Szerintem ezt az "oldie"-t mindenki ismeri, könnyen megjegyezhető dalszövege miatt pedig nem kell sokat vacakolnunk a sorok memorizálásával, hiszen egy határozott "Tequila"-kiáltással el is intézhetjük az "éneklést". A nóta - melyet a The Champs együttes szerzett 1958-ban és '59-ben Grammyt kaptak érte - egyszerű, mint a satu, mégis e primitív bájban keresendő az a titkos összetevő, amely miatt világhírű lett a szám. Szerintem érdemes megtanulni ezt ukulelén játszani, mert minden gatyáig lerészegedett társaságban nagy sikert arathatunk vele, és a fentiek miatt nem lesz nehéz mindenkit együtténeklésre buzdítani.
Ennyire azért nem lesz könnyű a dolgunk, sőt egyenesen a tenyér/ujjgörcsöt kockáztatjuk, ha sokáig játsszuk a számot, hiszen az ún. barré fogásban kell a versszakokat végignyomni. A videón is látszik, hogy egy fix kéztartással kell az F-dúr és az Eb-dúr között váltogatni, ez pedig nagyon fárasztó lehet. Semmi probléma, ha szeretnénk fejleszteni kicsit a barré izmainkat, nincs más teendő mint tequilát inni eljátszani. A barré fogás lényege, hogy a mutatóujjunkkal lefogjuk egyszerre mind a négy húrt egy meghatározott bundon, és a maradék három ujjunkat használhatjuk az akkord további hangjainak lefogására. Erről lehet, hogy volt már korábban bejegyzés, és talán még lesz is. 
Bevallom, elég sokadikra "sikerült" a felvétel, az én kezem is kicsit elfáradt, és a sokadik barrécsúsztatásra kicsit merevvé váltak az ujjaim, ez főleg a vége felé vehető észre.
A következő videón megmutatom, hogyan kell játszani, hiszen nem elég, hogy fél perc múlva görcsbe rándul az ember keze a barrézástól, hanem a ritmusra is nagyon oda kell figyelni:
Egy kis apróság még: az akkordokat elég magas fekvésben fogom, ahogy az a videókon is látszik. Nem biztos, hogy szoprán ukulelén van ennyi bund, úgyhogy most előnyben a nagyobb hangszeresek! A szoprán ukulelések pedig játsszák alap fogásban az akkordokat - bár úgy nem biztos, hogy túl jól fog szólni. Jó gyakorlást, sikeres kézerősítő gyakorlatokat kívánok mindenkinek.