Mosolygok. Tele vagyok energiával, olyan sokat kaptam tőletek a hétfői találkozón! Köszönöm, hogy ennyien eljöttetek, és úgy láttam, jól éreztétek magatokat. Alig lett vége a találkozónak, máris kaptam néhány levelet, amelyekben megírtátok, hogy tetszett a rendezvény, és érdeklődtetek a következő időpontjáról. Egyelőre nem tudom megmondani, mikorra szervezzük a következő ukuleletalálkozót, de a mostanihoz hasonlóan fogjuk meghirdetni, úgyhogy figyeljétek a honlapot és a Ukulele Magyarország és Magyar Ukulele Blog Facebook-oldalt!

Visszatérve tehát a tegnap találkozóra, egy rövid összefoglaló: fél öttől volt a hivatalos gyülekező, de Zsolt és én egy kicsit korábban odamentünk, és épp az Ethnosound kollégái pakolták ki a szebbnél szebb ukuleléket. Zsolt szuper ötlete alapján berendeztük a termet "két székhez egy kottatartó" mintájúra, szerintem nagyon bevált ez az elrendezés. Köszi a javaslatot, Zsolt! Már fél öt előtt jóval elkezdtek megérkezni a résztvevők, fél ötre pedig már egészen sokan voltunk, ezért azt gondoltam, hogy melegítsünk be valamivel. Spontán workshoppá - vagyis inkább együtt pengetéssé - fajult a dolog, aminek nagyon örültem. Annyira jól vettétek a lapot, hogy nem is hittem el... mintha régóta együtt pengetne a csapat! A bő félórás ráhangolódás során még többen lettünk, és negyed hatkor Zsolt workshopja kezdődött. Az egyik kedvenc nótámat tanultuk, a Love Me Tendert alternatív akkordfogásokkal.

Itt már a kész dalt pengetjük végig:

Ez a felvétel élőben ment a Facebookon az Ethnosoundnak köszönhetően

Utána következett az én workshopom, amin a bemelegítés során eljátszott dalokat akkordoztuk újra, majd végül - őszintén szólva a legnagyobb meglepetésemre - az összes dal sorra került. Úgy voltam vele, hogy legfeljebb 2-3 dalt fogunk eljátszani az általam összekészített dalszöveg+akkordgyűjteményből, de ezek szerint jó dalokat válogattam, és szerettétek, sőt nagyon jól pengettétek őket. Örültem neki, hogy nem maradt ránk a nagy kupac papír, hanem elvittétek őket! Reméljük, tudtok gyakorolni a Zsolt által összeállított anyagból és az én gyűjteményemből is (kattintásra letöltődik!).

Nagy élmény volt számomra, hogy a workshop aktív résztvevői voltatok. Nem egyedül kellett pengetnem a Knockin' On Heaven's Doort, és a Proud Mary és a Hotel California énekszólama is kiegészült szép női hanggal. Köszönöm a bátorságotokat, örültem, hogy kijöttetek és segítettetek! És ez a köszönet mindenkié IS, hiszen a dalokat közösen szólaltattuk meg kb. NEGYVEN ukulelén, és szerencsére - kis biztatás után - az énekhangotok is megjött, és jól szólt. Igen, jól látjátok, negyven ukulelén. Zsolt workshopja közben számoltam meg, hány ukulele van a kezekben (37 + mi ketten Zsolttal), és ezt követően is érkezett még néhány résztvevő, úgyhogy negyven tutibiztos megvolt. Kár, hogy nem hívtunk valakit a Guinnesstől, mert a Magyarországon egy négyzetméterre jutó, egyszerre ukuleléző emberek rekordját biztosan megdöntöttük. Máshogy fogalmazva: biztos vagyok benne, hogy eddig ez volt a legnépesebb ukuleletalálkozó. Talán Zsolt nevében is beszélhetek, amikor azt mondom, hogy az volt a célunk, hogy élményt adjunk nektek: a közös zenélés élményét, amely megmozgatja mindenkinek a kreativitását és fantáziáját.

Nem szeretném bő lére ereszteni, de a képcunami előtt a befejező szavak is a köszöneté kell, hogy legyenek: elsőként az Ethnosoundot illeti a köszönet, hiszen azon kívül, hogy sok-sok ukulelével és kiegészítővel felvonultak, elévülhetetlen érdemeket szereztek abban, hogy ilyen exkluzív és profi helyen, a Budapest Music Centerben lehetett a találkozó, és természetesen a BMC-nek is köszönjük, hogy a helyszínt és a technikát biztosították. Remélem, ki tudtatok próbálni néhány ukulelét, és volt olyan is közöttetek, aki talált is magának hangszert. Az alábbi képeket pedig köszönjük szépen Kelemen Gábor fotósnak, aki fáradhatatlanul kattogtatta a sok pengető kezet és éneklő arcot. (Ha bárkinek kifogása van azzal a képpel, amin szerepel, akkor jelezze nekünk, és töröljük!)