A blog régi olvasói tudhatják, hogy Beatles-rajongó vagyok, és jónéhány bejegyzés szólt az ő dalaikról, pontosabban az ukulelés feldolgozásokról, melyek nem is feldolgozások, hanem akkordkíséretek voltak, amelyek persze kiváló gyakorlatok azoknak, akik ismerkednek az akkordokkal. Elég régiek ezek a blogbejegyzéseim (2011-2013 körüliek), úgyhogy most itt volt az ideje, hogy újból elővegyük a Beatles-t, de ezúttal nemcsak akkordozok, hanem dallamot is játszok. Az In My Life című dal hangulata egészen különleges, és hogy ennek mi az oka zeneileg, arról egy másik bejegyzésben szeretnék majd írni. Ez a dal az együttes 1965-ös Rubber Soul című albumán jelent meg, a szövegét Lennon írta, a zenét - mint szinte mindig - McCartney-val közösen szerezték.

A dalszöveg számomra mindig másodlagos a dallamhoz, akkordokhoz képest, azaz hiába jó, érdekes, tartalmas a szöveg, ha a zene sz*r, akkor a szöveg sem érdekel, vagyis nem fogom hallgatni, csak mert "jaj, micsoda mondanivalója van a második versszaknak!". És ez igaz fordítva is: lehet bármilyen bugyuta a dalszöveg, nem fog zavarni, ha a zene tetszik! Az In My Life esetén a szerzőpáros szenzációsan eltalálta a zene és a dalszöveg egységét, hiszen mindkettőben maradandót alkotott, a dallam, az akkordok ÉS a szöveg is magávalragadó. A dal egyébként - többek között - Lennon nosztalgikus érzéseiről szól, és 25 évesen mindezt úgy fogalmazta meg, hogy hihetetlen érzelmeket tud kiváltani az emberből (akárhány évesen is hallgatja).

Ha valaki esetleg nem ismerné a dalt, vagy nem ugrana be, hogy melyik, íme:

A dal további érdekessége, hogy van benne egy barokkos szóló, amelyet az 5. Beatle, George Martin zongorázott fel fele tempóban egy oktávval mélyebben, aztán dupla tempóra gyorsították, így egy oktávval magasabban szól rendes tempóban. Következzen az én verzióm, amelyben a szóló ugyan nincs benne, de az akkordok és a dallam igen. Azt még tudni kell a feldolgozásról, hogy az eredeti hangnem A-dúr, én pedig szeretek ragaszkodni az eredeti hangnemben történő feldolgozáshoz, de néha szoktam kivételezni (legutóbb a Dune Buggynál). Az In My Life-ot G-dúrban játszom, vagyis egy egész hanggal lejjebb. Hogy mi ennek az oka? Egyszerű: teljesen véletlenül kezdtem feldolgozni ezt a dalt. A G-dúrt és a D-dúrt váltogattam egyszer gyakorlás közben úgy, hogy felbontogattam az akkordokat, és azt vettem észre, hogy hú, ez az In My Life eleje. Utána hozzápakoltam még a többi akkordot, és elkezdtem begyakorolni, és elkövettem azt a hibát, hogy csak később ellenőriztem az eredeti hangnemet. Vagyis G-dúrban már memorizáltam az egészet, mire kiderült, hogy A-dúrban van eredetileg. És még annyit a felvételről, hogy hirtelen ötlettől vezérelve készítettem el egy parkolóban (ezért is a háttérzaj). Elég régen készítettem már parkolós videót... volt egy kis időm, ezért - gondoltam - miért ne, megpróbálom felvenni ráadásul olyan szögből, hogy még az is látszik pontosan, hogy mit hogyan fogok le. Tervezem, hogy készítek ebből is lassan magyarázós videót, amelyiken megmutatom egyesével a fogásokat, dallamot. Fogadjátok tehát szeretettel:

A dalszöveget és az akkordokat ide kattintva megtaláljátok.