Általában ki szoktam írni a címbe a kipróbált ukulele pontos típusát, de ettől most megkíméltelek benneteket, mert a leghosszabb, (számomra) legsemmitmondóbb és legfantáziátlanabb típusjelzéssel látták el ezt az ukulelét, ami nem más, mint: U-SSPLFM-CE-T. Ebből az utolsó három betűt értem: a "CE" jelölheti, hogy cutaway és elektroakusztikus, és a "T" nyilván a tenor. Kb. ennyiben össze tudom foglalni ennek az ukulelének a negatívumait. Az előző kettő Koki'o - a Mini és az átlátszó - inkább buliukulele volt, de ez a tenor maga a gyönyör. Kegyes a sors hozzám, amiért idén már jónéhány szuper ukulelét kipróbálhattam, és nem kérdés, hogy ez is feliratkozik közéjük.

Nagyítóval sem találok rajta hibát, ízléses, gyönyörű hangszer, és természetesen jól szól, ami a fenyő fedlapnak is köszönhető. Élvezet rajta játszani, alig tudom letenni. A hangolással pillanatok alatt meglehetünk, könnyen tekerhető hangolókulcsai vannak, és az elektronikába épített hangológép is szuper. Ukuleléktől szokatlan módon az elektronikáján külön szabályozható a bass, middle, treble (a bass-t kicsit túlzásnak érzem), ilyen tekerők a basszusukuleléken szoktak lenni.

Ez a tenor ukulele selyemfényezést kapott, az ember szeme nem győzi beinni a gyönyörű, 3D-snek ható vonalakat, a faerezet mintáját. Le a kalappal a tervezők és a gyártók előtt, szép ukulelét találtak ki és készítettek el:

A bejegyzés elején kicsit füllentettem, mert egy negatívumot még a végére hagytam, ez pedig az ára: ez az eddigi legdrágább ukulele, amellyel eddig dolgom volt. Egy kezdőnél (sajnos) előfordulhat, hogy néhány hónap próbálkozás után rájön, hogy mégsem az ukulele az élete hangszere (szerencsére kevés ilyen embert ismerek ), drága mulatság lenne tehát megvenni egy ilyen drága hangszert, aztán a sarokban hagyni. Ennyi pénzt ugyanis ukulelére költeni már kicsit befektetés is, akinek viszont a pénztárcája megengedi, és hosszú távra tervez (akár kezdő, akár tapasztalt játékos), egy ilyen ukulelében nem fog csalódni.