Amikor egy-egy kipróbált ukuleléről blogbejegyzést írok, mindig az adott ukulele márkáját és típusjelzését szoktam címnek adni. Jelen esetben ez nehezen ment volna, ugyanis egy egyedi gyártású, fantasztikusan szép bariton ukulele vendégeskedett nálam néhány napig, melynek - az érdekes alakján kívül - különös ismertetőjele a fejrész tetején lévő levél motívum. De ne szaladjunk ennyire előre!

Nemrég kaptam egy e-mailt Késmárky Leventétől, aki megírta, hogy készített kettő bariton ukulelét, amelyeket szívesen megmutatna a magyar ukuleléseknek, és kérdezte, hogy ennek mi lenne a módja. Lelki szemeim előtt rögtön megjelent a kettő bariton ukuleléről írt blogbejegyzés, melyet történetesen éppen most olvastok. Megbeszéltük Leventével a részleteket, és pár nap múlva ki is próbálhattam mindkettőt a lemenő nap kellemesen melegítő búcsúsugarainak simogató ölelésében . (Ez utóbbi pár szó eséllyel indul majd a blog leggicsesebb mondatrészeinek versenyén .) Egy terjedelmesebb blogbejegyzés következik sok infóval, képekkel, videóval, fogadjátok szeretettel .

Először is bemutatom nektek Leventét a két általa készített ukulelével:

Talán tudjátok, hogy nekem sokat számít egy-egy hangszernél az első találkozás. De szerintem sokan vagyunk ezzel így, hiszen egy-egy hangszer hosszú időn keresztül elkísér minket, amely ha első pillanatban nem szimpatikus, később sem valószínű, hogy azzá válik. Egy egyedi gyártású hangszernél különösen izgalmas az első néhány tapintás és akkord!

Mondanom sem kell, hogy ez a két bariton ukulele rögtön belopta magát a szívembe. Bár nem vagyok hangszerkészítő, de szerintem kevés "fogást" lehetne találni ezeken a hangszereken (vagyis csak az akkordokat ). Ízléses, jól megmunkált, szépen díszített és egyáltalán nem hivalkodó külsejük mellett brutális hangerővel rendelkeznek. A hangja alapján simán azt hihetnénk, hogy gitárt hallunk.

Bizonyára feltűnt nektek, hogy a hangszer teste nem a megszokott bariton vonalakat követi, hiszen felül - mondhatni - darázsdereka van, alatta pedig egy jókora "hátsó rész" következik. Igazán kényelmes rajta játszani, mert a nagyobb ukuleletestet könnyebb magunkhoz szorítani, és a szépen lecsiszolt és lakkozott felületekhez pedig élvezet hozzáérni.

A bundok csiszolása tökéletes, jó érzés volt végigsimítani az ujjaimat a bundok szélein, egyáltalán nem vágott vagy karcolt. Ilyennek kell lennie.

Itt-ott ízléses díszcsík, faberakás került a hangszerre. Tényleg szemet gyönyörködtető a nyaka...

...és a hátlapja is. Az ukulele minden porcikáján érezhető, hogy a készítője szívvel-lélekkel készítette, és csodálatos hangszer (pontosabban ugyebár kettő is) került ki a kezei közül.

Leventének összeírtam a kérdéseimet az ukulele készítésével kapcsolatban, és ő a következőket osztotta meg velünk:

"Klasszikus gitár építése foglalkoztatott, s közben bukkantam az ukuleletervrajzokra. Mivel sok a hasonlóság, ez utóbbiak készítésébe fogtam bele. Egy fedlapnak való anyag éppen kiadott két bariton ukulelét, s mivel a politúrozásnál egy hangszer felülete kevés, végül kettőt kezdtem csinálni. Érdekességképpen a bordázat a két hangszernél eltérő: az egyik hagyományos ukulelebordázat, a másik jobban hasonlít a gitárra. A háthoz és a kávához madárcseresznyét használtam, a tetőanyag lucfenyő; a nyak juharból készült keményfa betéttel, a fejborítás szintén cseresznye. A fogólap és a híd ovangkol. A menzúra hossza 506 mm. Január végén vágtam fel a cseresznyefa pallókat, s válogattam ki belőlük a hangszerkészítésre alkalmas darabokat. Majd a kávák hajlítása, a hátlap és a fedőlap bordázása következett, a test lecsukása, a szegélyezés, valamint a nyak kialakítása: egy hónap alatt jutok el a fényezésig. Ezt francia politúrral végzem; az egymást követő rétegek bő száradási idővel követik egymást. Ezután kerül fel a nyak és a híd, a kulcsok és a húrok. Megszerettem ezt a kis hangszert: szívesen készítenék más méretben is ukulelét. Egy anyagból készíteném a test részeit, azaz nem fenyő, hanem keményfa-rezonánst használnék, ami közelebb van a hagyományos ukulele felépítéséhez. A magam által készített hangszereket a felhasználó igényei szerint részben tudom alakítani, kivéve az elektronika beszerelését."

Köszönöm Leventének a részletes ismertetést, és tiszta szívemből kívánom, hogy minél több ukulele kerülhessen ki a kezei közül!

Visszatérve a két bariton ukulelére a készítés egyes fázisairól is mutatunk képeket:

Aki bariton ukulelét keres magának, és hajlandó kicsit többet áldozni egy egyedi készítésű hangszerre, megtalálta. De ahogy olvashattátok, Levente más méretű ukulelék készítését is vállalja. És hogyan szól? Mert az sem mindegy . Hát mint atom! Egy keveset pengettem rajta: