Nagyon jólesik egy-egy ukuleletalálkozó után leírni az élményeimet. Vagyis az élményeinket, mert 2020. augusztus 11-én délután kb. 25-en gyűltünk össze ukulelések, akikkel nagyon jót zenéltünk együtt! Köszönöm az eseményt követően személyesen, valamint a Facebookon, és az e-mailben érkezett visszajelzéseket, ezek alapján úgy gondolom, mindannyian szuperül éreztük magunkat a majdnem 3 órányi pengetés során.

Mindenekelőtt szeretném még egyszer megköszönni a Fonó Budai Zeneháznak ezt a rendkívül hangulatos helyet, és az ott dolgozó kollégáknak a szervezésben, megvalósításban nyújtott segítségüket, munkájukat, az Ethnosound hangszerboltnak (Virágnak és Karcsinak) pedig a sok-sok ukulelét, amelyet elhoztak, hogy megnézhessük, kipróbálhassuk őket. Külön köszönet illeti Dorkát (aki néha pengetett, néha fotózott) és Karcsit, akik képekben és videókban örökítették meg ezt a szép délutánt.

Délután négy óra pár perckor már megjelentek az első fecskék ukulelések, mi pedig még az ukulelék kipakolásával, hangosítás beállításával foglalatoskodtunk, amellyel hamar meg is lettünk. Pontban ötkor a húrok közé csaptunk, és Zsolt kottájából játszottunk (szó szerint is), és próbáltuk követni a dallamot, akkordokat: lassacskán ki is alakult a produkció . Ezt követően az általam összeállított dalgyűjteményből kezdtünk feldolgozni dalokat. Örültem annak, hogy amikor vállalkozó szellemű - akár teljesen kezdő - ukuleléseket kihívtam a mikrofonhoz énekelni, ukulelézni, jöttetek szívesen és bátran, és így zenéltünk együtt. Igyekeztem a kezdőknek 1-2 alapvető információt elmondani, hogy ők is aktívan részesei lessenek az zenélésnek, remélem, sikerült .

Először a Dorka által összeállított felvételt mutatom meg:

Sok dalt összeraktunk, és 1-2 versszaknyi próbálkozás után nagyon jól szóltak! Kedvencem a Jó, a rossz és a csúf híres betétdala, amelynek a feldolgozása szerintem szenzációsan sikerült (köszi, Krisztián, hogy kijöttél pengetni !). Az Ukulele Orchestra of Great Britain elbújhat a produkciónk mögött , nézzétek csak:

A legnépszerűbb mexikói dalocskát is eljátszottuk:

És mi mással is lehetne a legjobban megtanulni ezt az atom ritka akkordot, az e-moll major 7-est, mint Stevie Wonder kiváló szerzeményével:

A végére nyilván mindannyian elfáradtatok, a Sway már nem fért bele, de annak örültem, hogy a találkozó "meglepetés" része sikerült, köszönöm nektek a segítséget! Hogy mi is történt? Itt van róla egy videó, viszont a teljes történet a résztvevők titka marad :

Végül pedig következzen a szokásos képcunami:

Képek és videók: Imre Dorottya és Fehér Károly