Az F-moll tipikusan az az akkord, amelyik nehéznek tűnik, de nem az 
. Legalábbis amikor ránézünk egy F-mollt lefogó kézre, azt hisszük, hogy görcsbe rándult az ukulelejátékos keze, holott egy kicsit elfordított kezet és az alábbi pontokra ügyesen elhelyezett ujjakat láthatunk:
Az F-mollt számokkal így írhatjuk le: 1013, vagyis a 4. és a 2. húrt az 1., az 1. húrt pedig a 3. bundon fogjuk le, míg a 3. húrt kihagyjuk. Fontos, hogy ennél az akkordnál merjük kicsit elfordítani a csuklónkat, és máris rááll a kezünk erre az F-mollra. A G-dúrnál megtanult "nyuszifület" tehát rátesszük a 4. és a 2. húrra, a C-hangot pedig lefogjuk a kisujjunkkal az 1. húron (mintha a C-dúrt akarnánk lefogni), így:
Persze kicsit túlzás az előző állításom, de annyiban igaz, hogy az F-dúr kiváló kiindulási alap, ehhez még egy j&oac...
....
