"Megvettem tehát az ukulelét. Vajon jól szól majd? Remélem, a húrok is rendben lesznek. Bízom benne, hogy hamar beállnak, és a hangolással sem lesz gond. Beválik a gyári beállítás, vagy pár hét múlva reszelni kell?"
...pár hónap eltelik...
"Azért nem lenne rossz egy elektroakusztikus is. Felőlem lehet szoprán is. Vagy inkább legyen koncert? Egy jobb tokot is kellene hozzá venni. De mit szól majd ehhez a család? Esetleg pár napig nem vacsorázok, talán nem tűnik fel senkinek. 
Biztos megértik, hogy pont a kiszemelt példány hiányzik a kollekciómból."
...pár nap múlva...
"Húúú, de jó, megvan! Most észrevétetlenül, faarccal beviszem a házba, mintha mi sem történt volna, senkinek sem tűnik fel ".
"Megvettem tehát az ukulelét. Vajon jól szól majd.....................?"
Kedves (leendő) Ukulelések!
Ki ukulelét veszel, tudd meg: előbb-utóbb a fent leírt és a lent ábrázolt gondolatkör fog a hatalmába keríteni, és komoly gyűjtőszenvedély alakulhat ki, hiszen annyiféle ukulele van, hogy össze sem lehet számolni. Aki először vett egy koncert vagy tenor méretűt, előbb-utóbb kelleni fog neki egy jó kis szoprán, aki viszont szopránnal kezdett, az ellenálhatatlan vágyat fog érezni egy nagyobb hangszer iránt. Akinek akusztikus ukuleléje van, fantáziálni kezd egy elektroakusztikusról. Aki pedig valamilyen különlegesre vágyik, előbb-utóbb beszerez egy banjolelét vagy egy rezonátoros ukulelét.
Nektek mik a tapasztalataitok? Ti is belekerültetek már ebbe az ördögi körbe?
