Március 15-e alkalmából a Nemzeti dal akkordjait tanuljuk meg.
Petőfi a verset 1848. március 13-án, két nappal a forradalom kezdete előtt írta eredetileg arra a népgyűlésre, melyet március 19-ére tervezett a pesti ifjúság. A bécsi forradalom hírére azonban felgyorsultak az események. 15-én először Pesten, a Pilvax kávéházban olvasta fel a verset.
A Nemzeti dal a 12 ponttal együtt az első volt, amit a szabad sajtó kinyomtattatott az elfoglalt Landerer-nyomdában (Petőfi egyébként ide elfelejtette magával vinni a verset és emlékezetből diktálta le). A versből több ezret szétosztottak a nép között.
A hagyomány szerint Petőfi a Nemzeti Múzeum lépcsőjén állva elszavalta az egybegyűlt tömegnek a Nemzeti dalt, Petőfi azonban visszamlékezéseiben nem említi a múzeumot azon helyek közt, ahol elszavalta a verset; itt feltehetőleg beszédet mondott, csak az utókor emlékezetében állt össze a múzeumlépcsőn verset szavalás legendája. (forrás: Wikipédia)
Következzenek az akkordok!
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A Wikipédián a kokárdáról megtudtam, hogy az a helyes, amelyik a videó sarkában látható. Korábban úgy tudtam, hogy a zászló piros csíkja van kívül, de ezek szerint nem.
A megzenésítés miatt a dalszövegben kis mértékű "átrendeződés" vehető észre a Petőfi eredeti szövegéhez képest: "A magyarok istenére..." kezdetű rész a versben minden versszak végén megtalálható, ez azonban a megzenésített változatban refrénként szolgál, és minden második versszak után duplán hangzik el. A szöveg tehát nem vész el, csak átrendeződik.
Petőfi Sándor - Nemzeti dal (zene: Tolcsvay László)
Intro: C C7 F Fm6 C
C C7 F C
Talpra magyar, hí a haza!
C C7 F C
Itt az idő, most vagy soha!
C Dm G
Rabok legyünk, vagy szabadok?
F Fm6 C
Ez a kérdés, válasszatok!
C C7 F C
Rabok voltunk mostanáig,
C C7 F C
Kárhozottak ősapáink,
C Dm G
Kik szabadon éltek-haltak,
F Fm6 C
Szolgaföldben nem nyughatnak.
G F
A magyarok istenére
C
Esküszünk,
G F
Esküszünk, hogy rabok tovább
C
Nem leszünk!
G F
A magyarok istenére
C
Esküszünk,
G F
Esküszünk, hogy rabok tovább
C
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy híréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Esküszünk!
