Szolgálati közlemény: szeretnénk mindenkit megnyugtatni az előző (hegedűs-ukulelés) bejegyzés komolytalanságával kapcsolatban, ami akkor lesz igazán érthető, ha a dátumot alaposan szemügyre vesszük. Maradunk ukulele blog!

Réges rég, egy messzi-messzi ukulelén...

John Williams neve biztosan ismerősen cseng sokaknak, hiszen ő az évszázad egyik legkiválóbb filmzeneszerzője. Az idén 81 éves zeneszerző filmzenéken kívül "rendes" szimfonikus műveket is komponált, a neve hallatán mégis a Cápa, a Csillagok Háborúja, a Superman és az Indana Jones filmek zenéje ugrik be mindenkinek.

A számtalan díjat nyert művész különös érzékkel tud - a szó abszolút pozitív értelmében - fülbemászó dallamokat komponálni, amelyek könnyen megragadnak az ember agyában. Az ember persze társítja a dallamokat a filmekhez, nem kérdéses tehát, hogyha Luke Skywalker vagy éppen Indiana Jones kalandjait nem ismerjük meg, valószínű, ezek a filmzenék - mint önálló szimfonikus költemények - sosem jutnak el hozzánk, vagy ha igen, nem ragad meg bennünk.

Valahányszor meghalljuk Williams szerzeményeit, bennünk és rajtunk is megpendülnek azok a bizonyos láthatatlan húrok, amelyek egyik pillanatban megmagyarázhatatlan borzongást, máskor magasztos érzéseket, esetleg végtelen boldogságot vagy csillapíthatatlan fájdalmat ébresztenek, vagy egyszerűen csak arra gondolunk, hogy bepattanunk az X-szárnyúba, hogy elintézzük a teljes gonosz birodalmi flottát.

Ha a kezünk ügyében van a kis négyhúrosunk, és szeretjük ezeket a zenéket, kitartó gyakorlással eljátszhatjuk az alábbi feldolgozásokat:

Star Wars - Cantina Band

Star Wars - Imperial March

A Cantina band tabulatúrája letölthető innen, az Imperial Marché pedig innen. Sokat és türelmesen kell gyakorolni mindkettőt, mert nem egyszerűek, igyekezni kell ujjal, kézzel, hogy a megfelelő helyre időben odaérjen az ember, és nagyon kell figyelni arra is, hogy a jobb kézzel melyik húrokat pengetjük.

A YouTube tele van egyébként a John Williams-szerzemények feldolgozásával, én most a két kedvencemet emeltem ki. Egy korábbi, rövid bejegyzésben egyébként már itt, a blogon is hallható volt egy Indy-feldolgozás.

Azt még mindenképpen szeretném megemlíteni, hogy szerintem John Williamshez hasonló kaliberű zeneszerző Alan Silvestri is, aki talán nem annyira ismert, mint Williams. Silvestri az egy generációval fiatalabb filmzeneszerzők közé tartozik, már huszonévesen néhány filmhez, illetve sorozathoz komponált, de a nagy áttörést és elismerést a Vissza a jövőbe című film zenéje hozta meg a számára 1985-ben, amelyet 35 éves korában szerzett.