Megosztás E-mail Facebook Viber WhatsApp LinkedIn

Életem első fingerstyle-feldolgozásai közé tartozott a Csendes éj, amit tíz évvel ezelőtt ilyenkor szorgalmasan gyakorolgattam, hogy aztán 2011. december 11-én kitegyem róla a blogbejegyzést. Emlékszem, mennyire megszenvedtem vele, hogy kitaláljam az akkordok és a dallam illesztését, az ujjrendet, és mindezt memorizáljam. És perszet az egészet azóta sem felejtettem el, rengetegszer eljátszom, mert nagyon szeretem ezt a dalt.

A sok gyakorlás és zenehallgatás közben az ember óhatatlanul gondolkodik azon, hogyan lehetne még jobbá tenni egy-egy feldolgozást. Én is így voltam ezzel dallal, és figyelmes lettem arra, hogy bizonyos feldolgozásokban a csúcspontot jelentő G7-es helyén szűkített 7-es akkordot játszanak. Ez még emelkedettebbé, ünnepélyesebbé teszi a hangzást, így kitaláltam, hogyan lehetne ezt ukulelén megszólaltatni. Fogadjátok szeretettel az erről készített videót.

Minden bejegyzés