...és megint dühbe jövünk - Ukulele Magyarország
KOSÁR MEGNYITÁSA
KERESÉS
KÖZÖSSÉGI OLDALAK
Ukulele Magyarország
Magyar Ukulele Klub
Ukulele Hungary csatorna
Instagram
Twitter


Egy korábbi bejegyzésemben (Kincs, ami nincs) áradoztam már arról, gyerekként mennyire magával ragadtak a Bud Spencer és Terence Hill filmjei. Nemrég jöttem rá, hogy a filmekben a direkt poénok mellett rengeteg finom abszurditás van, ami vagy feltűnik a nézőknek vagy nem. Én ez utóbbi kategóriába tartoztam, de mióta felfedeztem ezt az érdekességet, kicsit más szemmel (is) nézem újra a filmjeiket nézném újra a filmjeiket, ha lenne időm. Az nyilván mindenkinek feltűnik, hogy szinte minden filmjükben babot (vagy ha azt nem, mást és sokat) kajálnak együtt vagy külön, több vagy kevesebb sikerrel és függetlenül attól, hogy éppen a vadnyugaton vannak vagy modern környezetben. Az egyik örökzöld jelenet a hagymásbab-krumplishal párbeszéd az "...és megint dühbe jövünk" című filmből, ha valaki nem emlékezne rá:

Kicsit gondolkodtam ezen a jeleneten. Ebben tökéletesen tetten érhető az abszurd humor, amire az előbb céloztam. Mire gondolok? Arra, hogy figyeljétek meg, honnan indul és hová jut ez a nem egészen egyperces rész. Terence ki van akadva, mert nem nyerte meg a futamot, mert valaki megbuherálta a csónakja motorját, és dühösen keresi az elkövetőt. Érthető az idegessége, hiszen egy versenyt vesztett el, és most szeretne utánajárni a dolgoknak. Ehhez képest pár másodperc múlva észreveszi a gusztán rotyogó hagymásbabot, és Bud tökéletesen szenvtelen és elutasító reakciói ellenére megpróbál "megalkudni" (fogadni) a kajára. Ez teljesen kizökkenti a filmet abból a kerékvágásból, hogy Terence a rosszakaróját kereste, mintha elvágták volna a cselekményt, és hirtelen teljesen másról van szó. Egy pillanatra nem is érti a néző... (már aki elsőre látja... van még ilyen?). Mit beszélgetnek ezek az ételről, amikor fontosabb dolog után kellene mennie Terence-nek. Ennek ellenére egyre elmélyednek a kajával kapcsolatos párbeszédben, nemcsak kiderül, hogy ez krumplishal, de Terence feni rá a fogát. Aztán amilyen váratlanul jött, olyan gyorsan vége is szakad ennek a kis közjátéknak, és visszazökkenünk az eredeti mederbe, amikor megjelenik a szerelő.

Az egész jelenetsor megkoronázása, hogy a konfliktusból kikerekedő bunyó végén senkié sem lesz a hagymásbab. Ezek a hosszabb-rövidebb, kissé abszurdnak is nevezhető, humoros és feledhetetlen jelenetek (ilyen a fagyizós-pisztáciás is) szerintem nagy mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a film ennyire szerethető sokadik megnézés után is. Olyan jelenetek ezek, amelyek nélkül is érthető lenne a cselekmény, tehát ha ezek netán a vágóasztalon végezték volna, akkor is kerek egész lenne a film, de szerencsére - és mindenki legnagyobb örömére - minden filmet számos ilyen kis jelenet színesíti. Szerintem amikor a pisztáciás jelenetet leforgatták, majd vászonra került, nem tudták a készítők, hogy a világ fagyiárusainak sorsát milyen mértékben befolyásolják. Én néha megkérdezem a fagyizóban, hogy naponta hányszor sütik el a pisztáciás poént a vendégek . Egyszer csalódott választ kaptam, hogy "ezen a héten még csak háromszor" .

Persze nem szeretnék filmelemzős bloggá válni, nem is értek hozzá, csak szerettem volna megosztani veletek a fenti gondolatokat, ahogyan a következőket is, bár erről már Kincs, ami nincs című bejegyzésemben részletesen írtam: ezek a filmek fele ennyire sem lennének élvezetesek, hangulatosak a tökéletesen megkomponált zenék nélkül. Az 1978-ban megjelent ...és megint dühbe jövünk sem kivétel ez alól. Ha meghallom az alábbi zenét, azonnal beugranak nekem a kiugró kutyák, lovak, jai alai, rulett, meg minden, ami a főcímben van:

A dal instrumentális változata szól a főcím alatt, amelyben az énekszólamot szintetikus hanggal helyettesítették, de ide szándékosan azt a verziót szúrtam be, amelyikben éneklik a Brotherly Love című számot. A dalt Guido & Maurizio De Angelis szerezte, kis túlzással azt is mondhatnám, hogy remekművet alkottak. A hetvenes évek második felére jellemző discoszámok valamennyi jellemzője megfigyelhető a dalban. Engem leginkább a dallam és az akkordvezetés fogott meg, hiszen annyira egyedi és ötletes, hogy (szerintem) biztosan nem másolták sehonnan, és ha valaki ezt lekoppintaná, tutira felismerhető lenne a plágium. Imádom a basszusszólamot, a trombiták nagyon jól válaszolgatnak, illetve töltik ki a sorok közötti helyeket. Szerkezeti szempontból is kiváló a dal: lendületes a bevezetője, aztán majdnem ugyanazokra az akkordokra szólal meg a versszak, majd a kicsit hosszabb átvezető az igazán egyedi akkordokmenetre épülő refrénig jutattja el a számot, amelynek a végén van egy kis "levegővétel", majd kezdődik újra az egész: versszak, átvezető, refrén. Egy kis dobolós átvezető rész után egy félhanggal fölfelé modulálunk új lendületet adva a szám utolsó egy percének, hiszen az első versszakot hallgathatjuk meg újra. Olyan jól fel van építve a dal, hogy a fülünk éhesen várja mindig a következő fordulatot.

Gondoltam egyet, rákerestem a neten a Brotherly Love akkordjaira, és letöltöttem az akkordokkal kiegészített dalszöveget, melyet aztán fel is tettem a Letöltések menüpontba, a megtekintéshez kattints ide (új ablakban nyílik meg). Ahogy látszik, nem "vészesek" az akkordok, és nagyon jól is szól ukulelén. De gondoltam még egyet, hogy ne legyen olyan egyszerű a dolgom, és elhatároztam, hogy megcsinálom "rendesen" a dalt, azaz úgy feldolgozom, hogy a dallamot is játszom, nem csak az akkordokat sikálom.

Nem tagadom, van benne néhány apró hiba, ezeket nézzétek el nekem. Elhatároztam, ha "mutatható" állapotba fel tudom hozni, készítek róla videót, hogy legalább az alapötletet lássátok, és megtanulva sokkal jobban el tudjátok játsszani annál, mint ahogyan azt a videóban látjátok. A bevezetőt és a versszakot meglehetősen könnyű eljátszani, a bonyodalmak az átvezetőnél kezdődnek, ahol a B-dúrral tud alaposan meggyűlni az ember baja, és a refrén sem könnyű. Készítettem "hogyan játsszuk" videót is, ezt majd egy következő bejegyzésben teszem majd közzé. Addig is a "sikálós", tehát az egyszerű, akkordozós verzióval lehet próbálkozni, nem nehéz, kezdők is szeretni fogják!

Bud Spencer elmékének is szentelem ezt a bejegyzést, melyet egyben szeretettel ajánlok a Magyar Bud Spencer és Terence Hill rajongói társaságnak, a Spencerpolo.hu blogjának és a Krumplishal blognak.

Blogcímkék: feldolgozás

Az ukulele.hu-n minden blogbejegyzés (írott szöveg, képek, videók, hanganyagok) szerzői jogi védelem alá tartozik, ezért a blogbejegyzések többszörözése, terjesztése, másolása, átdolgozása és bármilyen egyéb felhasználása kizárólag a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges. A blogbejegyzések internetes címének (linkjének) közösségi oldalakon vagy más honlapokon történő megosztására ez a korlátozás nem vonatkozik, sőt megköszönjük, ha a bejegyzés linkjének terjesztésével az ukulelézést népszerűsíted:

https://ukulele.hu/blog/es-megint-duhbe-jovunk

Ajánlott blogbejegyzések

Gáll Tamás 2021-09-06
A múltheti, nyárvégi I-es ukuleletanfolyam folytatásaként tegnap II-es tanfolyamot tartottam. A délelőtt folyamán új akkordokkal ismerkedtünk, délután pedig a zeneelméleti alapok és a barré akkordok következtek. Tömény és sok anyagot tekintettük át. Úgy...

Gáll Tamás 2017-02-28
Nagyon régen készítettem már "együttakkordozós" videót, de most felvettem néhány dalt, amelyek közül elsőként a Herman's Hermits régi slágerét szeretném megmutatni ukulele (pontosabban banjolele) kísérettel. Ezzel a dallal kiválóan gyakorolhatnak...

Gáll Tamás 2021-03-30
Sok-sok akkordtanulós videó után elérkeztünk egy vízválasztó akkordhoz, hiszen ez az első barré akkord, amit megtanulunk. A barré akkord azt jelenti, hogy az egyik ujjunkkal (leginkább a mutatóujjal) lefogjuk mind a négy húrt (vagy kis barré esetén kettőt vagy hármat),...

Gáll Tamás 2011-01-06
Az ukulele tartása, fogása Ha profi ukulelejátékosok videóira keresünk a YouTube-on, elsősorban (nyilvánvalóan) magára a zenére figyelünk, lessük a zenész ujjait mindkét kezén. Az talán fel sem tűnik (hiszen annyira nem is látványos), hogy külön...

Gáll Tamás 2021-12-03
Örök kérdés ukulelések között, hogy vajon szabad-e/lehet-e/kell-e/érdemes-e/stb. pántot - más néven hevedert - erősíteni az ukulelére. Erre a kérdésre talán nem létezik jó válasz, ami nem is baj: mindenki el tudja dönteni, hogyan szeretné tartani...

Gáll Tamás 2022-08-24
Őszintén szólva nem gondoltam, hogy ennyien leszünk a tanfolyamon, mert ilyenkor még sokan nyaralnak, élvezik az utolsó nyári napokat, de legnagyobb örömömre majdnem teljesen megtelt a terem, és 15 lelkes ukuleléssel kezdtük meg 2022. augusztus 21-én 9 órakor a 12. ukuleletanfolyamot. Reggel...

Gáll Tamás 2011-02-20
A 67-es út című Republic-dallal (amely az előző szavazáson dobogós lett) három új akkordot tanulunk meg, a G-dúrt pedig "ismételjük", mert azt a Let It Be-nél már memorizáltunk. A három új akkord: D-dúr, A-dúr és a H-moll. Fontos: ha az akkordnál...

Gáll Tamás 2011-05-14
Ha a tokkérdést már megoldottuk, akkor elmondhatjuk, hogy nem volt soha ilyen jó dolgunk. (Illés után szabadon.) Nemcsak azzal kapcsolatban kapok leveleket, hogy vajon milyen ukulelét (és hol) lehet beszerezni, hanem afelől is gyakran érdeklődnek, milyen tokot érdemes venni. Erre - szerintem - egyértelmű...

Gáll Tamás 2013-04-18
Felix Mendelssohn-Bartholdy 1809-ben született Hamburgban. Rövid élete ellenére - 42 évet élt - sok műfajban kipróbálta tehetségét, és jónéhány feledhetetlen dallammal ajándékozta meg az emberiséget. Ezek közül talán a legismertebb Nászinduló,...