Több olyan levelet kaptam, amelyben azt kérdezitek, hogy "oké, hogy lefogom az akkordot, de milyen ritmusban kell pengetnem?". Ha az egyszerű, de kevéssé segítő választ szeretném megadni, azt mondanám, hogy úgy kell pengetni, ahogy azt az adott szám vagy éppen zenei stílus megkívánja. Ez egyébként igaz is, és minél többet hallgatunk zenét, és figyelünk arra, amit majd ukulelén is játszani fogunk, annál könnyebb lesz utánoznunk a hallottak ritmusát. Akinek nincs zenei előképzettsége, lehet, hogy az első egy-két hónapban megszenved a ritmizálással, de ez ugyanolyan, mint amikor az ember egy kiló szilvára megiszik másfél liter tejet: hamar menni fog.

Az internet tele van "strumming pattern"-ekkel, azaz "pentegési mintákkal", amelyek segítségével be lehet magolni a ritmust, és azt, hogy felfelé vagy lefelé kell pengetni. Én ebben sosem hittem, bár tagadhatatlan, hogyha együttesben játszunk, akkor meg kell állapodni valamiféle mintában, hogy ne össze-vissza sikálja mindenki a hangszerét. A Pachelbel D-dúr kánonjáról szóló hogyan játsszuk videóban is szó esik pengetésről, akkordfelbontásról, sőt korábban, a Friss ukuleletulajdonosoknak I. - a hangszer tartása, pengetése című bejegyzésben is részletesen untattam a Kedves Blogolvasókat, de most egy újabb bejegyzést szentelek ennek, mert vissza-visszatérő téma a "hogyan csapjunk a húrok közé, ha tegnap fogtam először ukulelét a kezemben".

A pengetési minták tehát lehet kiindulási alap bárkinek, de higgyünk saját agyunkban és kezünkben, megszelídül az a hangszer mindenféle mechanikus, előre kitalált minta alkalmazása nélkül is. Az alábbi videóban azt igyekszem megmutatni, hogy borzasztóan egyszerű pengetéssel is életre kelthető az ukulele. Ha pedig biztonságosan (egyenletesen!) tudunk le-föl pengetni, akkor a ritmizálás és a bonyolultabb ritmusok automatikusan beépülnek az agyunkba, és kijönnek a kezünkből!

A pengetési mintákra visszatérve: külföldi ukulelefórumokon, Facebookon is - a szó jó értelmében - örök vitatéma, hogy pengetési mintákat memorizálva kezdjük-e el az ukuleletanulást vagy anélkül. Én mindig azt mondom, hogy a teljesen kezdőket szerintem inkább zavarja, ha pengetési mintákat kell utánozniuk, hiszen úgyis annyi mindenre kell figyelni a pengetésen kívül: akkordokra, akkordváltásokra, az egyenletes lüktetésre, közben ne essen ki a hangszer a kezünkból... Ahhoz, hogy a teljesen alap pengetés menjen, nem kell pengetési mintát megtanulni, aki pedig már biztonsággal pengeti az egyszerű tá-titiket, megnézhet néhány pengetési mintát, és dönthet úgy, hogy megtanulja azokat, vagy gondolhatja azt is: minek az nekem, fölösleges, mint vonatkeréknek a pumpa. Az igazság valahol félúton lehet: sok-sok dalhoz tényleg teljesen fölösleges a pengetési mintákkal vacakolni, bizonyos esetekben viszont nem árt, ha az ember elles egy-két mintát, pl. ha egy adott stílus megköveteli (pl. latin zene, ld. Latinos dallamok az erdőben), vagy éppen - ahogy erre fent már utaltam - ha többen zenélünk együtt.

Ha gogliba beírjuk, hogy strumming pattern, borzasztó mennyiségű dokumentummal ijesztgethetjük magunkat, pl. ilyennel:

Namost ki az a kezdő, aki nem borzad el ettől a látványtól, és gondolja azt, hogy inkább a halál . Aggodalomra tehát semmi ok, MINDENKI meg tud tanulni ukulelézni minták bebiflázása nélkül. Sok-sok zenét kell hallgatni, türelmesen gyakorolni, figyelni az egyenletes lüktetésre, és hamar menni fog!

Úgyhogy jó húrtépést mindenkinek, csak bátran, pontosan, lendületesen!

Szeretettel ajánlom nem teljesen kezdőknek a Five Foot Two című dal akkordmenetét feldolgozó bejegyzést, amelyben a triolás pengetési technikát kezdjük el tanulni.