Augusztusban Magyarországon járt egy portlandi ukulelejátékos, Michael Kolibaba, akivel megszerveztünk egy találkozót, és egy hangulatos délutánt töltöttünk el ukulelézéssel. Nagyon jól megértettük egymást, mert az angol mellett a zene volt a közös nyelv, amit beszéltünk, amin "megszólaltunk".
Mike elmondta nekem, hogy az USA-ban szinte mindenhol rendkívül népszerű hangszer az ukulele, Portlandben több klub is működik, rendszeresen szerveznek találkozókat. Az egyik ilyen társulás a Portland Ukulele Association nevet viseli, amelynek kb. 80-100 tagja van. 30-40 fő részvételével havonta tartanak találkozókat, mindenki lehetőséget kap, hogy egyedül vagy különböző formációkban saját dalokat vagy feldolgozásokat adjanak elő.
Mike e-mailben küldött néhány információt az USA északnyugati részének egyik legnagyobb ukulelefesztiváljáról, amelyet minden év októberében rendeznek meg, innen is a találó elnevezés és webcím: http://uketoberfest.com (bár nem tudom, hogy megfelelő-e a söröskorsók mérete). Ezen a rendezvényen koncerteket lehet meghallgatni, hangszergyártók új termékeit lehet megismerni, és természetesen mindenki személyesen is részt vehet csoportosan elkövetett ukulelézéseken.
Visszatérve a találkozóra: Mike-kal két órán keresztül játszottunk mindenféle dalt, szerencsére hasonló a zenei ízlésünk. Mike-ot elkísérte amerikai barátja, Neal, és eljött Alex is, aki Mike és Neal magyar barátja (érthető a képlet?).
Alex, Neil és Mike
Míg mi Mike-kal folyamatosan pengettünk, addig Alex folyamatosan kamerázott. Hatalmas köszönet érte, mert majdnem másfél órás nyersanyagot vett fel, amelyből az alábbi, nagyon rövid videót vágtam össze:
Mike a Hora márkájú ukuleléjét pár nappal a találkozó előtt vette az Ethnosoundban.
Mike-ot megkérdeztem, mit üzen a blog olvasóinak a zenetanulással, ukulelézéssel kapcsolatban. Örültem neki, hogy szinte teljesen ugyanazt mondta, amit én szoktam mindenkinek: sohasem késő nekiállni zenét tanulni. Mike kiegészítette még azzal, hogy szinte bármilyen korán elkezdhető a zenetanulás.
Üzenem Mike-nak, Neil-nek és Alexnek, hogy remélem, találkozunk (és zenélünk) még!