Igen, Fibre, nem Fiber, először én is nézegettem, hogy nincs-e elírás, mert valami miatt határozottan úgy emlékeztem, hogy a szénszál "fiber", de mint kiderült egy kis netes kutakodás után, a fibre is helyes írásmód. Az egyik tavaly őszi tanfolyamon találkoztam először élőben egy ilyen ukulele elektroakusztikus tesójával. Kíváncsian próbáltam ki, mert sok videóban láttam már, és számos helyen csupa jót írtak és mondtak róla, így izgatott voltam, milyen lesz kézbe fogni és pengetni egy karbonszálas uksit. Hogy lelőjem előre a poént: nagyon jó. Bár világéletemben úgy gondoltam (és talán úgy is fogom gondolni), hogy "igazi" ukulelét fából lehet csak készíteni, de ennek a szénszálas ukulelének a létezése kétségbe vonja a maradi gondolkodásomat. Mindenesetre az biztos, hogy a fából készült hangszerek mindig közelebb fognak állni a szívemhez mint az egyéb anyagól készültek, de legyünk igazságosak: ez a szénszálas hangszer eszméletlenül jól szól, hihetetlenül hangos, és igazán jó rajta játszani.

Én egy rózsaszín példányt próbáltam ki. Nem véletlenül, hiszen karácsonyra ezt kapta a kislányom . Szerettem volna egy strapabíró, "csajos" ukulelét neki, amit könnyen tud tartani (ezért van hozzá pánt is), aminek jó hangja van, és nem olyan "komoly", mint az én "felnőttes" ukuleléim .

Az ukuleléhez jár gyári tok is, amely szép, formatervezett, ráadásul elég kemény anyagból van, úgyhogy jól védi az ukulelét. Vagyis védené, mert sajnos akadt egy kis gondom a tokkal.  Ezt az ukulelét egyébként kizárólag koncert méretben gyártják.

Fogadjátok szeretettel az alábbi bemutató videót az ukuleléről, és amelyből kiderül a "tok-gond" is.