A kápó fő funkciója az, hogy az ukulele hangolását tudjuk egy mozdulattal megváltoztatni, hiszen az ukulelére csíptetve máris magasabban szól minden húr. Ez azért jó, mert ha bizonyos akkordmenetet, dalkíséretet megtanultunk, amelynek esetleg bonyolult az ujjtechnikája, és másik hangnemben szeretnénk játszani, akkor nem kell elölről, vagyis nulláról felépítenünk a dalt egy másik hangnemben, hanem a kápót felcsíptetve máris tudjuk a megszokott "fogásformákkal" játszani ugyanazt a dalt.

Az egyszerűség kedvéért vegyük az alábbi videón látható példát: az In My Life című dal eredetileg A-dúrban íródott, és én ezt G-dúrban dolgoztam fel, ami egész egyszerűen azt jelenti, hogy egy nagy szekunddal (vagyis két bunddal) lejjebb játszom a dalt az eredeti felvételhez képest. Mit tehetek ilyenkor, ha mégis az eredeti hangnemben szeretném megszólaltatni ezt a remek kis nótát? Két választásom van. Az egyik: elkezdem elölről felépíteni, feldolgozni, ami azért nehéz és időrabló, mert szó szerint a nulláról kell kitalálni a fogásokat, dallamot, átvezetéseket, szóval mindent, ami a dal szóló ukulelés feldolgozásához szükséges. Gondoljunk csak bele, az A-dúr és a G-dúr közötti különbségbe, hol fogjuk le az ukulelét, hová tesszük az ujjainkat:

És így tovább, a G-dúros kezdésnél használt összes többi akkordot is egy nagy szekunddal magasabb akkordra kell cserélnem, vagyis a G-dúrban megszokott kéztartást, ujjtartást és -mozgatást teljes egészében le kell cserélnem, ha A-dúrba át szeretném transzponálni a dalt. Itt jön a képbe a második megoldás, a kápó használata: bundonként fél hanggal tudjuk feljebb csúsztatgatni az ukulele hangolását, ami azt jelenti, hogyha a második bundra tesszük a kápót, akkor ugyanazzal a kéztartással tudom A-dúrban játszani a dalt, amit a G-dúros feldolgozásban már megtanultam. Kicsit máshogyan fogalmazva: ha a G-dúr formuláját (0 2 3 2) fogjuk le úgy, hogy a második bundon van a kápó, akkor valójában egy A-dúr akkordot hallunk! És ez igaz minden akkordra, vagyis a D-dúr (2 2 2 0) valójában egy E-dúr lesz. A kápó felhelyezésével persze az akkordok hangzása is kicsit módosul, hiszen nem ugyanazt az A-dúrt fogjuk hallani: kicsit másként szól, ha kápó nélkül lefogjuk a 2 1 0 0-át és a második bundon kápózva lefogjuk a 0 2 3 2-t, ami nem zavaró, sőt elértük a célunkat, hiszen a megtanult, hetek vagy hónapok óta rögzült ujjmozdulatokat tökéletesen alkalmazhatjuk úgy, hogy közben a dal immár a kívánt, magasabb hangnemben fog megszólalni.

Azzal együtt, hogy a kápó hasznos, a használatával nem szabad hagynunk, hogy ellustuljon az agyunk, kezünk, vagyis kápó nélkül is érdemes gyakorolni a transzponálást, és persze legyen benne a kápó az ukuleletokunkban, mert bármikor jól jöhet: közös zenéléshez, gyakorláshoz, bonyolultabb dolgok azonnali transzponálásához.