A '80-as évek közepén az egyik első nagy mozis élményem valamelyik Bud Spencer-Terence Hill film volt, amelyet a szüleimmel együtt néztünk meg. Emlékszem, utána az utcán sétálva előttük, velük szemben ugráltam, és mindenképpen bunyózni szerettem volna, ők pedig nevetve győztek elhajolni a jobbegyeneseim és a bal horgaim elől. Mindenesetre tagadhatatlan volt, hogy első "látásra" beleszerettem a duóba. Kedvenc filmjeim tőlük a Kincs, ami nincs, az És megint dühbe jövünk, a Nincs kettő négy nélkül, és imádom az Aranyeső Yuccában-t is (bár abban Terence nem szerepelt), mely utóbbinak a megyei könyvtárból kölcsönzött videókazetta-kópiáját néztem rongyosra a '80-as évek második felében szintén kölcsön videólejátszón. A szerelem azóta is tart, bár elismerem, némi ismétlés rámférne, Anulut már nem tudom szó szerint idézni
. Ugyanakkor a filmek sokszori megnézése következtében akarva-akaratlanul a filmek zenéi is a fülembe égtek.
Le a kalappal Guido és Maurizio de Angelis előtt, sok-sok komponálással töltött órájuk gyümölcse lett a rengeteg, fülbemászó dallam, és elvitathatatlan érdemeket szereztek a filmek hangulatának megteremtésében. Az egyik kedvencem az És megint dühbe jövünkből a Brotherly Love című főcímzene. Ezt meghallva rögtön eszembe jutnak a film kezdő kockái, a kutyák, lovak, rulettasztal meg minden...
A Kincs, ami nincs zenéje viszont pont kivétel, mert azt nem Angelisék szerezték, hanem Carmelo La Bionda és Michelangelo La Bionda, akik kitűnő, hangulatos számot hoztak össze. Nem tudnánk elképzelni a Kincs, ami nincs vitorlását és gyönyörű óceánját a gazdag hangszereléssel megszólaló, kongákat, gitárokat, ügyes basszusgitár-kíséretet tartalmazó szám nélkül: Movin’ Cruisin’. "- Jelentem, a távcső a tengerben! - Mi az, hogy jelented?" Ha szeretitek a Bud Spencer-Terence Hill filmeket, csatlakozzatok a "Magyar Bud Spencer és Terence Hill rajongói társaság" Facebook-csoporthoz, ahová a tagok sok képet, idézetet tesznek ki, és filmidézetekből néha egészen hosszú párbeszédek alakulnak ki 
. Ennek a csoportnak, továbbá a Krumplishal blognak is sok szeretettel ajánlom ezt a bejegyzést.
Visszatérve tehát a zenékre, pár évvel ezelőtt rákerestem a Movin’ Cruisin’ akkordjaira, és kissé meglepődve tapasztaltam, hogy - a híd részt leszámítva - összesen három akkord köré épül a dal, ami azért nem feltűnő, mert - ahogy említettem már - a dalnak gazdag a hangszerelése, továbbá igazán jól megkomponált a dallam, illetve a dalszerkezet, úgyhogy fel sem tűnik, hogy valójában egy C-G-F-G körforgást hallunk. Mivel maga a dallam nem túl bonyolult, ráadásul az elmúlt 30 évben volt idő arra, hogy a fülembe égjen, ezért úgy döntöttem, hogy elkészítem a dal ukulele-feldolgozását úgy, hogy az akkordokra rájátszom a dallamot is:
A felvétel kedvéért És megint dühbe jövünkös pólóban vagyok, egy Kincs, ami nincses póló kincs lenne, de mivel nincs, ezért kincs.
Ahogy sokszor leírtam már, az általam játszott verzió nem szentírás, csak egy változat, amit én találtam ki, nyilván bárki módosíthat rajta, és úgy játszhatja, ahogy neki jólesik. Ha kezünkbe vesszük az ukulelét, és elindítjuk a lejátszást, simán alá tudunk akkordozni, ahogy a lenti videó első részében hallható, látható is. Ez így azért nem az igazi, hiszen ha levesszük a zenét, egy sima C-G-F-G ismételgetés lesz az ukulelejátékunk (amire persze ráénekelhetünk!). A lenti videó második blokkjában az akkord + dallam feldolgozás következik, aztán a harmadik részben pedig elmagyarázom, mit, hogyan játszok, ha valakinek kedve támadna megtanulni ezt a feldolgozást. Teljesen kezdőknek javasolom, hogy a C-G-F-G körforgást gyakorolják be, ne rögtön a dallammal kiegészítve játsszák, mert az még nehéz lehet. Kevésbé kezdők vagy a magukat már kicsit haladóbbnak vallók bátran nekiállhatnak megtanulni a rendes feldolgozást, amelyben a dallamot is játsszuk.
Muszáj önkritikát gyakorolnom: az akkordok + dallam feldolgozás rögzítése során sajnos néhány helyen nem tartottam be rendesen a szüneteket, és kicsit elsietem a dallamjátékot, pedig pont erre hívtam fel a figyelmet a magyarázatban, hogy a szüneteket rendesen be kell tartani... Most már késő keseregnem, ez így sikerült. Nem is az a lényeg, hogy én hogyan játszom, hanem az, hogy meghozzam a kedveteket ahhoz, hogy megtanuljátok Ti is ezt a dalt!
