Nemrég bemutattam nektek egy Kala tenor ukulelét, és arról is írtam, hogy erre az ukulelére gyárilag nem szerelnek hevedertartó gombokat, ezért majd én szereltetek rá. Évek óta benne vagyok gitáros csoportokban is a Facebookon, és egy név beleégett a memóriámba, mégpedig Medgyesi Tibor neve. Nem túlzok, ha azt írom, hogy bármilyen gitárral kapcsolatos javítási, szerelési munka kapcsán őt ajánlják a csoportok tagja. Úgy gondoltam, írok neki, hogy vállalja-e, hogy az ukulelére hevedertartó gombokat szerel. Biztos voltam benne, hogy rengeteg megrendelése van és el van havazva, és azt sem tartottam kizártnak, hogy napokat (esetleg heteket) kell várnom arra, hogy eljussak hozzá.

Nagyon örültem, amikor alig több mint negyed óra elteltével jött a válasz, hogy 2 nap múlva mehetek. Hú, mondom, ez szuper, elvállalta a Tibor, és milyen szerencsém van, hogy ilyen hamar vihetem az ukulelét!

Jól megközelíthető helyen van Tibor hangszerüzlete (közel a Blahához / Keletihez), a Medgyesi Hangszercenter, ahol a javításokat, szereléseket is végzi. Belépve megfogott a hely hangulata: a gitárok és az erősítők négyzetméterre jutó száma biztos rekordközeli értéket mutatna, ha ilyet lehetne mérni. Ahogy beléptem, csak azt láttam, hogy folyamatosan jönnek-mennek az emberek, akik nemcsak vásárolni érkeznek, hanem a gitárjuk kisebb-nagyobb problémáival keresik meg Tibort, akin pedig látszik, hogy ez a mindene: fáradhatatlanul és lelkesen, a legapróbb részletekig menően megosztja a véleményét egy javítandó gitárról, ukuleléről, vagy éppen a hangosítás rejtelmeiről. Amikor rám került a sor, Tibor elmagyarázta, mit, hogyan és miért fog úgy szerelni a hevedertartókkal, ahogy... csak kapkodtam a fejemet: hát ennek is van ám tudománya, nem is olyan kicsi. Pontosan ismerni kell a faanyagokat (lehet-e, kell-e fúrni, ha igen, hogyan, ha nem, miért), és azt, hogy hová lehet vagy érdemes becsavarni a hevedertartókat.

Mikor Tibor elvitte a műhelyébe az ukulelét, kicsit úgy éreztem magam, mint aki a fogorvosi rendelő előtt ül, és vár, amíg a hozzátartozója fogát kezelik. Fúrás hangjait hallottam, amelyet néha-néha megszakított egy-egy perc csönd. Aztán megint uuuíííííí, beindult a fúró, aztán amikor leállt, Tibor megjelent a kezében az ukulelével, amelyen ott díszelgett immár a kettő hevedertartó gomb. Az egész művelet nem tartott tovább tíz percnél. Fantasztikusan jól néznek ki a hevedertartók, alig várom, hogy a pántot feltegyem!

Elnézést kérek azoktól, akik esetleg technikai részleteket szerettek volna megtudni, és arról semmit nem írtam. Azért nem írtam a technikai részletekről, mert én sem ismerem őket. Tibor műhelye privát hely az üzlet oldalában / emeletén, így magát a műveletet nem láttam. Egy dolog viszont biztos: nagyon-nagyon-nagyon jól tettem, hogy nem álltam neki én fúrni-faragni (mondjuk nem is terveztem), hanem egy igazi profi biztos kezeire bíztam a hevedertartók felszerelését. Ezután is így tennék, és nem is kérdés, hogy kihez fordulnék.

És még egy jótanács a végére: még ha ügyeskezűnek is érzed magad, csak akkor állj neki ukulelét (hangszert) saját magad szerelni, ha értesz hozzá, ismered a faanyagokat stb. Én sem vagyok fakezű, a múlt héten házszámot fúrtam fel a falra , na de az "favágás"... csak egy házszám a vakolatra , nem pedig ilyen apró, finom munka. Sokkal nagyobb (akár javíthatatlan) kárt tehetünk a hangszerben, ha úgy nyúlunk hozzá, ahogy nem szabad.

Úgyhogy sokadjára is köszönetet mondok Tibornak, amiért ilyen hamar mehettem hozzá, és amiért ilyen fantasztikus, "fullextrás" ukulelét varázsolt a hevedertartók felszerelésével .

Kapcsolódó blogbejegyzés: Pánttal vagy anélkül?

Végül fogadjátok szeretettel a többi képet is: