Nem gondoltam, hogy mostanában pont egy basszus ukulelét fogok kipróbálni, de ma megadatott! Az Ethnosoundból érkezett egy hívás a titkos vonalon, hogy most vagy soha, így a hatalmas hóesés ellenére odavágtattam munka után, és a kezembe foghattam azt az ukulelét, amit eddig csak videókon csodálhattam meg:

Kala U-Bass (valójában egy basszusgitár)

Ez az ukulele igazából csak méretét tekintve nevezhető ukulelének, kb. egy bariton méretűvel (azaz a legnagyobbal) azonos nagyságú (szoprán < koncert < tenor < bariton). A húrjai nagyon vastagok, leginkább feltekert, fekete gatyamadzagra emlékeztetnek, valójában azonban valami elképesztően érdekes anyagból vannak (poliuretán). Eddig mindig csak a diszkaverin hallottam ezt a poliuretánt, ma délután meg az ujjaimmal taperoltam. Majdnem polipropilén, de mégsem. A polipropilén úgy készül ugyanis, hogy kell venni egy adag ropit, azt fél óráig kell főzni, míg pépes nem lesz, utána rá kell tenni egy polipot, még főzni egy órát, és kész is lesz a polip ropilén. Ezzel szemben ez poliuretán, ami viszont kérdésként merülhet fel, amikor nem tudni Pollyról, hogy férfi-e (Polly úr-e tán). Valószínű, fárasztó napom lehetett, sebaj, itt egy kis blues-impró és a Lady Madonna:

Erősítővel nem tudtuk kipróbálni, de így akusztikusan is van némi hangja (sajnos a felvételen nem mindenhol hallható jól), az igazán jó hangzáshoz azonban tényleg kell egy jó basszus erősítő. A felvételen az Ethnosound részéről Gerzson játszik egy szuper kis Risa gyártású koncert ukulelén (köszi, Gerzson!), és én küzdök a testes Kalával. (Gerzsont egyébként láthattátok, hallhattátok korábbi postokban is: Ethnosound - ukuleleteszt, blues jam, Látogatás az Ethnosound hangszerüzletben, A sarod és a közelkeleti lant esete...)

A képaláírásnál  említettem, hogy ez a hangszer egy ukuleleruhába bújt basszusgitár, ennek megfelelően a hangolása megegyezik a basszusgitáréval. Nekem nagyon tetszett, felírtam a kívánságlistámra .

(Korábban egy postban már szerepelt ez a hangszer: Ukulele blues)