Régóta készülök arra, hogy Johnny Cashről írjak blogbejegyzést, illetve feldolgozzak tőle egy számot (aztán lehet, hogy többet is fogok). Szerintem ő az a dalszerző, előadó, akiről mindenki kellett, hogy halljon akár szereti a zenéjét, akár nem. Élete megérne egy külön misét, én erre nem is térnék ki, hiszen egészestés olvasmány, hogy mi minden történt vele (és egy nagyon jó film is készült az életéről). Brutális mennyiségű díjat, elismerést kapott az '50-es évektől egészen halálának évéig (2003).

Emlékszem, gyerekkoromban édesapám gyakran hallgatott Johnny Casht, úgyhogy a dalaival már akkor találkoztam, az arcképét pedig édesapám festményén láttam először, aki a "Hello, I'm Johnny Cash" című nagylemez borítóját olajfestményen örökítette meg ... úgy 36-7 évvel ezelőtt.

Persze ma már - felnőttként - nyilvánvalóan teljesen máshogy, más füllel hallgatom a zenéjét, amiben mindig megtalálom benne azt a pluszt, amit általában a zenében keresek, vagyis ami miatt azt tudom mondani egy-egy dalra, hogy tetszik vagy sem. Ez a plusz minden előadónál más és más, és röviden nehéz megfogalmazni. Cash esetén talán az énekhangja annyira egyedi, hogy azt mindenki kiemelné, aki szereti őt. Ezen kívül úgy tudnék fogalmazni vele kapcsolatban, hogy valamiféle különös és összetéveszthetetlen egyszerűség és tisztaság jellemzi dalainak akkordváltásait, hangszerelését és szerkezetét, és azt hiszem, ez az - párosulva a lehengerlő hangjával -, ami megragadja a hallgatóságot.

Két évvel ezelőtt az egyik ukuleletanfolyamon egy lelkes ukulelés kollegina említette, hogy ő is szereti Cash zenéjét, és akkor könnyelműen megígértem neki, hogy készül majd róla bejegyzés. Alig kellett várnia egy keveset .

Több Johnny Cash-számot is játszok ukulelén, végül a választásom a Folsom Prison Bluesra mint a dalszerző egyik ikonikus szerzeményére esett. A dal hangulatát, autentikus kíséretét akkor tudjuk a legjobban előadni, illetve utánozni ukulelén, ha 2-4-es hansúllyal játsszuk annak ellenére, hogy a teljes zenekaros (stúdió/élő) előadásban ez a feladat sokkal inkább az ütős szekcióra hárul. De ezzel 2-4-es hangsúlyozással kiváló lüktetést tudunk adni a dalnak, és szerintem ez nagyon is jól illik hozzá.

A következő videóban megmutatom a szólót is, de nem azt, amelyik a stúdiófelvételeken hallatszik, hanem azt, amelyiket az egyik élő koncertfelvételen is hallhatunk (egy plusz hangot játszik a dallamba a szólista). Mivel a dalt F-dúrban dolgoztam fel, óhatatlanul szerepel benne a B-dúr. Ez az egyik olyan akkord, amit a kezdők nem szeretnek, ennek ellenére bátorítok minden kezdőt, hogy tornáztassák a kezüket, kicsit küzdjenek a B-dúrért, és szépen meglesz. Ennek a számnak az akkordozásával kiválóan lehet gyakorolni az F-dúr - B-dúr váltást! Fogadjátok tehát szeretettel.

[F]I hear the train a comin', it's rollin' 'round the bend,
[F]And I ain't seen the sunshine since, I don't know when
I'm [B]stuck in Folsom Prison, and time keeps draggin' on [F] [F]
But that [C]train keeps a-rollin', on down to San An[F]tone.

[F]When I was just a baby, my Mama told me, "Son
[F]Always be a good boy, don't ever play with guns,"
[B]But I shot a man in Reno, just to watch him die [F] [F]
When I [C]hear that whistle blowin'
[C]I hang my head and [F]cry.

solo:
[F] [F] [F] [F]
[B] [B] [F] [F]
[C] [C] [F] 

[F]I bet there's rich folks eatin' in a fancy dining car
[F]They're probably drinkin' coffee and smokin' big cigars
[B]But I know I had it comin', I know I can't be free [F] [F]
But those [C]people keep a-movin' and that's what tortures [F]me.

solo:
[F] [F] [F] [F]
[B] [B] [F] [F]
[C] [C] [F] 

[F]Well, if they freed me from this prison, if that railroad train was mine
[F]I bet I'd move out over a little farther down the line
[B]Far from Folsom Prison, that's where I want to stay [F] [F]
And I'd [C]let that lonesome whistle blow my blues a[F]way.