Nehéz kérdés - számomra legalábbis -, mit ajándékozzunk a szeretteinknek úgy, hogy hasznos legyen, érdekes legyen, újdonság is legyen és örüljön is neki a megajándékozott. Azt hiszem, alig akad olyan ajándék, amelyik mindegyik követelménynek megfelel, így valamelyik kapcsán legtöbbször kompromisszumot kötünk. Biztos elgondolkodtatok már sokan, hogy esetleg lehet-e, érdemes-e ukulelét ajándékba adni, és talán akad közöttetek olyan is, aki abban a szerencsés helyzetben volt, hogy uksi várta a fa alatt. Ha ez utóbbi kategóriába szeretnénk tartozni, rengeteget segíthetünk a családnak azzal, ha néhányszor megemlítjük, hogy belevágnánk az ukulelézésbe szívesen (ukuleléink száma = 0), az ukulelénk nagyon magányos (ukuleléink száma = 1), bővíteni szeretnénk az uksikészletünket (ukuleléink száma > 1). Még ez sem biztos út az új ukuleléhez, ugyanis az első esetben visszakaphatjuk a "Biztos vagy Te ebben?", a második esetben: "Nem elég az az egy?", a harmadik esetben: "Komolyan, minek több?" kérdést, de egy megértő család csöndben veszi az adást, és kiválasztja - szerencsés esetben a mi közreműködésünkkel - a legújabb ukulelét.
Más a helyzet, amikor mi szeretnénk ukulelét adni olyannak, akinek nincs. Ez felelősségteljes döntés, hiszen nincs annál szomorúbb látvány mint az egy-két hónap múlva egy poros sarokba vagy a szekrény mélyére vetett ukulele, amelyről akiről mindenki megfeledkezik. Bizony, az ukulele szereti a törődést, játszani kell rajta, tanulni kell rajta, foglalkozni vele, és nagyon meghálálja a gazdájának a gondoskodást, hiszen örömmel teli perceket tud szerezni a játékosnak és a hallgatóságnak. Ha a fenti követelményeket nézzük, az ukuleleajándékozás biztosan teljesíti a hasznosság, az érdekesség és az újdonság követelményét is, a legnagyobb kockázat abban rejlik, hogy az új tulajdonosa örülni fog-e neki. Erre utaló jelek (pl. karácsony előtt a majdani megajándékozott egyik reggel így szól: ukulelét szeretnék karácsonyra, vagy éppen a családi számítógépen a keresési előzményekben vagy a hirdetésekben váratlanul feltűnik az ukulele szó, ukulelék képe) hiányában kockázatos ukulelét ajándékozni kivéve, ha van egy B-tervünk, vagyis elhatározzuk, hogy mi magunk megtanulunk ukulelézni, ha a megajándékozottnak végül nem tetszik a szenzációs ajándékötletünk. Persze egy hangszeren játszhatunk ketten is, vagyis lehetünk egyszerre ajándékozók és self-ajándékozottak is.
Megint más a helyzet, ha olyannak szeretnénk ajándékozni, akinek már van ukuleléje. Ebben az esetben virtuóz családtagunknak feltehetően megvan a fejében az elképzelés, hogy milyen legyen a következő ukuleléje (egyébként ez MINDEN ukulelés - sőt hangszeres fejében megvan kivéve talán a zongoristákat). Ilyenkor segíthet, ha informorzsákat próbálunk begyűjteni óvatos, álcázott kérdésekkel, pl. "Nem gondolod, hogy egy másik faanyagból készült, koncert méretű ukulele jobban szólna?", de ha nem akarjuk ennyire szofisztikálni a dolgot, akkor a "Milyen ukulelét szeretnél karácsonyra?" kérdés is megteszi. Ezt a kört semmiképpen se spóroljuk meg, hiszen ha a megajándékozott által vágyott - de el nem árult - tenor ukulele helyett egy műanyag szopránt veszünk azzal a biztos tudattal, hogy ennél jobban nem is választhattunk volna, csodálkozni fogunk, ha ajándékunkat inkább kerti ásónak használja és ritkábban penget rajta.
Jelen blog hasábjain sok tippet olvashattok általánosságban, és a hangszerek rövid bemutatásával is közelebb (vagy éppen távolabb) hozunk (viszünk) egy-egy ukulelét, de a végső döntést - amely nem egyszerű - mindenkinek magának kell meghoznia. Idén kipróbáltunk jónéhány különböző márkájú (és azon belül típusú) ukulelét: Baton Rouge, HEX, Ibanez, Koki'o, Kai, Ortega és még egy Populele is a hálónkba akadt, igaz, a HEX-re nem emlékezhettek, hiszen az erről készült videót, leírást mostanra tartogattuk, ahogy egy még be nem mutatott Ortegát is e bejegyzés keretében láthattok, hallhattok mindjárt.
Mielőtt azonban a két hangszert megmutatnám, szeretném a figyelmetekbe ajánlani azokat a blogbejegyzéseket, amelyeket azoknak szántunk, akiknek még nincs ukuleléje. Ezek az írások arról szólnak, miért is érdemes egyáltalán megtanulni zenélni, miért lehet jó választás egy ukulele, és néhány tippet is olvashattok az ukulelválasztással kapcsolatban. A kipróbált ukulelékről készült bejegyzéseket ide kattintva találjátok meg.
Következzen tehát a két ukulele bemutatója, és a végén egy "bónusz videó".
HEX ukuleléket is volt szerencsénk kipróbálni, amikor nemrég az Ethnosound worldmusic instrument store & club üzletében jártunk (és egyébként Kai ukuleléket is kipróbáltunk). A HEX is gyárt belépő szintű, egyszerűbb kinézetű modelleket, ilyet is próbáltunk az Ethnosoundnál, a videón viszont egy magasabb kategóriájút mutatok meg, amelyre a lehető legtöbb extrát igyekezett felvinni a gyártó, így szép fényes lakkozást kapott, fehér szegélyt és kagylóhéjmintás berakást. Úgyhogy aki először találkozik ilyen ukulelével, pár perc biztosan a gyönyörködésé, aztán jöhet a pengetés. Először mutatok egy hivatalos képet a HEX honlapjáról, valóban csodálatosan szép hangszereket készítenek:
Mi a mahagóniból és a mangófából készült modelleket próbálhattuk ki, és mivel az ilyen márkájú ukulele nem mindennapi Európában, kivételesnek éreztük a lehetőséget, hogy kézbe foghattunk HEX-eket az Ethnosoundban. A belépő szintű és a drágább ukulelékkel is elégedettek voltunk.
A videón is elhangzik, de itt is szeretném kiemelni: az újrahúrozást megkönnyíti, hogy a húrok végére csomót kötve tudjuk rögzíteni azokat húrlábban, így nem kell kötözgetni, tekergetni. Hallgassuk meg, hogyan szól:
És ahogy ígértem, még egy ukulelebemutató lesz ebben a bejegyzésben:
Kipróbáltam az Ortega ananász szériába tartozó ukuleléjét is, amely nem véletlenül kapta ezt a nevet, hiszen az alakja az ananászra emlékeztet. Több gyártó is gyárt "pineapple" ukulelét, és olvastam már olyat, hogy minden ukulelés gyűjteményében kell lennie egy ananászosnak is. Ezzel nem feltétlenül értek egyet, szerintem abszolút ízlés és pénztárca dolga, hogy ki mivel tölti fel a gyűjteményét. Én speciel jobban szeretem a hagyományos alakú ukuleletestet, de akinek tetszik az ananász alakú hangszer, miért is ne vegyen ilyet, hiszen egyébként hangzásban, játékélményben nincs sok különbség a kétfajta ukuleletest között. Az Ortega által kínált ananász ukulelét kizárólag egyféle, koncert méretben gyártják, ebből láthatunk itt pár másodpercet:
A Bonfire-höz hasonlóan az ananász sorozat tagjai is kétféle fából, fenyőből és sapeléből készülnek. Egy fenyő fedlapos képét teszem ide...
...a videón pedig a sapele változatot láthatjátok, amelybe egyébként erősítőt is szereltek:
És íme, a "bónusz" videó, ami a kedvenc 2018-as videóm, és elég sokat kellett rá várni, hiszen év végén született meg. Feltehetően sokan láttátok már ezt a videót Facebookon, hiszen jelen pillanatban több mint 700 a nézettsége: Zsolttal sajnos ritkán találkozunk, de amikor összejövünk, nem maradhat el a közös pengetés, most ráadásul dokumentálva is lett, amit összehoztunk. Egyáltalán nem beszéltük meg, hogy miket játsszunk, de azért egy Bad Moon Rising (nem eredeti hangnemben), egy When the Saints Go Marching In és egy Ain't She Sweet-szerűség - na meg a többi agymenés - szépen összejött. Amikor a Kai és a HEX videó felvétele készült, az Ethnosound részéről egy bátor élőzés is ment Facebookon, és ezt a videót kaptuk meg, ezúton is köszönjük. Íme tehát, vágatlanul, teljes hosszúságában:
