Azt szoktam mondani, hogy aki tudja az F-dúrt, tudja a D-mollt is, amit számokkal így tudunk leírni: 2210, és tabulatúrán így néz ki:
Persze kicsit túlzás az előző állításom, de annyiban igaz, hogy az F-dúr kiváló kiindulási alap, ehhez még egy jól lapítható gyűrűsujjat társítunk, és a második húr második bundjára - vagyis a középső ujjunk alá - odapréseljük. (Ez az akkord azért is hasznos és fontos, mert ez a fogási mód megegyezik az F6-os akkord alap fogásával, de a 6-os akkordokról majd később!) Némi gyakorlást igényel, hogy az ilyenkor pár négyzetmilliméterre betuszkolt ujjaink, vagyis azok közül a gyűrűsujjunk ne érjen más húrhoz, azaz a gyűrűsujjunk felső, lapossá váló ujjperce ne érjen hozzá a második húrhoz. Nagyobb kezűeknek főleg szoprán méretű hangszeren okozhat ez gondot. Némi gyakorlást és kitartást igényel ennek az akkordnak az elsajátítása, a következő videóval igyekszem segíteni:
. Legalábbis amikor ránézünk egy F-mollt lefogó kézre, azt hisszük, hogy görcsbe rándult az ukulelejátékos keze, holott egy kicsit elfordított kezet és az alábbi pontokra ügyesen elhelyezett ujjakat látha...
