Pachelbel neve lehet, hogy nem sokaknak ismerős, az általa komponált D-dúr kánon akkordjait azonban szinte nincs, aki már ne hallotta volna. Olyan akkordsort állított össze ugyanis ez a nagyszerű barokk zeneszerző, amely aztán millió más komponistát és könnyűzenék szerzőit is megihlette. Az abszolút jó értelemben vett fülbemászó akkordsorban olyan természetességgel következnek egymás után a hangzások, hogy az ember úgy érzi, mintha ezt a dallamot mindig ismerte volna.

Pachelbel egyébként egy tizennégygyerekes családba született, zenei tehetsége már kisgyermekkorában megmutatkozott. Ő a német barokk zene korának, a 17. század második felének egyik legjelentősebb orgonistája, zeneszerzője, akit Johann Sebastian Bach egyik legfontosabb előfutárának tekintenek.

Visszatérve a D-dúr kánonra mindenkinek javasolom, hogy csukja be a szemét, és engedje szabadjára a gondolatait, merítkezzen meg ebben a végtelen zenében:

A D-dúr kánon váza nyolc akkordból áll, és azért nem unalmas, mert a legkülönbözőbb hangszereket halljuk, amelyek változatos dallamot változatos ritmussal és díszítésekkel játszanak az akkordmenet fölé.

Az a jó tehát, ha minél többen összejövünk, pár perc alatt mindenki tudja memorizálni az akkordokat, és elkezdünk játszani... tényleg a végtelenségig lehet ismételni a nyolc akkordot, mégsem lesz unalmas.

Tehát: D, A, Bm (=H-moll), F#m, G, D, G, A

(Ugye nem felejtettük el, hogy külföldiék H helyett B-t használnak...)

Ha egyedül vagyunk, akkor is vegyük elő bátran az ukulelét, mert kiváló ujjgyakorlat ismételgetni ezeket az akkordokat, és közben tudjuk gyakorolni a pengetési módokat is (sika, akkordfelbontás stb.). Esetleg hívjuk segítségül az ikertesót, és alapítsuk meg a Pachelbel Brothers együttest.

Az elején van egy csúnya, megbocsáthatatlan tempóingadozás, majd még gyakoroljuk, csak ritkán találkozunk...