Pink Martini - Ukulele Magyarország
KOSÁR MEGNYITÁSA
KERESÉS
KÖZÖSSÉGI OLDALAK
Ukulele Magyarország
Magyar Ukulele Klub
Ukulele Hungary csatorna
Instagram
Twitter


Idén húszéves ez az érdekes nevű zenekar, és sajnálom, hogy én csak nemrég fedeztem fel őket. (Egy korábbi ukuleletesztelő bejegyzésben - KALA KA-S - az egyik legismertebb dalukra pöngetek.) Az együttest egy kissé túlmozgásos zongorista alapította 1994-ben, és azóta is folyamatosan koncerteznek, több albumuk jelent meg, és nagy népszerűségnek örvendenek elsősorban a tengerentúlon. Legújabb albumukon fontos szerepet kap az ukulele is: nemcsak a címlapon tűnik föl, hanem több jó számban is.

Akinek a "The von Trapps" nem mond semmit, nézze meg mindenképpen a Muzsika hangja című, 1965-ös filmet (~musicalt). Ha minden igaz, a "The von Trapps" együttest tényleg von Trapp leszármazottak alkotják. Na, nem is ez a lényeg, térjünk vissza Pink Martinihez. Legelőször a Veronique című számot hallottam tőlük:

El voltam ájulva tőle. Maga az albumcím is aranyos - Kapaszkodj, kicsi paradicsom -, de ez a dal meg a zenei finomság non plus ultrája. Viszonylag kevés hangszer szól, de annál nem is kell több. Ez a kevés tökéletesen leköti az ember figyelmét, nem keletkezik "űr", hogy "valami még hiányzik". Nem, nem hiányzik ebből a dalból semmi, hiszen az első pillanattól kezdve elvarázsol. A versszakok végén hallható zenei megoldás - jól füleljünk - továbblendíti mindig a dalt, hiszen nem a fülünk által várt záró dúr akkordra érkezünk, hanem valami másra ott, ahol azt énekli az énekes, hogy "Veee-roooo-niiiiik". Ugye? Lezárásra számítunk, de mégsem azt kapjuk. Az énekszólam néhány hangot tartalmazó hangkészlete pedig hirtelen, egy váratlan dallamfordulattal kibővül: senki sem számít rá, hogy a "don't leave me, my darling" nagyobb lépésekkel hirtelen a pincébe vezeti a dallamot, amely aztán rögtön visszaugrik a megszokott magasságba. Lehetne még elemezni, mennyi zenei ötlet és zsenialitás jellemzi ezt a dalt... Miután először végighallgattam ezt a számot, a kezem rátapadt a lejátszás gombra, és egymás után vagy 10-15* hallgattam meg, aztán úgy döntöttem, itt az ideje kicsit jobban elmélyedni Pink Martiniben.

Sok számukat hallgattam meg, és a következő, általános véleményt alkottam Pink Martini zenéjéről. Amit ők játszanak, azt hívják Zenének. Nagy Z-vel. Mindent megtalálok a dalaikban, amit a zenében keresek. Ötletet, fantáziát, finomságot, gazdag hangszerelést, fülbemászó dallamokat, elsőre szerethető számokat. Nem mondom, van olyan nótájuk, amit azonnal "nextelek", de legalább 25-30 daluk van, amelyeket megalkuvás nélkül szeretek (és megunás nélkül tudom hallgatni), és ez - nálam legalábbis - nagyon ritka, hogy egy együttes ilyen sok számát szeressem. Bár a dalszöveg nekem nem számít - azaz mindegy, miről szól egy dal, ha a zenei rész rossz, felőlem lehet "tökjó a dalszöveg" - mindenképpen elismerésre méltó, hogy a Pink Martini a dalokat az alapértelmezett angol mellett franciául, japánul, olaszul, arabul (!) stb. énekli, azaz igyekeznek a dalszövegben is rendkívül színes világot teremteni. Az egyik legnépszerűbb daluk, a Sympathique (az azonos című albumról):

Az együttes rengeteg saját dallal büszkélkedhet, emellett jónéhány népszerű számot feldolgoztak (ahogy a legújabb albumuk is egy feldolgozott szám címét viseli: Dream a Little Dream). A dalaik nagyon változatosak: aki sok Pink Martinit hallgat, a stílusjegyeket megjegyzi, felismeri, de mégsem mondhatjuk, hogy ugyanúgy hangzik minden számuk (persze vannak hasonlók), hiszen gondosan és fantáziadúsan állítják össze az egyes dalokban megszólaló hangszereket a lehető legszélesebb skáláról válogatva: fúvósok, vonósok, ütős hangszerek egész garmadáját vonultatják fel, több számukban hallható a manapság szinte a könnyűzenei feledés homályába veszett hárfa. Biztos vagyok benne, hogy olyan hangszerek is megszólalnak, amit halandó ember fel sem ismerne a hangjáról vagy meglátva nem tudná a nevét, de legalábbis kézbe fogva azt sem tudná, hogy fújni kell vagy ütni.

És hogy a bejegyzés lezárásaként gonoszkodjak egy kicsit: miért írtam a bevezetőben, hogy "kissé túlmozgásos" a zongorista, aki alapította az együttest. Ha Pink Martini koncertfelvételt nézünk, és megfigyeljük a zongoristát, azon kívül, hogy zseniálisan játszik, láthatjuk, hogy teljesen fölösleges, nagy, teátrális mozdulatokkal köríti a zongorázást. Hirtelen magasra kapkodja a kezét, túlzó mozdulatokat tesz, ami azért érthetetlen, mert enélkül is tökéletesen élvezhető a zenéjük, de a modoros színészkedés inkább visszatetsző, semmint megnyerő. Azt hiszem, ez mégis megbocsátható, hiszen nagyon gazdag zenei kinccsel ajándékoztak meg mindenkit!

Az ukulele.hu-n minden blogbejegyzés (írott szöveg, képek, videók, hanganyagok) szerzői jogi védelem alá tartozik, ezért a blogbejegyzések többszörözése, terjesztése, másolása, átdolgozása és bármilyen egyéb felhasználása kizárólag a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges. A blogbejegyzések internetes címének (linkjének) közösségi oldalakon vagy más honlapokon történő megosztására ez a korlátozás nem vonatkozik, sőt megköszönjük, ha a bejegyzés linkjének terjesztésével az ukulelézést népszerűsíted:

https://ukulele.hu/blog/pink-martini

Ajánlott blogbejegyzések

Schäfer Zsolt 2019-04-09
John King az ukulele harmadik (az 1990-es években kezdődő) népszerűségi hullámának kiemelkedő virtuóza volt. Tíz évvel ezelőtt, 2009. április 3-án hunyt el. Gyerekkorában a családja egy ideig Hawaii-n élt (az édesapja tergerésztiszt volt), itt kezdett ukulelézni,...

Gáll Tamás 2020-01-13
Szerintem a tanfolyamot tartó emberek általában nem szoktak élménybeszámolót írni a tanfolyamaikról, de nekem valahogy ez a szokásommá vált. Ugyanis egy-egy tanfolyam nekem nagy élmény (remélem, a résztvevőknek is ), sok új emberrel ismerkedem meg, akiket öröm...

Gáll Tamás 2011-03-15
Március 15-e alkalmából a Nemzeti dal akkordjait tanuljuk meg. Petőfi a verset 1848. március 13-án, két nappal a forradalom kezdete előtt írta eredetileg arra a népgyűlésre, melyet március 19-ére tervezett a pesti ifjúság. A bécsi forradalom hírére azonban felgyorsultak...

Gáll Tamás 2011-05-29
Mivel költözködés kellős közepén vagyunk (ha becsukom a szemem, csak felemelésre és arrébbtevésre váró szatyrot, dobozt, hűtőt, szekrényt, széket stb. látok), ezért sajnos az elmúlt hetekben alig tudtam elővenni az ukulelémet, így újabb oktatóvideó...

Gáll Tamás 2021-06-20
Június 20-án tartottam az Ukuleletanfolyam II-t, amelyre olyanok jelentkezését vártam, akik már nem kezdők, és megvannak az ukulelés alapismereteik. A II-es tanfolyam célja az volt, hogy ezeket az alapismereteket bővítsük és zeneelméleti betekintéssel "értelmet nyerjenek"...

Gáll Tamás 2014-04-16
Több olyan levelet kaptam, amelyben azt kérdezitek, hogy "oké, hogy lefogom az akkordot, de milyen ritmusban kell pengetnem?". Ha az egyszerű, de kevéssé segítő választ szeretném megadni, azt mondanám, hogy úgy kell pengetni, ahogy azt az adott szám vagy éppen zenei stílus megkívánja....

Gáll Tamás 2020-01-06
A G-moll a részeg ember lépcsője, vagyis ha az E-mollra azt mondhatjuk, hogy szép, szabályos lépcső, akkor a G-moll olyan, mintha a kőműves nem tudta volna sorbarendezni a téglákat méret szerint. A G-dúrhoz képest egy hang az eltérés, de annak az elhelyezkedése miatt a lefogási...

Gáll Tamás 2019-12-30
Ma kilencéves a blog! Hú, kilenc évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy mi minden ki fog nőni abból a kósza gondolatból, hogy elindítsam a Magyar Ukulele Blogot . Az elmúlt kettő év volt talán a legmozgalmasabb: rengeteg hangszertesztet láthattatok, hallhattatok. Idén a Retró Rádióban...

Gáll Tamás 2014-04-12
Tavaly volt már egy hasonló bejegyzés két videóval, most pedig egy újabb kihagyhatatlan felvétel egy gyufásskatulya méretű minileléről és az őt kísérő, kb. koncert-tenor méretű hatalmas ukuleléről . Kb. egy-másfél ujjperccel lehet lefogni a mind...