Engem is utolért a "minimánia", pontosabban mindig is érdekelt, vajon milyen pici ukuleléből lehet még értékelhető hangokat előcsalogatni. A történet "másik végét" gyorsan elintézhetjük, hiszen a bariton már inkább valóban egy kis négyhúros gitár. De vajon hol található a miniatürizálás és a játszhatóság legkisebb közös többszöröse? Ezzel már két bejegyzésben is foglalkoztam több éve, amikor 1-2 YouTube-videóba botlottam: akit érdekel, megnézheti ezeket "A méret nem lényeg!" és "A méret nem lényeg II." postban. Reméltem, hogy egyszer kipróbálhatok egy pinduri ukulelét, és mit ad isten, a július 25-i, David Chen-féle workshopon az Ethnosound jóvoltából hozzájutottam egy gyönyörűséghez, egész pontosan egy Koki'o Minihez:

Amikor bárki meglátja ezt az ukulelét, szinte kivétel nélkül a "jaj, de cuki!" felkiáltást hallom, és nem véletlenül, tényleg olyan bébi formája van ennek a hangszernek. A neten rengetegféle megnevezés kering a szopránnál kisebb méretű ukulelékre, ami örök vitára ad okot az ukulelések között, és talán soha nem is lehet majd igazságot tenni. De nagyjából így kell elképzelni: a szopránnál kisebb a szopranínó, aztán a pikkoló, végül a nano, aztán már csak nagyítóval lehet látni. De ahány honlap, gyártó és fórum, annyiféleképpen nevezik ezeket az extra kicsit uksikat. Abban közmegegyezés van, hogy a szopranínó épphogy kicsivel kisebb csak a szopránnál, és az ennél kisebbekre létezik sokféle méretelnevezés. Én a Koki'o Minit a pikkoló méretbe sorolom. Akinek engedi az ideje, keresgéljen bátran a neten, Facebookon, sok kis manufaktúrának (angliai, brazil stb.) van oldala, ahonnan lehet rendelni pikkoló vagy éppen nano méretű ukulelét, melyek kézi gyártásúak, nem olcsók, viszont játszhatónak tűnnek. És persze vannak a gyári picikék, mint ez a Koki'o is.

Július végén tehát örökbe fogadtam egy ilyen kis aranyos hangszert, és persze azonnal elkezdtem rajta pengetni. Az első benyomásaim közül a legfontosabbak: fejnehéz a kicsike, mert a fém hangolókulcsokkal szemben a nyak és a test nem képvisel komolyabb ellensúlyt. Szinte képtelenség az "átölelem és magamhoz szorítom" módon tartani, nehéz kikerülni azt, hogy valahogy a kezünkkel ne tartsuk. Végül: újra meg kell tanulni néhány akkor lefogását, hiszen amit szopránon még könnyedén lefogunk, az az ujj- és kéztartás itt már nem működik.

Bármilyen hihetetlen, értékelhető hang jön ki ebből a hangszerből, de nem csengenek sokáig a hangok, és a negyedik-ötödik bund fölött már inkább meghatározott magasságban szóló effektet - nem csengő hangot - produkál a hangszer, tehát oda nem célszerű merészkedni. Inkább az első néhány bundon akkordozzunk minimális dallamjátékkal, és váratlanul érdekes élményben lesz részünk, hiszen jól cincog . Nem véletlenül írom, hogy cincog, hiszen az előbb írtakon kívül további érdekesség, hogy a gyári hangolása nem GCEA, hanem DGHE, vagyis eleve - azaz lefogás nélkül - magasabb hangú húrokkal szerelték! Honnan lehet ismerős a DGHE-hangolás? Hát persze, a bariton ukulelének ugyanilyen a hangolása, de pl. a bariton D-húrja 2 oktávval amélyebben szól mint a mini D-húrja. Ebből az is következik, hogy ezen a Koki'o Minin tökéletesen és pontosan ugyanúgy kell lefogni az akkordokat, ahogy a bariton ukulelén. A bariton ukulelén pedig úgy kell lefogni, ahogy a "normál" GCEA hangolású ukulelén, csak éppen más akkordot kapunk: a 0003 C-dúr akkord a baritonon és ezen a pici ukulelén G-dúr lesz! Vagyis egy kis agytornára van szükségünk ahhoz, hogy a GCEA-hoz szokott agyunkkal tulajdonképpen folyamatosan transzponálgassuk az akkordokat (míg meg nem jegyezzük készség szintjén a DGHE hangolás akkordjait is). De hogy az írást is bő lére ne eresszem, inkább nézzük és hallgassuk meg, mire megyünk ezzel a picikével. A videóban a transzponálós csodát is igyekszem megmutatni, és aki bővebben szeretne olvasni róla, kattintson ide a bariton ukuleléről szóló bejegyzés elolvasásához.

Ahogy bennetek, bennem is felmerül, hogy oké, szép meg jó, de minek? Erre őszintén szólva nehezen tudok válaszolni. Ez inkább bulihangszer, még a szoprán ukulelénél is könnyebb vinni, bárhol előkapható belső zsebból, ahogy előkerül, mindenkinek leesik az álla, hogy ezt most így hogy . Valószínű, nem ilyen lesz az első ukulelénk (sőt ne is ilyen legyen), de akit elkap az ukulelegyűjtési hév, előbb-utóbb beszerez magának egy pindurkát. Ja, egyébként 5-6 éves gyerek kezében egészen jól áll ám! Ők kezdhetnek ilyenen.