Igencsak mozgalmas, ukulelés programokban bővelkedő 3 hetet tudhatok magam mögött, mert két tanfolyami hétvége (egy I-es és egy II-es tanfolyam) után 2021. szeptember 11-én ukuleletalálkozó következett. Nyáron, amikor a tanfolyamokat és a találkozót elkezdtem szervezni, reméltem, hogy a járvány negyedik hulláma előtt még pont beleférnek ezek a programok, és így is lett. Következzen tehát egy rövid beszámoló a szombati találkozóról.

Délelőtt a gyermekeimmel kint voltunk egy XVI. kerületi játszótéren, és míg ők rohangáltak és mászókáztak, én néhány dal pengetésével melegítettem délutánra. Megszoktam, hogy az ilyen csendes játszótéri pengetések alkalmával körém gyűlik néhány pici gyermek, hiszen a legtöbben nem láttak még ukulelét, és nyilván az ukulele hangja is felkelti az érdeklődésüket . Hiába, az utánpótlásnevelést nem lehet elég korán kezdeni, ami persze ilyenkor kimerül 1-1 népdal vagy gyermekdal elpengetésében, ahogy most is történt: a Házasodik a tücsök című népdalt akkordoztam és a énekeltem a kislányommal szórakoztatva a homokozóból nagy szemekkel néző kicsikéket.

Hamar elérkezett a délután, és negyed négy körül már a helyszínen, az Egyszülős Központban pakoltuk be a cuccokat Kálmánnal. Ezúton is köszönet az Egyszülős Központnak kitűnő helyszínért! Elég sok ukulelét vittem, és a kottatartók meg a többi apróság elég sok cipelnivalót jelentett, ezért külön köszönöm Kálmánnak, hogy segített nekem, és persze rögtön mondam is neki, hogy most már nem tud elhajolni előle, szerepelni fog a blogbejegyzésben . Bent pedig elkezdtünk gyülekezni, és néhány további segítő kéz áldozatos munkájának köszönhetően a kottaállványok is kihajtogatva várták a többi résztvevőt. Nem akarlak Titeket untatni a kottaállványok körüli macerával, de aki még nem volt tanfolyamon vagy találkozón, talán nem tudja, hogy milyen óvatosan lehet csak kihajtogatni az állványokat, különben elgörbül vagy -csavarodik a fém szerkezet, és alig lehet visszaállítani normál állapotába. Úgyhogy köszönöm Ricsinek, Lacinak és Kálmánnak, hogy oroszlánrészt vállaltak a kottaállványok türelmes felállításában és elpakolásában is.

Egy szó mint száz, közeledett a négy óra, és lassan elkezdett megtelni a terem, bár még nem voltunk annyian, ahány jelentkezés érkezett, ezért az első 10-15 percben rövid ukulelebemutatóra került sor, és szívesen adtam oda a gyűjteményem egy-egy darabját bárkinek, hogy kipróbálhassa, megpengethesse. Legnagyobb örömömre jött három olyan résztvevő is, akiknek még nem volt ukuleléje, így nekik kölcsönadtam egyet-egyet a találkozó idejére. Az ukulelebemutató alatt érkezett még néhány lelkes ifjú résztvevő, és velük kiegészülve mindannyian a húrok közé csaptunk.

A Házasodik a tücsök című népdallal kezdtünk (és a 2-4-es hangsúlyozást gyakoroltuk), aztán hirtelen váltással  Hotel California következett, talán ez után játszottuk a Love Me Tendert, és innentől kicsit összefolynak az események, nem tudom, melyik dal melyik után jött... Annyira élveztem, hogy ilyen jól összeáll egy-egy kíséret, és nagyon jól szólt mindegyik kivétel nélkül: a Tűzszekerek filmzenéje, a Jó, a rossz és a csúf filmzenéje, a Cielito Lindo, a Sway, egy kis A-blues, aztán a Bella, Ciao (ez spontánul jött ), a végén a Hey, Jude, és ráadásként a Can't Help Falling in Love.

Külön köszönet Nórinak és a kislányának, Ankának, akik elhozták a Nóri által készített gyönyörű, egyedi kézműves ukuleletokokat, melyeket az egyik szünetet követően egy néhány perces bemutató keretében megcsodálhattunk.

Örülök, hogy a Keskeny Megálló ukuleleduónk is teljes létszámmal képviseltette magát, vagyis Gyuri barátom is el tudott jönni, és a Sway kíséretét az ő vezényletével játszottuk.

A közös zenélés mellett adománygyűjtésre is lehetőség nyílt. Az ukulelém tokját helyeztem el egy asztalra, és abban 34.500,- Ft gyűlt össze, mellyel a Bethesda Kórház csecsemőosztályát  támogattuk. Nem tudok eléggé hálás lenni azoknak, akik adományaikkal hozzájárultak a csecsemőosztály működéséhez . A beérkezett összeget átutaltam az alapítvány részére.

(Több karakter nem fér a közlemény mezőbe...)

Az ukuleletalálkozó a D'Addario - a világ egyik legnagyobb ukulelés és más kiegészítőket gyártó cége - ajándékainak (hangológép, pánt, capo és két húrkészlet) kisorsolásával ért véget. Köszönjük a D'Addario felajánlását . Nem is alakulhatott volna szebben az este, mert a két húrkészletet a két legifjabb ukulelés nyerte. Igazán megható pillanat volt .

Szeretném továbbá megköszönni Gyurinak és Ritának, hogy az általuk készített képeket és videókat elküldték.

Az utolsó köszönet pedig azoké a lelkes ukuleléseké, akik segítettek a rengeteg ukulelét, kottaállványt és az egyéb apróságokat kivinni az autóhoz. Nélkülük még most is pakolnék .

Fogadjátok szeretettel az ukuleletalálkozóról készített videót .

És következzenek a képek: