Szeretettel ajánlom a figyelmetekbe a bariton ukuleléről szóló első bejegyzést. Ha azt esetleg nem olvastátok, talán érdemes azzal kezdeni. Most folytatom az ott megkezdett gondolatokat, és további részleteket árulok el erről a csodálatos hangszerről, és egy tízperces videót is készítettem.

A hangszer  jellemzői (amely egyébként spanyol tradícionális - klasszikus gitár - építési móddal készült):

tető: lucfenyő

hát, káva: paliszander

nyak: mahagóni

fogólap: ében

fejfurnér: ziricote, jávor

húrtartó: paliszander

szélezés: kaya mahagóni

menzúra: 513 mm

bundok: 19

felületkezelés: nitrolakk

Ebben a profi tokban lakik az ukulele. Ez egy keménytok, igazán strapabíró, komoly darab. Nem is a könnyűségéről lesz híres, ami nem baj, amíg megvédi a lakóját.

Gyönyörű, kék, bársonyból készült belseje van, ami nemcsak a széleken passzentos, hanem a fedelet lecsukva a fedél belseje is szépen rásimul a nyakra, húrokra.

Volt már szebben sikerült húrozásom is, de nem baj, a hang a lényeg . Közelről látszik igazán az elképesztően igényes kivitel, a gyönyörűen kidolgozott élek, apró részletek.

Ezen a képen látszik jól az a nagyon kedves meglepetés, amivel a családom még személyesebbé tette a születésnapi ajándékot. A kislányom - kicsit kicsinyített - tenyérlenyomata van beragasztva a hátlapra, így ha belenézek a hanglyukba, mindig a legifjabb padawan kis tenyerét látom .

A hátlapja pedig valami elképesztően gusztusos. Még mostanában is előfordul (pedig jópár hónapja megvan már ez az uksi), hogy percekig nézegetem a faerezetet, annyira egyedi, annyira hibátlan és megunhatatlan, sima, és a fénye és a tapintása is selymes.

Végül pedig egy hosszabb teszt videó: