Szívem csücske ez a tenor szépség, de rögtön mondok róla negatívumot is: ez már nem a belépő szintű ukulelék közé tartozik, így bizony többet kell érte fizetni, ha egy ilyennel szeretnénk boldogítani magunkat. Viszont cserébe kapunk egy ritka szép jószágot, az általam próbált, látott ukulelék közül a legvastagabbat. Amikor először tartottam, azonnal éreztem, hogy egy jó, masszív ukulelével van dolgom. Ránézésre olyan, mintha egy öreg fatörzsből vágták, faragták volna ki. A napsugár minta ismerős lehet nektek is a korábbi bejegyzésből, melyben a kistesót próbáltuk ki, a Baton Rouge V2-Sun-t. Ha jól látom, a hanglyuk körüli mintát szerintem másmilyen technikával fejezték be mint a szopránon, mert a napsugár élei kicsi tompábbak: mintha kopott fa lenne, ami tovább erősíti azt az érzést, hogy ezt a remek kis hangszer egész testét egy fatömbből faragták (ami persze nem így van):

Az ukulele hátlapja kidomborodik, ez a Baton Rouge-ok egyik gyakori jellemzője. Egzotikus mahagóniból készült a test, a fogólap pedig diófából, így látványos a kontraszt az ukulele teste és fogólapja között. A hangolókulcsok számomra továbbra is kicsit szorosak (bár lehet, hogy majd bejáratódnak), ahogyan azt más Baton Rouge-modelleknél is tapasztaltam.

Ami szintén megszokást igényel, az a nagy test kezelése, tartása. Persze a ruhánktól is függ, hogyan sikerül megszelidíteni a kicsikét, de én azt vettem észre, hogy többször kellett igazgatnom, mert olyan érzésem volt, mintha kicsúszna a kezemből, mintha le akarna csúszni az ölemből. Ezért kicsit testtartást váltottam, és jobban átöleltem a hangszert, és máris tudtam rajta zavartalanul játszani.

Ahogy a képeken látszik, ez egy cutaway hangszer, amelyet elektronikával szereltek. Az elektronikáról túl sokat nem tudok elmondani, működik, rendben van, viszont előforduluhat, hogy valaki hiányolja belőle a beépített hangológépet. Feltételezem, hogy a miniképernyős (vagyis hangológépes) elektronikával drágább lenne a hangszer.

Az erősítőre rákötve jól szólt a hangszer, a "Tone" tekerő is tette a dolgát, nem dísznek van rajta, tényleg jelentősen változik a hangszín, ha tekergetjük. Lássuk és halljuk, hogyan szólt a kicsike:

Egy-egy ukuleleteszt végén szoktam összegző gondolatokat írni, és kicsit bajban vagyok, mert tényleg - márkától függetlenül - olyan jó kis uksikat próbáltam ki az elmúlt hónapokban, hogy hasonló gondolatokat tudok csak puffogtatni. Jelen esetben nyilván nem tudunk szó nélkül elmenni az ukulele ára mellett, hiszen ha valaki ilyen hangszert választ, biztosan hosszabb távra tervez, és nem hirtelen felindulásból választja ezt a típust. Viszont a befektetés megtérül, hiszen biztos, hogy nem ilyen ukulele fog szembe jönni minden sarkon, ráadásul a hangszer extra nagy teste hangosítás nélkül is öblös(ebb) hangon szól (már amennyire egy ukulelére lehet ilyet mondani). Ezt az ukulelét tehát nyugodt szívvel ajánlom a Kedves Olvasóinknak még úgy is, hogy a hangolókulcsok kicsit szorosak. Ja, és még valami, ebből a modellből gyárilag készítenek balkezes verziót. A cutaway miatt ez indokolt is, de persze nem minden cutawayből gyártanak balkezes változatot.