Az elmúlt 2-3 évben több dalt is feldolgoztam (nem mindből lett - egyelőre - blogbejegyzés) a kiváló olasz duó filmjeiből, amelyek hangulatának alapvetően meghatározó eleme a zene. Akár a vadnyugaton, akár a modern időkben osztják a pofonokat, tökéletesen illeszkedő aláfestő muzsikát hallhatunk. Minderről megemlékeztem már két korábbi bejegyzésben is: aki esetleg nem olvasta, annak a figyelmébe ajánlom az ...és megint dühbe jövünk című blogbejegyzést, amelyben Guido & Maurizio De Angelis Brotherly Love című dalának ukulelés feldolgozását mutatom meg, a Kincs, ami nincs című postban pedig Carmelo La Bionda és Michelangelo La Bionda Movin' Cruisin' számát pengetem végig. A mostani bejegyzést pedig - amelyben a De Angelis tesók másik híres dalát, a Dune Buggy-t szeretném nektek megtanítani - szeretettel ajánlom a Magyar Bud Spencer és Terence Hill rajongói társaságnak és a Krumplishal blognak.

Régen persze ennek a dalnak sem értettem a szövegét, de most már tudom, hogy arra csábítanak benne, hogy hevfánoljunk a dűnbággiban. Elkezdtem kicsit elmerülni a dal struktúrájában és az akkordokban, és egy remekül összerakott kis nótát találtam. Nincs túlbonyolítva, de nem is kell, egyszerű, fülbemászó dallama van, jó a kíséret, vokál, örökzöld pofonosztó muzsika. Ha esetleg valakinek nem ugrana be, akkor feltétlenül hallgassa meg:

A dal eredetileg E-dúrban szólal meg, és én szeretem a feldolgozásaimat az eredeti hangnemben eljátszani még akkor is, ha nehéz. Nekifutottam tehát E-dúrban, amiben nem nehéz, hanem egyenesen horror ezt játszani, úgyhogy elengedtem a dolgot, és inkább kerestem egy olyan hangnemet, amelyben nekem és nektek is emészthető, ez pedig "kivételesen" a C-dúr lett. Persze azt megcsinálhatnám (és majd egyszer meg is teszem), hogy kápót teszek az ukulelére, és úgy játszom. Hogy mi is az a kápó? Zsolt bejegyzéséből megtudhatjátok!

A kezdők lelkesedését egy picit le kell törnöm, mert ahhoz, hogy így menjen a dal, azért pár hónap aktív gyakorlás kell, de lehet, hogy keveset mondtam. Sohasem akarom persze senkinek a kedvét elvenni attól, hogy megpróbálkozzon vele, de mégiscsak muszáj inkább a haladóknak ajánlanom az alábbi feldolgozást. Először tehát maga a feldolgozás, amit banjolelén játszottam (és ez atom jó hangulatot adott a dalhoz):

Aztán a "hogyan játsszuk" videó következik, amelyben a szépséges sötétbarna Baton Rouge ukulelén játszom:

Sok sikert mindenkinek a pengetéshez, tanulgatáshoz, bármilyen jelzést, kérdést, javaslatot szívesen fogadok!