Megszokhattátok, hogy egy-egy találkozót, workshopot követően néhány szót írok az eseményről, és ez most sem lesz másképpen . Tegnap délután a hivatalos kezdés előtt kb. háromnegyed órával érkeztünk Zsolttal a találkozó helyszínéül szolgáló Pódium terembe. Az eldorádós kollégákkal rendezgettük a termet, felállítottuk a kottatartókat, behangoltuk az ukuleléket, kipróbáltuk a hangosítást , Zsolt pedig felkötötte az ukulelés girlandot (nagyon jól nézett ki!!!). Még egyszer köszönet az Eldorádónak a kiváló helyszínért, a kipróbálható ukulelékért és technika biztosítáért! A meghirdetett kezdés, vagyis 16:30 előtt néhány perccel minden összeállt, és az első fecskék ukulelések már meg is érkeztek...

Fél öttől folyamatosan érkeztetek, és nemsokára megtöltöttük a termet. A kb. félórás bemelegítés, ráhangolódás alatt eljátszottunk és elénekeltünk néhány dalt, aztán kezdődött Zsolt workshopja, amin egy James Hill-szerzeményt tanultunk meg. Szerintem eszméletlenül jól szólt, szuper választás volt Zsolt részéről, és ha néha el is vesztettük a fonalat - ami természetes egy teljesen új dal megtanulásakor -, a sok ismétlés után már flottul ment a pengetés.

Én egy kicsit talán elméreteztem a dalok számát, túl sokat hoztam, így volt olyan nóta, amin csak átrohantunk, persze volt olyan is, amelyiknél többet időztünk. Örültem, hogy a legtöbb dalba be tudtatok kapcsolódni pengetéssel és énekléssel is.

Rendkívül örültem neki, hogy bátran és aktívan közreműködtetek más dalokban is, így az Ain't She Sweetet sem egyedül játszottam , és segítséget kaptam több dalhoz is a színpadon.

A Knockin' On Heaven's Door négy bátor résztvevőjét - különösen a kettő teljesen kezdő hölgyet - gigadicséret illeti, hiszen felmenni egy színpadra eleve stresszes (lehet), de ott játszani egy olyan hangszeren, amin még nem is tudsz... na, szóval le a kalappal. Ugye, hogy nem is olyan nehéz az Am7 és a C-dúr? 

A dal elsőre sikerült, nagyon jól játszott a négy akkord négy gazdája, és jó volt látni az örömet a produkció után.

A végén a Tequila fuvolán már csak hab volt a tortán, szóhoz sem jutottam . A már megszokottnak mondható Hey, Jude mint záróakkorddal is a helyén volt. Természetesen azoknak is nagyon köszönöm a részvételt és segítséget, akik a helyükön ülve akkordozták és énekelték végig a találkozót.

Az Ukuleletalálkozó II-t - idegfeszítő izgalmak közepette - sorsolással zártuk , bízunk benne, hogy a nyertesek jól tudják majd használni, hasznosítani a nyereményeket.

Óriási köszönet jár NEKTEK, akik eljöttetek, és megtiszteltetek minket azzal, hogy egy közös élményt varázsolhattunk erre a koraőszi délutánra. Ígérem, legközelebbre kicsit kevesebb dalt hozok, és többet időzünk el egyiknél-másiknál, de remélem, a dalok "töménysége" ellenére jól éreztétek magatokat! 

És a legvégére kettő szolgálati közlemény:

1. Zsolt kéri azt a résztvevő hölgyet, aki a végén videózta az ukulelézést, hogy legyen szíves vegye fel velünk a kapcsolatot, mert szeretnénk elkérni a felvételt .

2. Többen kérdeztétek, hogy az én workshopom anyaga letölthető lesz-e, nos, igen, ide kattintva vihető a PDF!

Következzen két videó, amelyek elkészítését, vágását és feliratozását nagyon köszönjük a Gergőnek. A videók alatt jön a szokásos képcunami!