Élménybeszámoló az Ukuleletalálkozó III-ról - Ukulele Magyarország
KOSÁR MEGNYITÁSA
KERESÉS
KÖZÖSSÉGI OLDALAK
Ukulele Magyarország
Magyar Ukulele Klub
Ukulele Hungary csatorna
Instagram
Twitter


Különleges ukuleletalálkozóra került sor, hiszen az Eldorado 25. születésnapja alkalmából kaptam azt a megtisztelő felkérést, hogy tartsak workshopot. Ráadásul a végén az én mozdulataimon múlt, hogy kihez kerül egy gyönyörű ukulele, hiszen a sorsolásnál nekem kellett kotorásznom a kis cetlik között. De ne szaladjunk ennyire előre . Hogyan is kezdődött az Ukuleletalálkozó III. 2019. október 19-én?


A kezdés előtt nem sokkal

Először is az Eldorádó kollégái előtt le a kalappal, kitettek magukért: a nagyon komoly online és offline, hetek óta tartó szervezés utolsó mozzanatain is érződött, hogy szeretnék megadni a módját a 25. szülinapi eseménysorozatnak. Kb. 1 óra körül értem a helyszínre, és a technika szépen elő volt készítve, a kottatartók a helyükön, sürgőlődés, forgolódás még az utolsó pillanatokban is... én kitettem a kottatartókra a nyomtatott anyagot, aztán hamarosan egy hangpróbát tartottunk a Keskeny Megálló ukuleleduóval.


Kicsit korábban, amikor a hangpróbát tartottuk

2 óra előtt pár perccel elkezdtetek érkezni. Gyorsan telt a terem, a hivatalos kezdés viszont még arrébb volt , ezért úgy gondoltam, vágjunk bele, melegítsünk be, úgyhogy néhány dallal - szó szerint is - hangoltunk a kezdésre.

Pontban fél háromkor elkezdtük a program "hivatalos" részét, vagyis a workshopot, melynek nyitásaként a Keskeny Megálló ukuleleduóval eljátszottuk a Sway-t és a Beatlestől a From Me To You-t. (Terveim szerint ezekről készítek hamarosan videót, hogy a szóló ukulelés részt, vagyis dallamot játszó szólamot is megtanulhassa, akinek kedve van hozzá.) Ezt követte a When The Saints, melybe szuperjól bekapcsolódtatok. Erős a gyanúm, hogy ezt a dalt ritkán fogjuk kihagyni, annyira jól sikerült most is veletek együtt pengetni.

A Kincs, ami nincs filmzenéje következett négy vállalkozó szellemű ukulelés kolleginával és kollégával, akik egy-egy akkordot pengettek: külön köszönet annak a hölgynek, aki a C-dúrt játszotta, és annak az úrnak, aki az F-dúrt, mert abszolút kezdőként feljöttek a színpadra, és kifogástalanul játszottak .

Még egy barokk dal - Te Deum - erejéig maradtunk a három alapakkord körében, majd a Jóbarátok című sorozat főcímdala következett, melyet kicsit kockázatos választásnak tartottam, de végül - szerintem - a délután legnagyobb sikere lett.

Én nagyon szeretem ezt a sorozatot, de úgy vettem észre, hogy a mai sorozatdömpingben kezd kikopni, és főleg a fiatalabbak már nem nagyon ismerik, vagy ha ismerik is, talán kevésbé szeretik. Nem baj, vállaltam a kockázatot, és reméltem, hogy a workshopon többségben leszünk, akik szeretjük a sorozatot, és akiknek így a főcím is a fülébe lesz égve. A workshopra készülve átgondoltam, hogy ezt a nyúlfarknyi, alig egyperces kis dalt hogyan tudnánk megvalósítani egy ukuleletalálkozón. Nem kellett sokat töprengenem, hiszen a dal adja magát: az intrót, a tapsot az első sor végén, aztán a refrénben a vokált és a legvégén az utolsó akkordot kell megbeszélnünk. Úgy gondoltam, mindegyik eléggé egyértelmű, nem túl nehezen megvalósítható, úgyhogy ha ezek az elemek megvannak, akkor össze tud állni a dal.

Azt hiszem, aki ott volt, egyetért velem abban, hogy az első sor végi taps beillesztése volt a legizgalmasabb, melyhez hasonlóan kalandos volt a refrén vokáljának megszólaltatása. Mindebben elévülehetetlen érdemeket szerzett az egyébként nem résztvevőként jelenlévő - de egy váratlan fordulat következtében az események kellős közepébe csöppenő - kettő ifjú hölgy, Andi és Dóri, akiknek ezúton is köszönöm a helytállást és bátorságot . Történt ugyanis , hogy amikor elkezdtük összeállítani a dalt, jeleztem, hogy tapsra is szükségünk lesz, aki tehát nem akkordozik, legyen szíves tapsikolni az első sor végén, továbbá kértem valamennyi jelenlévő hölgyet, hogy ők legyenek a vokál, hogy valahogy mégiscsak elválasszuk a fő szólamot és a háttéréneket. El is játszottuk így talán kétszer a Jóbarátok zenéjét, amikor látom ám, hogy a regisztrációs kuponok szedését és a beléptetést végző két hölgy rettentő jól érzi magát a bejáratnál... Ukulele nélkül? Csak úgy elvagyogatunk ott?  Nosza, mondom én, hát gyertek mán' ki ide a színpadra, de izibe'. Nem kellett ám kétszer mondani, odatermett a két hölgy mellém a színpadra, 'oszt lett ám hirtelen olyan tapsikolás meg vokálozás , hogy ihaj!  Sajnálhatja, aki nem volt ott, de bízom benne, hogy képeken, videón meglesz, és vissza tudjuk nézni - megkockáztatom - minden idők legjobb Jóbarátok főcímdal-feldolgozását ukuleleegyüttesre, tapsra és vokálra. 

Az idő fogytán volt, eljóbarátokoztuk - szerintem senki sem bánta -, így feltettem a kérdést, hogy Kantri Ródz vagy Ádzseszkó legyen, és az első nyert. De a másodikra, vagyis Stevie Wonder népszerű dalára, az I Just Called To Say I Love You-ra szavazókat sem akartam csalódott arccal látni, úgyhogy ahhoz kb. egy percben mutattam egy érdekes, ritka akkordot, az E-moll major 7-est. Igazán jól szól ez az akkord ebben a dalban, legközelebb talán az egész nóta sorra kerül. A befejező dal így a Country Roads, Take Me Home lett John Denvertől, amit egyszer végigénekeltünk, és szerintem hibátlanul szólt. Örömmel hallottam, hogy sokan énekelték velem együtt.

Nem mehetek el szó nélkül a főnyeremény mellett, hiszen ez nem egy belépő szintű ukulele volt, hanem egy felső kategóriás modell . Ahogy a bejegyzés elején említettem, a sorsolásnál segédkeztem, és igyekeztem felidézni a jelenlévőkben az iskolai felelés előtti naplólapozgatás izgalmait, hiszen jó sokáig kevertem-kavartam a kuponokat, mire végül meglett a nyertes. A szépséges ukulelén kívül kettő hangológépet is kisorsoltunk, biztosan hasznát veszitek majd! 

Aki szeretné az Ukuleletalálkozó III. anyagát PDF-ben letölteni, kattintson ide

Végül szeretném külön megköszönni Gyuri barátomnak, a Keskeny Megálló ukuleleduó másik tagjának az aktív részvételt . A workshopra való készülés egy részét szerény duónk közös gyakorlása tette ki. Szerettünk volna új dalokat is hozni, és mellette megtartottunk egyet a múltkori repertoárból. Túl sok időnk nem volt a felkészülésre, de beleadtunk apait-anyait. Az előző és a mostani ukuleletalálkozón is elmondtam, hogy Gyuri alig több mint fél éve ukulelézik: nagyon komolyan veszi, sok időt, energiát fektet bele, és rendkívül precíz abban, amit csinál. Mindennek meg is van az eredménye: nagyon nagy lépésekkel halad előre az ukuleletanulás útján, örülök neki, hogy a tanítványomnak tudhatom, és igazán élvezetes vele a közös zenélés. Gondoljatok bele, februárban kezdtük vele gyakorolni a C-dúrt, most pedig nem egyszerű dalokat játszunk kívülről. 

Érdekes - és persze hatalmas - élmény számomra egy-egy találkozót (nevezhetjük workshopnak is) levezetni, hiszen heteken keresztül készül az ember fejben, kézben, lélekben. Egyrészt gyakorolunk a Keskeny Megálló ukuleleduóval, másrészt törpölök azon, milyen dalokat hozzak, mi az, amit sokan ismernek, szívesen játszanak, nem túl nehéz, hogy a kezdőknek is jó legyen, de tartalmazzon valami érdekességet is vagy egy-egy nehezebb akkordot, hogy a haladók is megmozgathassák az ujjaikat. Aztán egyszer csak elkövetkezik a nagy nap, odaérek a helyszínre, jöttök Ti, elkezdődik a találkozó, és attól a perctől valamilyen teljesen más üzemmódba kapcsolok. Olyan, mintha egy tőlem független külső erő vezényelné le a találkozót. Aztán vége lesz a találkozónak, és visszatér a hétköznapi énem, és kérdezem magamtól, hogy mi is történt, és elkezdem felfogni, hogy veletek voltam, és nagyon nagy élmény részese lehettem: a közös zenélésé és éneklésé. Ennek az élménynek a felidézésben, megértésében és újbóli átélésében segít, amikor a fentieket leírom, és amikor a képeket és videókat megnézem. Köszönöm, hogy eljöttetek, köszönöm, hogy ott lehettem! 

A workshop után egy gyors élő közvetítést csináltunk Facebookon (sajnos tükrözött lett a videó):

Workshop afterparty

Posted by Ukulele Magyarország és Magyar Ukulele Blog on Saturday, October 19, 2019

Néhány kép már eljutott hozzám, ezeket köszönöm Attila barátunknak, és amint megérkeznek hozzám a további képek, videók, frissítem a bejegyzést!

Blogcímkék: ukuleletalálkozó

Az ukulele.hu-n minden blogbejegyzés (írott szöveg, képek, videók, hanganyagok) szerzői jogi védelem alá tartozik, ezért a blogbejegyzések többszörözése, terjesztése, másolása, átdolgozása és bármilyen egyéb felhasználása kizárólag a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges. A blogbejegyzések internetes címének (linkjének) közösségi oldalakon vagy más honlapokon történő megosztására ez a korlátozás nem vonatkozik, sőt megköszönjük, ha a bejegyzés linkjének terjesztésével az ukulelézést népszerűsíted:

https://ukulele.hu/blog/elmenybeszamolo-az-ukuleletalalkozo-iiirol

Ajánlott blogbejegyzések

Gáll Tamás 2012-09-14
Augusztusban Magyarországon járt egy portlandi ukulelejátékos, Michael Kolibaba, akivel megszerveztünk egy találkozót, és egy hangulatos délutánt töltöttünk el ukulelézéssel. Nagyon jól megértettük egymást, mert az angol mellett a zene volt a közös nyelv, amit beszéltünk,...

Schäfer Zsolt 2019-11-07
Click here for the original English version A következő interjúnk egy kanadai zenetanárral, Cynthia Kinnunennel készült. Hogyan mutatkoznál be egy mondatban? Szenvedélyes zenetanár vagyok, a közösségi zene és zenetanítás szószólója, aki az ukulelét, zongorát és...

Gáll Tamás 2014-03-18
Pachelbel neve lehet, hogy nem sokaknak ismerős, az általa komponált D-dúr kánon akkordjait azonban szinte nincs, aki már ne hallotta volna. Olyan akkordsort állított össze ugyanis ez a nagyszerű barokk zeneszerző, amely aztán millió más komponistát és könnyűzenék szerzőit is megihlette. Az abszolút...

Gáll Tamás 2020-11-23
A sok tenor és szoprán ukulele után végre újra egy koncert méretűt próbálhattam ki, mégpedig a Lanikai MA-C típusú, laminált mahagóniból készült ukulelét. Ez a Lanikai belépő szintű ukuleléje, ugyanakkor kézbe fogva, nézegetve, pengetve az az érzésem...

Gáll Tamás 2019-02-18
Többször hallottam, láttam már Tanglewood ukulelét, de mindeddig nem került sor arra, hogy kipróbálhassam. Most végre eljutott hozzám egy példány, melyhez egy lelkes olvasónk, Ádám közbenjárására is szükség volt. Azért is voltam nagyon kíváncsi...

Gáll Tamás 2013-06-02
Ukulelével felszerelkezve bátran nekivághatunk a szavannának - már ha előtte megtanuljuk a The Lion Sleeps Tonight című számot. Egy délutáni alvásnál nincs jobb Ezt a kedves, egyszerű dalt - a Wikipédia szerint - eredetileg zulu nyelven írták az 1920-as években, de csak néhány...

Gáll Tamás 2014-03-20
A Pachelbel Brothers világ körüli turnén van, de még indulásuk előtt sikerült megkérnünk az ukulelésüket, hogy fedje fel kánonjuk titkos receptjét. A dalt nem csak azért érdemes megtanulnunk, mert ezen túl minket követelnek majd az esküvőszervezők, hanem azért is, mert kiváló...

Schäfer Zsolt 2018-06-19
Nemrég megkerestek azzal, hogy jó lenne megtanulni pár magyar dalt, például a „Tavaszi szél vizet áraszt” címűt. Feltételezhető, hogy a dallamot mindenki ismeri, és Tamás legutóbbi bejegyzése alapján akár ki is találhatná magának, de gondoltam, akadnak olyanok...

Gáll Tamás 2014-01-26
Korábbi bejegyzésekben (pl. "Miért jó megtanulni ukulelézni?", "A zenehallgatásról") sokat írtam arról, hogy sohasem késő nekiállni a zenetanulásnak, vagy annak, hogy bármilyen hangszert ragadjunk. Amikor valakitől olyat hallok, hogy "ő öreg már ehhez" vagy "sosem kaptam ötöst énekből",...