Megtisztelő felkérésnek tehettem eleget: ma reggel a Retró Rádió vendége voltam 8 és 9 óra között: lehetőségem nyílt bemutatni a hangszert, és néhány dal meg is szólalhatott ukulelén. De mielőtt így a közepébe vágnék, néhány szó az előzményekről: pár napja csörgött a telefonom, amikor a Retró Rádió szerkesztőségéből hívtak, hogy a reggeli műsorba el tudnék-e jönni. Nagyon örültem a lehetőségnek, amit természetesen el is fogadtam. A technikai részletek egyeztetése után néhány napom maradt, hogy összeszedjem a gondolataimat és a dalokat. Millió érzés kavargott a fejemben, természetesen izgultam, hiszen sohasem szerepeltem még rádióban, élő adásban pedig pláne nem. (Ja, de, egyszer nyolcéves koromban a gyereknapi TV-műsorban .) Úgyhogy a szerda és a csütörtök azzal telt, hogy munka után testben és lélekben készültem. Pénteken reggel fogtam három ukulelét (két tenort és a minit), néhány akkordtáblát dalszövegekkel, és így indultam útnak. Beérve a stúdióba Endrének adtam a Baton Rouge tenoromat és Anitának a minit, hogy nézzék meg, forgassák, pengessék, és nagyon jó volt látni, hogy az ott töltött idő alatt szinte végig a kezükben volt, pengették, próbálgatták, és nem tudtak elhajolni az elől sem (de nem is akartak), hogy két-három akkordot tanítsak nekik .

Anita és Endre - ha valaki nem ismerné őket - a Retro Rádió műsorvezetői, és őket hallhatjuk minden nap reggel 6-tól a Retro Reggel című műsorban. Véleményem szerint végtelenül profi, ahogy a munkájukat végzik: látszik, vagyis hallatszik a felkészültségük, ezzel együtt nagyon lazák és kiváló a humorérzékük. Tényleg nagyon jó őket hallgatni minden reggel. És örültem, hogy személyesen is találkozom velük. Anita és Endre végtelenül közvetlen személyiségek, azonnal megtaláltuk a közös akkordot hangot, egy pillanatig nem éreztem magam feszélyezve a mikrofonok mögött. Ezúton is köszönöm nekik a társaságot, megtiszteltetés volt számomra eltölteni velük ezt az egy órát, és a műsor végén úgy éreztem, hogy alig kezdtünk még csak bele, és elröppent az egy óra. Invitáltam őket a közelgő ukuleletalálkozóra is, és érdeklődtek iránta. Nocsak, újabb két embert sikerült megfertőznöm? Hiába, aki egyszer elkapja az ukulelét, soha le nem teszi!

Nézzük meg képekben, hogyan történt:

"Először a kezünkben az ukulele!"

"Nézzétek csak, első húron a harmadik bund..."

És kérem szépen... így lehet örülni a sikeresen lefogott C-dúrnak!

Hihetetlenül jó hangulatban telt el az egy óra, és még a rádió számítógépeit is megcsodálhattam. Elképzelésem sem volt, hogyan jönnek-mennek az információk, de most már látom, hogy egy kisebb űrközpontot rejt a pult, és mindenféle csatornán keresztül áramlik a sok infó. Nem semmi munka mindezt nyomon követni, ja, és közben "mellesleg" műsort is kell vezetni. Végül, de nem utolsó sorban a Retró Reggel szerkesztőjének, Attilának is szeretném megköszönni a szervezést, nélküle nem valósulhatott volna meg így a mai reggel.

Remélem, hogy a műsoron keresztül sokakhoz eljutott az ukulele üzenete, vagyis az, hogy zenélni jó, ukulelézz hát!

Aki pedig nem hallotta a műsort, most pótolhatja. Azt tudni kell, hogy az alábbi negyedórás beszélgetés nem így, egyben hangzott el, hanem megszakításokkal, hiszen voltak hírek, időjárás és sok-sok jó zene, tehát az alábbi negyed óra egy teljes órában volt elosztva. Endre pedig vevő volt a kis kreatív meglepimre, ugyanis megkértem, hogy mondja a Retró Rádióban hallható "Csak a Retró Rádió hozza el a '60-as éveket..." szöveget, és most én játszottam utána a zenét, úgyhogy ezzel próbáltuk meglepni a hallgatókat, íme: