Tavaly készült egy rövid bemutató a Lanikai LU-21-es modelljéről, most pedig a "kistestvért" vettük szemügyre. Azért idézőjeles a kistestvér, mert valójában ugyanakkora, hiszen mindkét típus szoprán, mégis a mostani a kicsit olcsóbb, ránézésre egyszerűbb modell.

Aki még nem választott magának hangszert, bátran javasolom neki a Lanikai LU-11-esét, hiszen ár/érték arányban az egyik legjobb. Készülnek hasonló árkategóriában más márkájú, egészen jó ukulelék, de szerintem az LU-11-esben (ahogy az LU-21-esben is) nehéz csalódni.

Az LU-11 és 21 között a fő különbség első ránézésére is kivehető: az LU-11-esnek nincs díszítőcsíkja, míg az LU-21-es növesztett magának ilyet, és ezzel nagyjából be is tudom fejezni is különbségek felsorolását. De tényleg. Úgyhogy mondhatom azt, hogy ízlés dolga, ki melyiket választja. Mindkettő ugyanazt "tudja", mahagóniból készültek, 12 érintő fért el a fogólapjaikon, és szerintem jól teszi, aki a kettő közül választ első hangszert.

Ahhoz képest, hogy szoprán hangszerről van szó, nagyon jó a hangereje, amely a gyári aquila húroknak is köszönhető. A hangolással sincs semmi baj, pillanatok alatt a kellő feszességre állíthatók a húrok az áttétes hangolókulcsokkal, kezdők is könnyen boldogulhatnak.

Ahogy utaltam rá, a szoprán méretet meghazudtolóan nagy hangja van. Kicsit szeles időben, telefonnal készült az alábbi felvétel a Margit híd pesti hídfőjénél, ennek ellenére tisztán lehet hallani az LU-11 "minden rezdülését".

Egy kis érdekesség, nem tudom kinek tűnt fel (rajtam kívül). Ha alaposan megfigyelitek a húrokat, a nagyon gyors, sűrű rezgést nem rögzítette a kamera, gyanítom, hogy vagy nem tudja rögzíteni, vagy automatikusan kiküszöböli, és úgy látszik a felvételen, mintha sokkal lassabban gumi húrként rezegnének. Ez a 0:45 mp-nél lepengetett C-dúrnál különösen feltűnő. Élőben természetesen láthatatlan gyorsasággal rezegnek a húrok!

A hangszert az Ethnosoundtól kaptuk kölcsön tesztelésre.