Kedves Ukulelések!

Öveket bekötni, hosszú blogbejegyzés következik!

2010. december 30. napja meghatározó volt az életemben. Ez a dátum azon kevés dátumok közé tartozik, amelyeket fejben tudok tartani . Ezen a napon élesítettem ugyanis az első blogbejegyzést még a blog.hu felületén, és azóta eltelt napra pontosan tíz év, viszont ennek az első blogbejegyzésnek az első mondatában írt célom azóta semmit sem változott: "A magyar ukulele blog létrehozásával célom, hogy minél több emberrel ismertessem meg ezt a kis csodálatos hangszert, és hozzak kedvet nekik az ukulelézéshez."

Az elmúlt években volt, amikor hosszabban, és volt, amikor rövidebben visszatekintettem az elmúlt időszakra ilyenkor, december 30. napja körül. A mostani helyzet annyiban kivételes, hogy nem csupán egy, hanem tíz évről szeretnék néhány sort írni, és néhány kulisszatitkot is elárulok. Először is a legfontosabb - személyes - dologról: a blog indulása óta született két gyermekem, akiknek nap mint nap abban az örömben (?) lehet részük, hogy engem hallanak pengetni hol többet, hol kevesebbet . Remélem, hogy ők is lelkesen ukulelét ragadnak majd, amint kicsit nagyobbak lesznek .

Amikor 2010-ben elindítottam a blogot, ukulele.blog.hu címen szerettem volna ezt megtenni, de az már foglalt volt, így kitaláltam, hogy legyen uksi.blog.hu a cím. Az "uksi" becézés aztán valahogy sokakban megragadt (és egyébként volt, akinek nem tetszett), de úgy tűnik, ez lett az angol "uke" becézés magyar megfelelője. Jó ideig tehát az uksi.blog.hu címen volt elérhető a blog, aztán a blog.hu adminok jóvoltából megkaptam az ukulele.blog.hu címet. A leghőbb vágyam persze az volt, hogy a blog az ukulele.hu domainen legyen elérhető, de ezt a címet is regisztrálták már korábban (viszont nem volt tényleges használatban). Kb. kétévnyi serény levelezés (sokhónapos megszakításokkal) és némi szerencse vezetett oda, hogy 2014 év közepén sikerült megszerezni az ukulele.hu domaint. Ezt követően kb. háromnegyedéves munka következett: egy ukulelés kollégától kaptam egy kiváló dizájnt (köszi, Sanyi!) a honlap arculatára - amin azóta csak minimálisan módosítottam -, és nekiálltam a weblap programozásának, így 2015 tavaszán elindulhatott az ukulele.hu abban a formájában, amit ma is láttok. Akkoriban még nem szerveztünk ukuleletalálkozókat és -tanfolyamokat, és webshopunk sem volt, így kicsit szellősebb lehetett a honlap megjelenése. Azóta egyre több lett az információ, tartalom, és - elismerem - kicsit talán zsúfolttá vált a honlap, így tehát a jövő zenéje a megújulás...

A videókat kezdetben egy Sony kamerával rögzítettem, olyanra, amelyik már tudott belső memóriára felvenni. Persze a képminősége korántsem volt olyan jó, látszik is a régi anyagokon, hogy nem olyan tűélesek, mint az elmúlt években telefonnal készített videók. A régi anyagaimat egyébként kritikus szemmel nézem, látom bennük, hogy azóta miben fejlődtem, ma mit csinálnék esetleg másképp, de úgy döntöttem, hogy ezeket nem törlöm le, ezek már a történelem részei. Esetleg lesznek olyan témák, dalok, amelyeket újra feldolgozok kicsit más szemmel és megközelítéssel. Visszatérve a technikára: sokáig nem volt megoldva a tisztességes hangrögzítés, de szerencsére 2019 óta egy nagyon jó "házi stúdiómikrofonnal" és a hozzá tartozó audio interface-szel tudok dolgozni. Persze a világ minden pénzét rá lehetne költeni arra, hogy az embernek egyre jobb és jobb itthoni mini stúdiója legyen (világítás, profi kamera, még jobb mikrofon stb.), de mindez még várat magára. Az első pillanattól kezdve egyébként élvezettel készítettem a videókat, és eleinte nagyon furcsa volt magamat visszanézni és visszahallgatni, amikor a videók vágására került sor. Azóta persze megszoktam már a saját hangomat, és tudom, hogy mire ügyeljek a videók elkészítésekor. Gyakran bakizom egyébként, és van, hogy egyszerűen nem tudok belelendülni a mondanivalómba, ilyenkor puffogok egy sort (amit ugyebár rögzít a kamera), így jókat röhögök utólag, amikor vágom a videót. Úgyhogy elszórakoztatom saját magamat a videók készítésével, de bízom benne, hogy a végeredmény, vagyis a blogbejegyzésbe kerülő végelges videók hasznosak.

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy kizárólag pozitív visszajelzéseket kapok, a teljes képhez hozzátartozik, hogy - még ha elenyésző mennyiségben is - érkeznek olyan üzenetek is, amelyek burkoltan (vagy kevésbé) negatív kritikát fogalmaznak meg. Ha ez építő jellegű, azt mindig megköszönöm, és megfontolom, mit tudnék hasznosítani belőle. Nyilván sajnos nem tudok megfelelni mindenkinek és minden igénynek, de természetesen törekszem arra, hogy a blogot és az egész ukulele.hu-t a lehető legjobban csináljam.

2019. február 1-jén indítottam el az Ukulele Hungary Instagram és Twitter csatornáját, bár őszintén szólva ezeket a közösségi platformokat nem használom olyan aktívan, mint a Facebookot, de azért oda is kikerül néha egy-egy anyag. Mindenesetre muszáj követnem a trendeket (még ha fájdalmasnak is tűnik), nem is tudom, hogy a TikToknak beadjam-e a derekamat ). Örülök neki, hogy az Ukulele Hungary Facebook-oldalának több mint 1500 kedvelője van, és a Magyar Ukulele Klub Facebook-csoportban is lassan elérjük az 1100-as létszámot.

Ami pedig a blog küldetését jelenti: azt hiszem, sikerült a 2010-ben kitűzött célt elérni, sőt folyamatos "elérésben" vagyok, hiszen egyre többen vagyunk mi, ukulelések idehaza, és sok helyről kapok visszajelzést, hogy a blogbejegyzések jelentettek inspirációt, nyújtottak információt, adtak segítséget az ukulelevásárlástól kezdve az ukuleletanulás egyes lépésein keresztül egy-egy dal megtanulásáig. Nagyon örülök annak, hogy ebben Ti, Kedves Olvasóim, a társaim vagytok, ugyanis egyre többen írtok, hogy miután a blogbejegyzések segítettek az ukuleletanulásban, és megcsillogtattátok a tudásotokat, családtagjaitok, barátaitok is kedvet kaptak az ukulelézéshez, így tehát egyre többen terjesztitek az igét. Külön öröm, ha olyanokat fertőzök meg az ukulele szeretetével, akikkel egyébként nap mint nap találkozom, így három kollégám is ukulelés "karrierbe" vágott bele, közülük Gyuri barátomat említeném, akivel Keskeny Megálló név alatt egy ukuleleduót alapítottunk. Igyekszünk gyarapítani a repertoárunkat, és hallhattatok is minket ukuleletalálkozókon és -tanfolyamokon.

Ha már a találkozóknál tartunk: ha jól emlékszem, talán 2 vagy 3 évvel blog indulása után tartottunk mini ukuleletalálkozót, amikor négyen-öten összejöttünk, és elpengettünk néhány dalt. Igazi ukuleletalálkozókat pedig három éve tartunk viszonylag standard formában (persze mindig igyekszem valami újdonságot vinni nektek), és egyre több új és visszatérő résztvevőnk is szokott lenni. A vírushelyzet miatt idén egyetlenegy ukuleletalálkozót tudtunk tartani nyáron, augusztus 11-én, és sajnos nem tudom, mikor tudunk sort keríteni a következőre. Szerettem volna egy őszit is szervezni, és volt egy titkos tervem, mégpedig az, hogy egy nagy ukulelés bulit csapunk, és megünnepeljük a Magyar Ukulele Blog 10. születésnapját egy hatalmas ukuleleparty keretében. Amint lesz rá lehetőség, természetesen szeretném bepótolni, és bízom benne, hogy Ti, Kedves Ukulelés Olvasóim, eljöttök majd a szülinapi találkozóra valamikor 2021-ben. Mindig nagyon várom az ilyen eseményeket, mert öröm veletek találkozni, látni, hogy ugyanazt szeretitek csinálni, amit én: pengetni ezen a kis négyhúros hangszeren, amely szeretetet és boldogságot ad annak, aki játszik rajta, és annak is, aki hallgatja.

A vírushelyzet miatt tavasszal több virtuális találkozót szerveztem Facebookon, és mindegyik alkalommal igyekeztem egy-egy dalt tanítani vagy valamilyen témát körüljárni. Ez az élmény persze közel sem olyan intenzív, mint a "rendes" ukuleletalálkozó, hiszen nincs veletek közvetlen interakció, a Facebook-közvetítés miatt 40 másodperces késéssel látom a reakcióitokat, és azt is csak írásban. Az elmúlt 1-1,5 hónapban pedig Zoom-on jöttünk össze hol többen, hol kevesebben, és ott ismerkedtek egymással a magyar ukulelés közösség tagjai. A blogbejegyzéseimnek egyébként sok személyes és még több virtuális - vagyis az online térben létrejött - ismeretséget, beszélgetést köszönhetek. Igazán felemelő érzés olyanokkal beszélgetni, akik hasonlóan gondolkodnak a zenéről, zenetanulásról, zenetanításról (Orsi ), és megtisztelő, amikor beszélgetés közben azt válaszolja nekem a beszélgetőpartnerem, hogy "igen, tudom, olvastam a blogodon".

Ugyanígy keresztbe tett a vírushelyzet az ukuleletanfolyamoknak, amelyeket 2019-ben indítottam el, és nagy örömömre sokan jelentkeztetek. Bátran állíthatom, hogy mindegyik tanfolyam jól sikerült, élményekkel gazdagabban tért haza mindenki. Számomra óriási élmény, hogy az általam szerzett tudást átadhatom nektek, és tanítás közben nagyon hamar és nagyon közelről megismerhetem a személyiségeteket, és ezt talán nem is sejtitek . Erről írtam nemrég egy blogbejegyzést "Így ukuleléztek ti" címmel, amellyel kapcsolatban kivételesen sok pozitív visszajelzést kaptam, nagyon szépen köszönöm! Volt, aki megkérdezte, hogy a saját blogbejegyzéseim közül melyeket érzem a legjobban sikerültnek, illetve melyekkel kapcsolatban érkezett a legtöbb elismerő szó. Nos, az egyik éppen ez, amelyiket említettem, ezen kívül - úgy gondolom - az év legjobban sikerült online produkciója az  "Ó, gyönyörű szép" közös elpengetése és eléneklése, ezúton szeretném még egyszer megköszönni a résztvevőknek a beküldött videókat és a számtalan dicsérő szót Facebookon, e-mailben. Történelminek is nevezhetem ezt a kis "projektet", mert ilyet Magyarországon mi készítettünk először (és az is biztos, hogy nem utoljára ). Végül még egy blogbejegyzést említenék, amelyik szerintem nagyon jól sikerült, pedig a felvétel gomb megnyomásakor még fogalmam sem volt, mi fog kisülni belőle, és ennek a címe: Dalok önálló feldolgozása.

Visszatérve az ukuleletanfolyamokra: természetesen Budapesten is lesznek még tanfolyamok, de több megkeresés érkezett vidéki településekről, hogy ott is vállalnám-e tanfolyam megtartását. A válaszom határozott igen: nagyon örülök a megtisztelő felkéréseknek. A vidéki ukuleletanfolyam szervezéséhez aktív segítséget kérek azoktól, akik egy-egy településről megkerestek. Szeretném tehát 2021-től vidékre is elvinni ezt a csodálatos hangszert és a tanfolyamot.

Úgyhogy mozgalmas és sűrű évet tudhatunk magunk mögött, amely még mozgalmasabb, sűrűbb és ukulelésebb lehetett volna, ha nincs ez a fránya covid... Az ukulele.hu kapcsán a honlap indulása óta a legkomolyabb fejlesztést idén nyáron és ősszel végeztem el. Már foglalkoztatott egy ideje a webshop létrehozása, és idén nyáron érett meg bennem a gondolat, hogy belevágok. Így nyáron nekiálltam tárgyalni a magyar és a külföldi partnerekkel, közben pedig elkezdtem a webshop fejlesztését is. A partnerekkel folytatott tárgyalás, és kb. 3 hónapos fejlesztés eredménye lett az idén október 1-jén megnyitott webshop, és büszkeséggel tölt el, hogy ilyen sok ukulele közül választhattok.

Amikor elkezdtem megírni ezt a blogbejegyzést gondolkodtam, milyen képet is tehetnék ki illusztrációként. Hamar jött az ötlet, hogy egy olyan "werkfotót" (vagyis egy nyers fotót) mutatok meg nektek, amelyik az alapanyaga volt annak a kis képnek, amelyet a blog kezdete óta velem van, és amelyet minden felületen ikonként / avatarként használok:

Ezt a képet 2010 decemberében készítettem az akkori munkahelyemen életem első ukuleléjéről, egy Lanikai CK-C-ről. Az elmúlt tíz évben egyébként 3-szor váltottam munkahelyet, és mindenhol igyekeztem az igét - vagyis az ukulele szeretetét - terjeszteni. Ha már a számoknál tartunk: a blog.hu-s időkből nincsenek statisztikai adataim, de az ukulele.hu indulása óta használom a Google Analyticset, amely azt mutatja, hogy 2015 májusának vége óta - egészen máig - több mint 540.000 oldalmegtekintése volt a honlapnak. Ha ezt elosztjuk az azóta eltelt napok számával, akkor nem kapunk olyan hatalmas számot: 270 oldalletöltés / nap átlagosan, mégis olyan jó volt leírni azt a nagy számot . További számok (ezt szoktátok néha kérdezni tőlem): jelenleg 10 ukuleléből áll a gyűjteményem. Kezdetben elég sokáig az egy szem koncert méretű Lanikaimmal dolgoztam, aztán elkezdett bővülni a család. Őszintén szólva nem is emlékszem, melyik volt a második ukulelém, de akkor itt egy lista a teljes gyűjteményről: tehát a koncert Lanikai, Lanikai QM-BLCET (tenor, ez az első számú hangszerem, és pont egy évvel ezelőtt írtam róla), Kala resonátoros (tenor), Kala nyolchúros (tenor), Ortega Tiger (tenor), Koki'o tömör luc fedlapos tenor ukulele (a típusmegjelölést nem tudom fejből), Baton Rouge V4-TCE (tenor), GoldTone banjolele (tenor), Koki'o mini (szopranino) és a végére hagytam egy itthoni, egyedi gyártású, gyönyörű baritont, amelyet pár éve születésnapomra kaptam. Persze amilyen ukulelefertőzött vagyok, lelki szemeim előtt látom a gyűjteményem újabb tagjait, pedig a meglévők is alig férnek el a lakásban... ... nem beszélve a dolog anyagi oldaláról, hiszen nem két fillérbe kerülnek az általam kiszemelt ukulelék. Vissza a számokhoz: a statisztika szerint a blogkategóriák közül a "Feldolgozott dalok" a legnépszerűbb, és idén pont ebben a kategóriában született a legkevesebb bejegyzés, úgyhogy 2021-ben igyekszem jobban ráfeküdni erre a kategóriára, és még több dalfeldolgozásról szeretnék videót mutatni. Az idei dalfeldolgozásokra egyébként szerénytelenség nélkül büszke vagyok, mert az egyik kedvenc darabomat, amelyet több mint 30 éve játszom zongorán, ukulelére "átvittem" - Scott Joplin - The Entertainer -, és ennek a "hogyan játsszuk" videója rekorder a blog történetében: 47 és fél perces. Szerintem a Hull a pelyhes feldolgozása is jó lett, és szintén a jól sikerültek közé sorolom a fent már említett "Ó, gyönyörű szép" kapcsán született blogbejegyzést, illetve videót.

Már most tudom, hogy ennek a blogbejegyzésnek az élesítése után eszembe fog jutni még egy rakás dolog, amit nem írtam le, nem meséltem el, de azzal vigasztalom magam, hogy így legalább egy év múlva is lesz majd mire visszaemlékezni, lesz majd miről írni.

És vajon milyen lesz az elkövetkező tíz (vagy még több) ukulelézéssel eltöltött év? Természetesen vannak terveim, elképzeléseim, de nyilván csak a közeljövőre nézve. Tíz évvel ezelőtt a mai állapotot sem láthattam előre. Viszont úgy érzem, mindent megtettem, hogy jól sikerüljön az elmúlt évtized, és talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy nem is álmodhattam volna jobbról. Szeretném, ha tíz év múlva ugyanígy gondolhatnám.

Kedves Olvasóim, Kedves Ukulelések!

Köszönöm nektek ezt a csodálatos néhány évet, és bízom benne, hogy a következő időszakban is mellettem álltok, olvassátok a blogot, nézitek a videókat, és egyre többen lesztek. Vagyis egyre többen leszünk. Boldog, zenében, pengetésben, éneklésben gazdag új évet kívánok nektek, találkozunk 2021-ben, remélem, végre személyesen is . Ha van gondolatotok, javaslatotok, ötletetek a honlappal, a bloggal, az ukulelézéssel kapcsolatban, ne várjatok, ragadjatok billentyűzetet, és írjátok meg nekem!

Végül szeretném megköszönni a családomnak a támogatást és a türelmet, mert elismerem, nem mindig jó hallgatni egy-egy új dal kidolgozásakor az akadozó pengetést, akkordok keresgélését, vagy éppen a repertoár karbantartásakor századszor is meghallgatni ugyanazokat az akkordmeneteket. De azt hiszem, mindannyiunkat kárpótolja, amikor este, a gyerekek altatásakor elpengetem Brahmstól a Bölcsődalt . Úgyhogy ennek a blogbejegyzésnek a befejező gondolata a nekik mondott köszönetem .