Alapvetően idegenkedem a műanyag hangszerektől, lelki szemeim előtt mindig szépen megmunkált, fából és fémből készült mestermunkák lebegnek, úgyhogy kíváncsi voltam, milyen lesz kézbe fogni egy ilyet. Érdekes belegondolnom, hogy amikor boltokban járok, akkor sem próbálgattam soha műanyag uksikat. Ennek az átlátszósága viszont megfogott, hiába, nagyon is számít a külcsín, hiszen ilyen ukulelét az ember sokkal inkább a kinézete - "buli jellege" - miatt vesz meg, nem azért, mert a legkifinomultabb anyagmegmunkálást keresi. Egy műanyag hangszer esetén ilyet nem is találnánk, mivel a formába öntött műanyagnál ez nem is értelmezhető. De - merül fel a jogos kérdés - ha ilyen technológiával készül egy hangszer, az vajon mennyire pontos.

Érdekes a hangszer kialakítása, nyilván teljesen más mint amilyet a fából készült ukuleléknél megszokhattunk, erről röviden beszélek a videóban. A hangolókulcsokkal nem voltam túlzottan elégedett, de - ahogy említettem - egy ilyen "buliukulelénél" nem is várható el a tizedmilliméteres precizitás a hangolókulcsok tekergetésekor. Viszont az Aquila húroknak köszönhetően - néhány nap alatt - nagy nehezen beálltak a húrok annyira, hogy hangolással nem kellett sokat vacakolnom, de ahogy említettem, a hangolókulcsok nem voltak mindig partnerek a pontos beállítás során.

Az ukulele hangereje teljesen rendben van, a hangszíne - számomra legalábbis - teljesen elüt a fából készült tesókétól. Nyilván ez nem véletlen, hiszen a műanyag test teljesen más hangzást eredményez, és a kiadott hang sem szól olyan sokáig. Feltételezem, hogy más műanyag ukuleléknél is ez lehet a helyzet, úgyhogy inkább akkordozásra lehet jó egy ilyen hangszer a tábortűz körül (csak túl közel ne menjünk, mert elolvad ), esetleg minimális dallamjátékra. De ha hegyi túrára vagy evezéshez visszük, azt is bírni fogja, egyedül a hangolókulcsokra kell vigyázni (pára, nedvesség), mivel azok fémből vannak.

Ezen a képen látszik, hogy egyedül a bundok és a fogólapon a pöttyök kaptak némi színezést, nem tudom megmondani, hogy ezek mennyire "kopékonyak". (Jó kis szó, mi?) Viszont a bundok magasságával nem voltam túlzottan elégedett, mivel szerintem elég alacsonyak, nem állnak ki annyira a fogólapból mint a fa ukulelék fém bundjai, így az akkordok lefogását is szokni kellett. A hangterjedelme - vagyis a nyakhossz, bundok száma - a legkisebb az általam eddig próbált ukuleléknél, még a húron belüli oktávtávolság sincs meg. Ezért is írtam fent, hogy ez az ukulele inkább tábortűz mellé vagy kiránduláshoz vihető, de oda bátran.

Nézzük, hallgassuk meg, hogyan barátkoztam életem első műanyag uksijával:

Ez a hangszer kifejezetten arra alkalmas, hogy a barátainkat meglepjük azzal, hogy egy átlátszó hangszert veszünk elő. Amikor az ismerőseim meglátták először a kezemben, azt kérdezték, hogy "Dísz?", amire persze azt válaszoltam, hogy "Dehogy, lehet rajta játszani is!", és persze volt csodálkozás, amikor tényleg megszólalt ez az átlátszó uksi. Az ára abszolút a megfizethető kategóriában van, de mégsem ajánlanám totál kezdőknek, vagyis "első ukulelének". Aki komolyan szeretne belevágni az ukuleletanulásba, mindenképpen egy vagy kettő fokkal komolyabb, fából készült hangszert vegyen, abban sokkal több az érzés, jobb a hangzás, olyanon érdemes megtanulni. Ráadásul ennek a műanyag ukulelének jóval vastagabb a nyaka mint a fa ukuleléknek, ez pedig - főleg a kisebb kezű játékosoknak - nehézséget okozhat az akkordok megtanulása, helyes lefogásának elsajátítása során. Aztán amikor elértünk egy szintet, magabiztosan akkordozunk már, és nem zavar minket a nyak vastagsága, a bundok "épp-hogy-kiemelkedik" volta, az ukulelegyűjteményünket növelhetjük egy ilyen hangszerrel, ha másért nem, azért, hogy társaságban egy ilyet elővéve mindenki meglepődhessen .