Szeretettel ajánlom a figyelmetekbe a bariton ukuleléről szóló első bejegyzést. Ha azt esetleg nem olvastátok, talán érdemes azzal kezdeni. Most folytatom az ott megkezdett gondolatokat, és további részleteket árulok el erről a csodálatos hangszerről, és egy tízperces videót is készítettem.
A hangszer jellemzői (amely egyébként spanyol tradícionális - klasszikus gitár - építési móddal készült):
tető: lucfenyő
hát, káva: paliszander
nyak: mahagóni
fogólap: ében
fejfurnér: ziricote, jávor
húrtartó: paliszander
szélezés: kaya mahagóni
menzúra: 513 mm
bundok: 19
felületkezelés: nitrolakk
Ebben a profi tokban lakik az ukulele. Ez egy keménytok, igazán strapabíró, komoly darab. Nem is a könnyűségéről lesz híres, ami nem baj, amíg megvédi a lakóját.
Gyönyörű, kék, bársonyból készült belseje van, ami nemcsak a széleken passzentos, hanem a fedelet lecsukva a fedél belseje is szépen rásimul a nyakra, húrokra.
Volt már szebben sikerült húrozásom is, de nem baj, a hang a lényeg 
. Közelről látszik igazán az elképesztően igényes kivitel, a gyönyörűen kidolgozott élek, apró részletek.
Ezen a képen látszik jól az a nagyon kedves meglepetés, amivel a családom még személyesebbé tette a születésnapi ajándékot. A kislányom - kicsit kicsinyített - tenyérlenyomata van beragasztva a hátlapra, így ha belenézek a hanglyukba, mindig a legifjabb padawan kis tenyerét látom .
A hátlapja pedig valami elképesztően gusztusos. Még mostanában is előfordul (pedig jópár hónapja megvan már ez az uksi), hogy percekig nézegetem a faerezetet, annyira egyedi, annyira hibátlan és megunhatatlan, sima, és a fénye és a tapintása is selymes.
Végül pedig egy hosszabb teszt videó:
