Quimby - Most múlik pontosan
Most múlik [G]pontosan,
engedem [D]hadd menjen,
[Em]szaladjon kifelé belőlem gondoltam [C]egyetlen,
nem vagy itt [G]jó helyen,
nem vagy va[D]ló nekem,
villámlik [C]mennydörög [Am],
ez tényleg [G]szerelem [D].
Látom hogy [G]elsuhan,
felettem [D]egy madár,
[Em]tátongó szívében szögesdrót csőrében [C]szalmaszál,
magamat [G]ringatom,
míg ő landol egy [D]almafán,
az Isten [C]kertjében [Am],
almabort [G]inhalál [D].
[H]Vágtatnék tovább veled az [Em]éjben,
az [C]álmok foltos indián lo[F7]ván,
egy [H]táltos szív remeg a konyha[Em]késben,
[C]talpam alatt sár és ingo[D]vány.
Azóta [G]szüntelen,
őt látom [D]mindenhol,
[Em]meredten nézek a távolba, otthonom [C]kőpokol,
szilánkos [G]mennyország,
folyékony [D]torz tükör,
szentjános[C]bogarak [Am],
fényében [G]tündököl [D].
[H]Egy indián lidérc kísért itt [Em]bennem,
[C]szemhéjain rozsdás szemfe[F7]dő,
[H]a tükrökön túl fenn a felle[Em]gekben,
[C]furulyáját elejti [D]egy angyalszárnyú kígyóbűvö[G]lő. [G] [C] [G]