Örülök neki, ha egy-egy adott típus akusztikus és elektroakusztikus változatát is ki tudom próbálni, így össze tudom hasonlítani, hogy a kettő kb. 90%-ban egyező ukulele között mi a különbség játékélményben, hangban. Így történt ez a Lanikai mahagóni tenor ukuleléjével is: nemrég próbáltam az akusztikus verziót (Lanikai MA-T), most pedig ennek az elektroakusztikus testvére, az MA-CET került a kezembe.

A laminált mahagóni testen egyszerű, fehér szegély fut körbe, amely szépen kiemeli a hangszer körvonalát. Ahogy a többi mahagóni Lanikai esetében, ennek a színében is lehet gyönyörködni, "el lehet merülni", hiszen ránézve az az érzésünk, hogy mélysége van a fának. Szerintem a gyári képek nem valami jók, nem adják vissza a mahagóni szépségét. Viszont a lenti videófelvételen látni fogjátok, mennyire gyönyörű ez a hangszer.

Nézzük tehát, miben különbözik a Lanikai MA család tenor akusztikus és az elektroakusztikus tagja. Mindkettő különbség szembetűnő, egyértelmű. Az egyik a test kialakítása. Az akusztikus teste szimmetrikus, az elektroakusztikus pedig kivágott (cutaway). Ember legyen a talpán, aki csukott szemmel hallgatva e két Lanikai hangja között különbséget tud tenni. Szerintem az égvilágon semmilyen differencia nincs. A másik különbség nyilvánvalóan a beépített elektronika, amely tartalmaz hangológépet, valamint hangerő- és hangszínszabályozót az ukulele felső oldalán, az alsón pedig annak a kivezetését. Olvastam olyan véleményt, hogy az elektronika nem jó másra, mint arra, hogy egy kétezer forintos alkatrész beépítésével ugyanazt az ukulelét eladják tizenötezer forinttal többért. Ezzel több okból nem tudok egyetérteni. Egyrészt nem tudjuk, pontosan mennyi az anyag- és előállítási költsége az alkatrésznek (vagyis az elektronikának), de biztosan több kétezer forintnál. A beépítést a gyárban sem ingyen végzik, tehát annak is van "munkadíja". Ha tehát vennénk külön egy elektronikát, és elvinnénk valahová beszereltetni, munkadíjjal együtt kb. ugyanott lennénk, mintha eleve gyárilag beszerelt elektronikával vennénk a hangszert. A másik ok, amely miatt jobban bízom a gyárilag szerelt elektronikában: a gyárban pontosan tudják, hogy adott márka adott típusába hogyan, hová kell szerelni, fúrni faragni, és ha netán elrontanák, az nem kerül ki a gyárból. Viszont mi van, ha a szeretett akusztikus ukulelénket elvisszük átalakításra, és neadjisten "baleset" történik az átalakítás során. Félreértés ne essék, kiváló műhelyeink vannak nagyon ügyes kezű szakemberekkel, de még a legnagyobb óvatosság mellett is megeshet olyasmi, amit nem szeretnénk. És én pl. a tízéves koafából készült koncert Lanikaimat sohasem alakíttatnám át elektroakusztikussá...

Erről az MA-CET-ről olyan tesztvideót készítettem, amit ritkán szoktam levideózni, mert kicsit hosszadalmas és unalmas művelet. Most viszont megcsináltam, hogy Ti is lássátok, hogy a Lanikai gyárából szigorú minőségellenőrzésen átesett jó minőségű hangszerek kerülnek ki. Ez a művelet pedig nem volt más, mint az, hogy egy külön "független" szakértővel, egy csíptetős hangolóval egyesével ellenőriztem a húrokat meghatározott bundokon, hogy mennyire pontosak. Azért nem volt egyszerű dolgom, mert új hangszer lévén a húrok nagyon gyorsan elhangolódtak, így szinte folyamatosan kellett újrahúznom őket, és többször is ellenőrizni a hangmagasságot különböző bundokon lefogva a húrokat. Nem meglepő módon kiváló pontosságú hangszer volt ez is. A felvételen látni fogjátok, hogy a bundok legnagyobb részén tűpontos a hangszer, és talán egy vagy két bundnál mozdult ki a hangoló mutatója talán egy tizedet, amely bőven belefér a hibahatárba. Úgyhogy nem túlzás azt állítani, hogy tömeggyártott hangszernél ez a fajta pontosság szuperjó! Nézzétek csak: 

Ez a hangszer is beszerezhető az Ukulele.hu webshopban.

A webshop oldalán egy rövid összefoglalót is olvashattok, amely segít az ukuleleválasztásban, de e-mailben és Facebookon közvetlen üzenet formájában is segítek szívesen .