Pink Martini - Ukulele Magyarország
KOSÁR MEGNYITÁSA
KERESÉS
KÖZÖSSÉGI OLDALAK
Ukulele Magyarország
Magyar Ukulele Klub
Ukulele Hungary csatorna
Instagram
Twitter


Idén húszéves ez az érdekes nevű zenekar, és sajnálom, hogy én csak nemrég fedeztem fel őket. (Egy korábbi ukuleletesztelő bejegyzésben - KALA KA-S - az egyik legismertebb dalukra pöngetek.) Az együttest egy kissé túlmozgásos zongorista alapította 1994-ben, és azóta is folyamatosan koncerteznek, több albumuk jelent meg, és nagy népszerűségnek örvendenek elsősorban a tengerentúlon. Legújabb albumukon fontos szerepet kap az ukulele is: nemcsak a címlapon tűnik föl, hanem több jó számban is.

Akinek a "The von Trapps" nem mond semmit, nézze meg mindenképpen a Muzsika hangja című, 1965-ös filmet (~musicalt). Ha minden igaz, a "The von Trapps" együttest tényleg von Trapp leszármazottak alkotják. Na, nem is ez a lényeg, térjünk vissza Pink Martinihez. Legelőször a Veronique című számot hallottam tőlük:

El voltam ájulva tőle. Maga az albumcím is aranyos - Kapaszkodj, kicsi paradicsom -, de ez a dal meg a zenei finomság non plus ultrája. Viszonylag kevés hangszer szól, de annál nem is kell több. Ez a kevés tökéletesen leköti az ember figyelmét, nem keletkezik "űr", hogy "valami még hiányzik". Nem, nem hiányzik ebből a dalból semmi, hiszen az első pillanattól kezdve elvarázsol. A versszakok végén hallható zenei megoldás - jól füleljünk - továbblendíti mindig a dalt, hiszen nem a fülünk által várt záró dúr akkordra érkezünk, hanem valami másra ott, ahol azt énekli az énekes, hogy "Veee-roooo-niiiiik". Ugye? Lezárásra számítunk, de mégsem azt kapjuk. Az énekszólam néhány hangot tartalmazó hangkészlete pedig hirtelen, egy váratlan dallamfordulattal kibővül: senki sem számít rá, hogy a "don't leave me, my darling" nagyobb lépésekkel hirtelen a pincébe vezeti a dallamot, amely aztán rögtön visszaugrik a megszokott magasságba. Lehetne még elemezni, mennyi zenei ötlet és zsenialitás jellemzi ezt a dalt... Miután először végighallgattam ezt a számot, a kezem rátapadt a lejátszás gombra, és egymás után vagy 10-15* hallgattam meg, aztán úgy döntöttem, itt az ideje kicsit jobban elmélyedni Pink Martiniben.

Sok számukat hallgattam meg, és a következő, általános véleményt alkottam Pink Martini zenéjéről. Amit ők játszanak, azt hívják Zenének. Nagy Z-vel. Mindent megtalálok a dalaikban, amit a zenében keresek. Ötletet, fantáziát, finomságot, gazdag hangszerelést, fülbemászó dallamokat, elsőre szerethető számokat. Nem mondom, van olyan nótájuk, amit azonnal "nextelek", de legalább 25-30 daluk van, amelyeket megalkuvás nélkül szeretek (és megunás nélkül tudom hallgatni), és ez - nálam legalábbis - nagyon ritka, hogy egy együttes ilyen sok számát szeressem. Bár a dalszöveg nekem nem számít - azaz mindegy, miről szól egy dal, ha a zenei rész rossz, felőlem lehet "tökjó a dalszöveg" - mindenképpen elismerésre méltó, hogy a Pink Martini a dalokat az alapértelmezett angol mellett franciául, japánul, olaszul, arabul (!) stb. énekli, azaz igyekeznek a dalszövegben is rendkívül színes világot teremteni. Az egyik legnépszerűbb daluk, a Sympathique (az azonos című albumról):

Az együttes rengeteg saját dallal büszkélkedhet, emellett jónéhány népszerű számot feldolgoztak (ahogy a legújabb albumuk is egy feldolgozott szám címét viseli: Dream a Little Dream). A dalaik nagyon változatosak: aki sok Pink Martinit hallgat, a stílusjegyeket megjegyzi, felismeri, de mégsem mondhatjuk, hogy ugyanúgy hangzik minden számuk (persze vannak hasonlók), hiszen gondosan és fantáziadúsan állítják össze az egyes dalokban megszólaló hangszereket a lehető legszélesebb skáláról válogatva: fúvósok, vonósok, ütős hangszerek egész garmadáját vonultatják fel, több számukban hallható a manapság szinte a könnyűzenei feledés homályába veszett hárfa. Biztos vagyok benne, hogy olyan hangszerek is megszólalnak, amit halandó ember fel sem ismerne a hangjáról vagy meglátva nem tudná a nevét, de legalábbis kézbe fogva azt sem tudná, hogy fújni kell vagy ütni.

És hogy a bejegyzés lezárásaként gonoszkodjak egy kicsit: miért írtam a bevezetőben, hogy "kissé túlmozgásos" a zongorista, aki alapította az együttest. Ha Pink Martini koncertfelvételt nézünk, és megfigyeljük a zongoristát, azon kívül, hogy zseniálisan játszik, láthatjuk, hogy teljesen fölösleges, nagy, teátrális mozdulatokkal köríti a zongorázást. Hirtelen magasra kapkodja a kezét, túlzó mozdulatokat tesz, ami azért érthetetlen, mert enélkül is tökéletesen élvezhető a zenéjük, de a modoros színészkedés inkább visszatetsző, semmint megnyerő. Azt hiszem, ez mégis megbocsátható, hiszen nagyon gazdag zenei kinccsel ajándékoztak meg mindenkit!

Az ukulele.hu-n minden blogbejegyzés (írott szöveg, képek, videók, hanganyagok) szerzői jogi védelem alá tartozik, ezért a blogbejegyzések többszörözése, terjesztése, másolása, átdolgozása és bármilyen egyéb felhasználása kizárólag a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges. A blogbejegyzések internetes címének (linkjének) közösségi oldalakon vagy más honlapokon történő megosztására ez a korlátozás nem vonatkozik, sőt megköszönjük, ha a bejegyzés linkjének terjesztésével az ukulelézést népszerűsíted:

https://ukulele.hu/blog/pink-martini

Ajánlott blogbejegyzések

Schäfer Zsolt 2017-01-19
Az előző részben megnéztük, hogy hogyan építhetünk fel egy dúr skálát tetszőleges alaphangra. Az alábbiakban pedig azt írom le, hogy hogyan határozhatjuk meg a skálához tartozó akkordokat; ezekre a harmónia lejátszásánál van szükségünk.  A...

Gáll Tamás 2019-07-09
Ez talán az első akkord, aminél komolyabban felszisszennek a kezdő ukulelések, hiszen akárhogy is hajtogatjuk az ujjainkat, bizony nem túl kényelmes az E-dúr lefogása. Persze nem kell megrettenni ettől az akkordtól, csak kicsit többet és türelmesebben kell gyakorolni mint mondjuk egy C-dúrt. Az...

Schäfer Zsolt 2017-04-12
Mit tegyünk, ha hangszerre vágyunk, de nincs sok pénzünk? Nos, akkor sem kell elkeseredni, illetve ha mégis elkeserednénk, és bánatunkban befalnánk egy doboz dán vajaskekszet, máris okafogyottá válik az elkeseredés, hiszen az üres sütisdoboz kiváló alapanyagot...

Gáll Tamás 2013-11-02
Ma két videó nyersanyagát vettük fel az ikertesóval, ezeket még vágjuk, szerkesztjük. A komoly stúdiómunka után szabad program következett, játszottunk egy kis bluest. Az ukulele csak kísér a videón: Élesfülűek rögtön észrevehetnek...

Gáll Tamás 2011-03-01
Ez a dal a gitárosok körében nagyon népszerű, hiszen viszonylag egyszerű akkordokból áll, és nagyon jól szól! Mi, ukulelések se maradjunk ki a "gitárosok sikeréből"! A következő akkordokat kell ismernünk: Cadd2 (ez a C-dúr akkord egy speciális változata,...

Gáll Tamás 2013-10-02
Bár még csak október eleje van, de úgy gondoltam, időben kiteszem ezt a videót, hogy akinek kedve van, legyen bőven ideje megtanulni, begyakorolni ezt a nagyon kedves és népszerű karácsonyi dalt. 2011 decemberében a Csendes éj feldolgozása került fel - talán kicsit későn - a blogra,...

Gáll Tamás 2018-10-15
A blog régi olvasói tudhatják, hogy Beatles-rajongó vagyok, és jónéhány bejegyzés szólt az ő dalaikról, pontosabban az ukulelés feldolgozásokról, melyek nem is feldolgozások, hanem akkordkíséretek voltak, amelyek persze kiváló gyakorlatok azoknak,...

Gáll Tamás 2015-10-31
Mindig is szerettem volna egy rezonátoros ukulelét, mivel egyszerűen baromi jól néz ki, és a hangját is bírom. Itthon ezt elég nehéz beszerezni, ezért egy kis külföldi segítséget kaptam ehhez (köszi Mike és Neil!). Amint megérkezett a hangszer a hosszú útjáról,...

Schäfer Zsolt 2018-06-09
Miután az ország középső részét egy Hawaii méretű zivatarfelhő takarta be, amiből egész délelőtt szakadt az eső, a trópusi éghajlatot kevésbé kedvelők joggal gondolhatnák, hogy az ukulele-dzsemet minden bizonnyal elmosta az időjárás. Szerencsére nem így...