Az ukulele tartása, fogása

Ha profi ukulelejátékosok videóira keresünk a YouTube-on, elsősorban (nyilvánvalóan) magára a zenére figyelünk, lessük a zenész ujjait mindkét kezén. Az talán fel sem tűnik (hiszen annyira nem is látványos), hogy külön ügyességet és gyakorlatot igényel a hangszer kézben tartása. Mielőtt elkezdtem volna ukulelézni, néhány helyen is olvastam erről a körülményről, hogy bizony, az ukulele méretétől függően az is több-kevesebb gyakorlatot igényel, hogy az ember hogyan szorítsa magához a hangszert. Természetesen most vállpánt nélküli ukuleléről beszélek, hiszen vállpánttal (másik nevén hevederrel) rendelkező típusnál ilyen probléma nem merül fel.

Tehát az ukulele a kisebb méreténél fogva nem ad olyan "egyértelmű" fogást, mint mondjuk a gitár (vagy a zongora hehe). Tehát amikor először a kezembe fogtam egy ukulelét, nekem is az tűnt fel, hogy ezt nem is olyan egyszerű tartani, hiszen a kis mérete ellenére stabilan kell fogni úgy, hogy akkor se essen le, ha a bal kezünkkel nem támasztjuk alá a nyakát, közben pedig a jobb kezünk is szabadon marad a pengetéshez. Türelmesen kell gyakorolgatni, hogy biztos legyen a fogás. Talán túl sokszor is ismételgetem azt a mondatot, hogy "ez is gyakorlat kérdése", de ez az örök igazság a hangszertanulásban. Saját tapasztalataim szerint rohadt nehéz állva ukulelézni (kivéve, ha vállpántos), ezért ülve (esetleg keresztbe tett lábbal), az ukulelét ölbe fogva lehet a legkönnyebben "megtartani" a hangszert. Mindennapi gyakorlást feltételezve néhány hét elteltével a kezdő ukulelejátékosnak egyre természetesebb lesz az ukulele fogása, egy-másfél hónap elteltével pedig már szinte alig fog vacakolni az uksi helyezgetésével. (Én kezdőként néha még a szék karfájának is nekitámasztottam az ukulele fenekét.)

Tehát: helyezkedjünk el kényelmesen egy széken, a hátradőlést felejtsük el, mert - főleg, ha nagyobb darab ukulelejátékosról és kisebb méretű ukuleléről van szó - a hangszert szorítsuk a jobb könyökünk, alkarunk, ölünk (jobb combunk) közé úgy, hogy a jobb alkarunkkal csak a fedlaphoz érjünk hozzá, a húrokhoz ne (bocs, balkezesek, tükrözzetek mindent).

(Ahogy korábban utaltam rá, kezdő ukulelések ne próbálkozzanak azzal, hogy vállpánt nélküli ukulelén állva próbálnak játszani!)

Pengetés

Aki esetleg YouTube-on nem találkozott volna még ukulelés videókkal, bátran keresgéljen, nagyon sok feldolgozást és oktatóvideót feltöltöttek már, ezeken a legkülönbözőbb pengetési technikák láthatók. Az ukulelét hagyományosan ujjal pengetik, többnyire mutatóujjal, de a többi ujjat foglalkoztató pengetési technikák is léteznek. Pengetőt ritkán használnak, hiszen attól jóval élesebb lesz a ukulele hangja, ez pedig ritkán cél: előforulhat, hogy adott dallam vagy kíséret kifejezetten pengetővel szól jól, ilyenkor természetesen használnak pengetőt.

Visszatérve az ujjal való pengetéshez: a legegyszerűbb pengetés az, amikor a hüvelykujjunkkal végigpendítjük a húrokat. Persze ezt a technikát nagyon ritkán alkalmazzuk majd a különböző dalok eljátszásakor, hiszen így nehéz ritmizálni, és nem is alkalmas az ukulele "rendes" megszólaltatására. Inkább arra jó, hogy hangolásnál megszólaltassuk az adott húrt, vagy egy új akkord begyakorlásánál meghallgassuk, hogyan szól, illetve jól (elég szorosan) fogtuk-e le a húrokat a bal kezünkkel. Áttérve tehát a leggyakoribb (és szintén egyszerű) "alap" pengetési módra: ez a mutatóujjal történik az alábbi videón látható módon:

Mondanám, hogy én vagyok a videón és megtanultam magyarul írni, de nem. Ő bizony egy külföldi koma, és ezen a felvételen speciel nincsenek hosszú körmei, más videókon viszont kifejezetten hosszú körmökkel tűnik fel. Megnyugtatok mindenkit, hogy rövid körmökkel is lehet ukulelézni, a hosszú körmök - ahogy gitárnál is - a húrok egyenként történő pendítését segítik elő (dallamjátéknál, akkordbontásnál), erre egy tök kezdőnek nincs szüksége, sőt a bal kézen a rövid köröm kívánatos az akkordok lefogásához. Na, visszatérve a videóra: azt magyarázza a muksó (aki egyébként nagyon jó oktatóvideókat készít), hogy gyakorljuk a pengetést úgy, hogy a bal kezünkkel csak simán megmarkoljuk az uksi nyakát, és csak a jobb kézre koncentrálunk. Mutassunk magunkra a jobb kezünk mutatóujjával, majd a csuklónkat elforgatva a földre, miközben a mutatóujjunk végigpendíti a húrokat. Hát ezt gyakorolhatjuk végtelenítve. A lényeg az, hogy a kézmozdulat olyan sebességgel és szögben történjen, hogy a mutatóujjunk ne akadjon el a húrokban (húrok között), ne tépjük el a húrokat, és mégis egy olyan határozott mozdulat legyen, hogy szinte egyszerre szólalnak meg a húrok. Tehát igen sok követelménynek kell egyszerre megfelelni a pengetés során, de - ahogy sokszor írtam - gyakorlat teszi a mestert. Nem ördöngősség, néhány hét próbálgatás, gyakorlás után menni fog. Az lesz majd sokkal izgalmasabb, hogy ezt a kézmozdulatot milyen ritmusban majd ismételgetnünk, hiszen ez adja meg egy-egy dal kíséretének alapkarakterét.

Hamarosan elkezdünk megismerkedni az akkordokkal...