Egy újabb zeneelméleti, mégis gyakorlati bejegyzéssel szeretnénk segíteni nektek eligazodni kicsit jobban a hangnemek között. Lehet, hogy a címben olvasott kifejezést - "transzponálás" - hallottátok már (énekórán vagy máshol, káromkodásként  ), de inkább ijesztőnek tűnt, semmint hasznos valaminek. Nos, a transzponálás röviden megfogalmazva hangnemek közötti váltást jelent, amellyel előbb-utóbb mindenki találkozik, szembesül, sőt az is lehet, hogy már most is használja, csak nem tudja, hogy így hívják.

Nézzünk egy gyakorlati példát, mit jelent a transzponálás. Tegyük fel, hogy elkezdünk kísérni egy dalt, aminek az első akkordja C-dúr. Raádásul akad egy bátor jelentkező, aki el is énekli a dalt, magyarul ukulelejátékunkkal kísérünk egy énekest. Egyszer csak megszólal az énekes, hogy "Te, ez nekem olyan magas, nem tudom kiénekelni a felső hangot, nem tudnád kicsit mélyebben játszani?". Mint minden eldöntendő kérdésre, erre is igennel vagy nemmel tudunk válaszolni. Kezdő ukulelésként nem baj, ha "nem" a válaszunk, de idővel illik tudnunk azt mondani, hogy "persze, milyen hangnemben szeretnéd"? Erre az énekes többféle lehet: vagy megmondja a hangnemet (ez az énekes pontosan tisztában van hangi korlátaival, szuper!), vagy azt mondja, hogy "hát nem tudom, egy kicsivel lejjebb", ekkor elkezdünk néhány szekunddal lejjebb gondolkodni.

Ha még mindig nem riasztottak el a fenti sorok, nézzük más megközelítésből a dolgot. Hidd el, Kedves Olvasónk, ha eddig kitartottál e bejegyzés olvasásával, jó úton jársz, a végére össze fog állni a kép. Adott tehát egy dal, ami C-dúrral kezdődik, folytatódik G-dúrral, majd A-moll, aztán F-dúr, utána megint C-dúr. Az átvezető részben D-dúr, A7 és F#m hallható. És mindez túl magasan van ennek a fránya énekesnek.

Mit tudunk tenni? A transzponálással az összes akkordot lejjebb vagy följebb tudjuk csúsztatni úgy, hogy közben az akkordok egymáshoz viszonyított távolsága nem változik. Ez a kulcs mondat, ezt kell ízlelgetni. A zeneelmélet alapja ugyanis nem más mint a matek. A felsorolt akkordok alaphangjai - C, G, A, F, C, D, F (legyen az akkord maga dúr, moll vagy bármilyen más akkord) - meghatározott, fix távolságban vannak egymástól (ezeket nevezzük hangközöknek). Amikor hangnemet váltunk (jelen példánkban lefelé szeretnénk megtenni), az azt jelenti, hogy C-dúr helyett pl. A-dúrt játszunk. De ha az eredeti dalban a C-dúr után G-dúr jött, akkor most az új A-dúr után nem jöhet az eredeti G-dúr, hiszen a G-dúrral is kell valamit kezdeni. Mit? Ugyanazt, mint a C-dúrral, lejjebb kell vinni pont ugyanannyival. A C-dúrból úgy lett A-dúr, hogy a C-t egy kis terccel vittük lejjebb, a G-hez képest az E a kis terc lefelé, tehát a G-dúrból E-dúr lesz a transzponálást követően. Így szépen minden akkordon végig kell menni, és ugyanakkorát kell rajtuk mozdítani, hogy az egymáshoz viszonyított távolságuk megmaradjon.

Röviden ennyiben foglaható össze a transzponálás emlélete. Első olvasásra nem egyszerű, gyakorlatban megvalósítani sem mindig túl könnyű. Éppen erre szolgál az alábbi kép, amely a fenti agytornát kiváltja, és teljes megoldókulcsot ad a transzponáláshoz. Haladóknak a fenti agytorna többnyire pár másodperces gondolkodást jelent, természetesen a kezdőktől ez nem várható el, de minél többet transzponál az ember, annál könnyebben fog menni az egész (és már nem is hangnemekben, hanem funkciókban gondolkodik, de az már egy másik történet).

Egy szó mint száz, álljon itt egy jó kis transzponálós táblázat:

Kattintásra új ablakban megnyílik kicsit nagyobb méretben!

Még ez a táblázat is bonyolultnak tűnhet első ránézésre, de nem az, csak tudnunk kell, mit kell benne látni. Oldjuk meg ezzel a táblázattal az előző példát! Arról volt szó, hogy C-dúrban kezdődik egy dal, és kicsit lejjebb szeretnénk tenni az egészet. Annyit persze legalább tudnunk kell, hogy az ABC-s hangok úgy következnek sorban (mélytől a magas felé haladva), hogy C - D - E - F - G - A - H - C [ - D - E stb...]. Tehát ha C-ről lefelé lépünk, akkor már a H is lejjebb van, de mi az A-t választottuk (választhattunk volna másikat is tetszőlegesen). Na, tehát az alap hangnemet mindig a sor, a transzponálást pedig az oszlop jelenti. Mivel C-dúrról indultunk, ezért megkeressük azt a sort, amelyik C-vel kezdődik, ez éppen az első sor. Tudjuk, hogy a transzponálással azt szeretnénk elérni, hogy A-dúrt kelljen játszani C-dúr helyett, és az összes többi akkord is ehhez igazodjon. Nincs más dolgunk, mint megkeresni azt a sort is, amelyik A-val kezdődik, és innentől kezdve meg tudjuk feleltetni az akkordokat a két sorban. Ha az eredeti hangnemben F-dúr következik, rámutatunk az ujjunkkal az F-re a C-dúr sorában (azaz a legelső sorban), majd lehúzzuk az ujjunkat az A-dúr soráig, és megvan a megfejtés: D-dúrt kell játszanunk a transzponált dalban. Ezután minden akkorddal így járunk el, és kész is a transzponálás, ha kell beírhatjuk a transzponált akkordokat a dalszövegbe.

Ha memorizáljuk a hangközöket, amelyről - többek között - egy korábbi bejegyzés szól (Zeneelméleti alapok - csak türelmeseknek!), akkor az egész transzponálás tényleg fejben elvégezhető művelet lesz kiváltva a fenti táblázatot, hiszen ha egy pl. G-dúrban lévő számot szeretnénk mondjuk D-dúrban játszani, akkor tudjuk, hogy a G-től lefelé tiszta kvart a D, innentől kezdve minden akkordot tiszta kvarttal kell lefelé transzponálnunk, így ránézésből tudni fogjuk, hogy E-dúr helyett H-dúrt, C-dúr helyett G-dúrt kell lepengetni. Ehhez persze kell némi gyakorlat és gyakorlás. Én úgy szoktam ezt gyakorolni (jó kis agytorna!), hogy nézek egy dalszöveget, amelybe bele vannak írva az akkordok. Ismerős, ugye? És ránézésből próbálok transzponálni. Mielőtt elkezdek játszani, hasraütésszerűen kitalálom pl. hogy egy szekunddal feljebb játsszam a nótát. Tehát hiába van A-dúr írva a dalszövegbe, H-dúrt játszom helyette. Aztán E-dúrt látva automatikusan F#-dúrt fogok le. C-dúr helyett D-dúrt stb. Mikor megvagyok vele, az egészet egy kis terccel lejjebb. És így tovább. Jól bele lehet kavarodni pláne, ha sok, különböző akkord van egy dalban, de nem baj, hiszen ettől élesedik az agyunk, és egyre otthonosabban fogunk mozogni a szokásos akkordokon kívüli, ritkábban lefogott akkordok mezején. Sok sikert mindenkinek, jó gyakorlást!