Biztos ismeritek a viccet, hogy "Hány fekvőtámaszt tud megcsinálni Chuck Norris? Hát az összeset." Most kísérletet teszünk arra, hogy Chuck Norrisként az összes akkordot egy ábrán összefoglaljuk, amely talán a haladóbbaknak könnyebb lesz, de persze a kezdők kedvét sem szeretném elvenni, hiszen ha valaki megérti és memorizálja a következő táblázatot, óriási lépést tesz előrefelé az akkordtanulás rögös útján.

Ha kicsit jobban szemügyre vesszük a különböző akkordokat, azoknak a "mintázatát", észrevehetjük, hogy bizonyos akkordok között mintha "rokonság" lenne. Mondjuk nem egy alap C-dúr és G-dúr összehasonlítására gondolok, hanem ha valaki lefog egy B-mollt (angol jelöléssel Bb-mollt) - 3111 - és egy H-mollt - 4222 -, láthatja, hogy nincs más dolga, mint ide-oda csúsztatni a kezét. Egyébként ez a 3111 és 4222-ből is látszik, hogy ugyanazzal a kéztartással több akkord is lefogható, csak a nyakon kell a kezünket le-föl csúsztatni.

Egyébként a már emlegetett alap C-dúr - 0003 - is beleillik a sorba, hiszen azért nem fogjuk a fölső három húrt, mert az ukulele lefogja azt helyettünk. Ha pedig egy bunddal feljebb csúsztatjuk a kezünket - 1114 - máris egy C#-dúrt kapunk, és így tovább. Minderről egyébként egy korábbi bejegyzésben szó esett, videón magyarázok minderről.

Jöjjön tehát egy nagy táblázat eleje, amely a dúrok és a dúr 7-esek példáján keresztül megmutatja, pontosan miről is van szó. A teljes táblázatot az "Akkordok" menüpontban a legalsó szekcióban találhatjátok meg.

H pl. egy F-dúrt szeretnénk lefogni, azt elvileg ötféle módon foghatjuk le, tehát nemcsak a szokásos 2010 módon. Lehet, hogy hihetetlennek tűnik, de ezt is tartalmazza a fenti táblázat, mégpedig - értelemszerűen a Major sor - ötödik lefogási módja. Az F-dúrba értelemszerűen az 5-tel és a 3-mal kezdődőeket nem fogjuk le, hiszen azt az ukulele lefogja helyettünk (üres húrok, nem kell leszorítani őket F-dúr esetén).

A táblázat megértéséhez muszáj minimális zeneelméletet is tudnunk. A táblázatban az "A" jelöli az alaphangot. A 3 a nagy, a b3 a kis tercet jelöli, az 5 a tiszta kvintet stb., de ezzel egyébként annyira nem kell törődnünk. A legfontosabb az "A" figyelése. Ha tehát pl. egy H-dúrt szeretnénk lefogni, akkor bármelyik húron keresünk egy H-t, és ha megvan, az lesz az "A". Ha pl. a G-húron keresünk egy H-hangot, az ugyebár a negyedik bundon van. Innentől kezdve nincs más dolgunk, mint felpakolni a többi ujjunkat. Ebben az esetben - mivel a H-t a G-húron kerestük - a dúr sor legelső mintája szerint tudjuk lefogni a H-dúrt. Ennek megfelelően bármelyik akkord bármilyen változatát ki tudjuk keresni a fenti táblázatból, később az agyunkból. A táblázat pedig megmutatja, hogy mellesleg az akkordot alkotó többi hang (amely lehet akár másik alaphang is) hogyan helyezkedik el a lefogott akkordban. Az egész nem más, mint egy kis matek és memorizálás. Így első olvasásra lehet, hogy kicsit bonyolultnak tűnik, sőt vannak olyan fogási módok, amelyek annyira kényelmetlenek, hogy azokat sohasem alkalmazzuk.

Összességében úgy is fogalmazhatnék, hogy az "Akkordok" menüpont legalsó táblázata egy olyan összegyúrt, összefoglaló táblázat, amely a hosszú, C-dúrt, D-dúrt, E-dúrt stb. külön-külön tartalmazó akkordtáblázatokat kiválthatja. Persze ember legyen a talpán, aki a fenti táblázatot egy az egyben bebiflázza (ez talán szükségtelen is), de ha az alapvető akkordok  (dúrok, mollok, 7-es akkordok) különböző fogási módjait megtanuljuk, az nagyon hasznos lehet. Még egyszer utalnék arra, hogy a kezdők ne ijedjenek meg a fenti táblázattól, és az sem baj, ha nem ennek a megtanulásával kezdik az ukulelézést. Használja mindenki bátran a hosszú, kifejtős akkordtáblákat, aztán idővel át lehet szokni erre .