A blog indulásakor - 2010-ben - azt tűztem ki célként, hogy az ukulelét, ukulelézést minél több emberrel megismertessem, és ezen keresztül megmutassam, milyen öröm rejlik a zenében és a zenélésben. Remélem, hogy az azóta eltelt időben egyre több és több magyar ukulelés lett, akik szintén küldetésüknek tartják, hogy a zenélés szeretetét terjesszék. Március 24-ének estéjét megelőzően talán akkor kapta a legnagyobb nyilvánosságot az ukulele Magyarországon, amikor 2019-ben a Retró Rádió vendégeként bemutathattam az ukulelét egy reggeli műsorban. A múlt héten pedig megtisztelő meghívást kaptam Sváby Andrástól, hogy a #bochkor című műsorban - amely 2024. március 24-én este került adásba - együtt ukulelézve köszöntsük fel Bochkor Gábort a 60. születésnapja alkalmából. Örömmel tettem eleget a meghívásnak, hiszen Magyarország egyik legnépszerűbb rádiós és tv-s személyiségét köszönthettük fel a műsor végén, és annak is nagyon örültem, hogy az ukulele így képernyőre kerülhetett, és - bízom benne, hogy - rengeteg emberhez eljuthatott a hangja. Hogyan történt mindez? Erről fog szólni ez a bejegyzés, amiben néhány kulisszatitkot is elárulok .

A történet egy korábbi #bochkor-adásra nyúlik vissza, amikor András elárulta, hogy a bakancslistáján szerepel az, hogy szeretne megtanulni ukulelézni. Ezt a szüleim látták / hallották, és mesélték nekem. Nosza, nekem sem kellett több... rövid levelezés után András máris az ukuleletanfolyamon pengetett velünk (tavaly az I-esen, aztán idén a II-esen). A múlt hét közepén pedig írt az András, hogy meglepetésvendégként lenne-e kedvem együtt akkordozni vele, és így felköszönteni Gábort a műsor felvételének a végén. Természetesen mi az, hogy nagyon is volt kedvem . Némi szervezést követően 2024. március 21-én délután már az atv stúdiójában voltam, és Andrással még egyszer átvettük az akkordokat.

Nem sokkal később a stúdióban vártam, hogy bemikrofonozzanak, eközben pedig megismerkedtem néhány tv-s kollégával, akik a felvétel zavartalan megvalósításáért feleltek. Érdekes volt az események részesévé válni: nagyon gördülékenyen, olajozottan zajlottak a folyamatok. Minden lépésről lépésre meg volt tervezve, így az is, hogy András ukuleléje és az enyém hogy kerül oda hozzánk észrevétlenül úgy, hogy a Gábor ne vegye észre a műsor felvétele alatt (hiszen meglepetésről volt szó ugyebár). Tényleg le a kalappal a stáb előtt, ezúton is köszönök mindent Sanyinak és Robinak, akiknek a közvetlen stílusa, segítőkészsége, abszolút jófejsége segített abban, hogy jól - sőt otthonosan - érezzem magamat a stúdióban.

Kihagytak nekem egy széket a nézőtéren, hogy amikor a közös pengetés következik, Andráshoz könnyen oda tudjak lépni. Elkezdődött a felvétel, és élvezettel hallgattam Sváby András, Szandi, Csonka András és Risztov Évi válaszait, poénjait, amelyeket a Gábor által felvetett kérdésekre adtak, mondtak. Utoljára 1987 gyereknapján jártam ilyen komoly tv-stúdióban (MTV) - szereplőként Levente Péter mellett -, és ahogy akkor, most is beszippantott a légkör, a különleges hangulat, persze nyilván most teljesen másképp éltem meg mint 37 évvel ezelőtt gyerekként! Hihetetlen volt élőben ott lenni egy ilyen műsor felvételén. És nagyon érdekes volt vasárnap este megnézni a műsort.

Aki esetleg lemaradt volna róla, YouTube-on pótolhatja:

A felvételt követően tortáztunk, és tudtam néhány szót is váltani a műsor vendégeivel, akik nagyon szimpatikusak, kedvesek és közvetlenek voltak. Közös fotó is készült, és egy olyan produkció is megvalósulhatott, amilyenről nem is álmodtam: Szandi a "Stupid Cupid" c. saját magyar verzióját énekelte, én pedig kísérhettem ukulelén.

Ez nem került bele az adásba, hiszen már jóval a felvétel után történt, miután mondtam Szandinak, hogy "készültem" , és nagyon-nagyon rendes volt, hogy ilyen lelkesen elénekelt egy versszakot . Meggyőződhettem róla, hogy élőben is olyan hangja van, hogy az valami fergeteges. A többi vendéggel is tudtam néhány szót váltani, így Risztov Évinek természetesen gratuláltam a sportteljesítményéhez, Gábornak bevallottam, hogy 8 évvel ezelőtt már utaztam vele egy liftben (persze nem emlékezett rá ), Csonka Andrásnak pedig mondtam, hogy néhány évtizeddel ezelőtt láttam őt a "Grease" színpadi változatában, továbbá kértem, hogy egy volt kollégámnak adja át az üdvözletemet, akivel egy lépcsőházban lakik . Úgyhogy mindenkivel megvolt a beszédtémám, és persze az ukulele is szóba került, egyet Gábor is megtapogatott, lepengetett, illetve a stúdióban dolgozó kollégák is szemügyre vették a kis hangszereket .

Összességében tehát nagyon nagy élmény volt számomra a múlt csütörtök, örömmel tettem eleget Sváby András felkérésének, és amellett, hogy születésnapi meglepetés lehetett az ukulele (vagyis az ukulelézés), bízom benne, hogy sok emberhez eljutott az ukulele hangja.

FRISSÍTÉS 2024. március 28-án: Ennek a blogbejegyzésnek a linkjét elküldtem Andrásnak, aki továbbította a meghívott vendégeknek és Gábornak is. Gábor pedig a ma reggel a Retró Rádió Bochkor című műsorában néhány kedves szóval utalt az ukulelés köszöntésére, és legnagyobb örömömre a honlap címét is bemondta. Ezúton is nagyon szépen köszönöm neki! Lent pedig betettem a rádióműsort, ha a lejátszásra kattintotok, az ukulelés résztől kezdődik (22:20).