltam összevágni az anyagokat.

Igazán élvezetes volt a videószerkesztés, örömmel dobáltam be a programba a beküldött file-okat, és izgalmas érzés volt látni, ahogy összeáll a produkció. Nem is szaporítom tovább a szót következzen tehát a videó, fogadjátok szeretetettel:

Spoiler: kérlek, akkor olvass tovább, ha megnézted a videót. Először is tudom, hogy nem volt könnyű a dal éneklés szempontjából. Le a kalappal, szerintem mindenki jól megoldotta, még ha mindenki máshogy is oldotta meg. Hiába egyszerű az akkordozás, a számtalan feldolgozás miatt egyszerűen szinte képtelenség, hogy mindenki ugyanúgy énekelje a dalt: van, aki hosszabban tartja ki a sorok végét, mások rövidebben, ki ide, ki oda tesz - hosszabb vagy rövidebb - hajlítást a dallamba stb. Ezek a különbségek jól ki is jöttek a beküldött videókban, így nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy az énekszólamok sokszínűsége miatt a dalolás nem lett teljesen egységes. Ez viszont szerintem hihetetlen jó színt visz az egészbe, és ennek köszönhetően sok helyen megfigyelhető a spontán többszólamúság.

Szerettem volna olyan produkciót, amelyben mindenki számára van meglepetés. Azt hiszem, ez a célkitűzésem sikerült. Kitalálhattátok, hogy kettő ember kicsit jobban be volt avatva az egészbe: így lett egy hátborzongatóan szép első versszakunk (köszi, Orsi ), és egy hibátlan, elképesztően csúcs gitárszólónk (köszi, Attila ). Viszont ők sem tudtak egymásról, ahogyan az ukulelés videókat beküldők sem tudhatták, hogy lesz egy külön énekes bevezető, és azt sem tudhatták, hogy miért kell egy versszakot végigakkordozni. Én egy basszusgitárszólamot is rögzítettem, és egy dobsávot is alávágtam, hogy az a bizonyos lúd kövér legyen. Röviden ennyi a "keletkezéstörténet" .

Nagyon örülök, hogy együtt pengettünk, köszönöm nektek: Orsi, Nóri és Anka, Katinka, Viki, Eszter, Gyuri és Attila.

És hogy mi lesz a következő dal? Még nem tudom .