A Facebook-oldalunkon már megjelent, és most a blog hasábjain is beszámolunk róla: örömömre szolgál, hogy a közeljövőben az Ortega ukuleléivel is megismerkedhettek itt, az ukulele.hu-n. Alig vártam, hogy átvehessem az első szállítmányt, aztán egy szép, napos péntek délután végre a kezemben tarthattam a három Ortega-szépséget.

Nem mindenkinek tetszenek a színes ukulelék, de ha jól eltalálják a színezést, akkor szép hangszerek születhetnek. Ezeknek az Ortega ukuleléknek a színezése igényes, nincs rajtuk vastag máz, a fa erezete szépen látszik. A festék tehát szépen beivódott a fába, nem pedig egy plusz rétegről van szó, amely miatt vastagodna a fedlap és rontaná a rezonanciát.

Az Ortega Earth sorozat tagjai - belépő szintű, koncert méretű ukulelék

Az Ortega nem spórolt a színekkel, azt hiszem, ebből a választékból mindenki megtalálja a kedvére valót. Akinek pedig szüksége van némi elektronikára is, bátran választhatja ugyanezeket a színeket az elektroakusztikus + cutaway kivitelben:

Elektroakusztikus + cutaway mutációk

Mivel nem túl sokáig időzhetett nálam a három grácia, ezért a rövid idő alatt igyekeztem a családomat és magamat is minél többször boldogítani azzal, hogy felváltva játszottam rajtuk. Akikhez szerencsém volt: sötétkék elektroakusztikus (RUOCEAN-CE), zöld  elektroakusztikus (RUFOREST-CE) és a rubin akusztikus (RURUBY). Rajtuk kívül nekem még a Coal és a Gold tetszik nagyon.

RUOCEAN-CE

A három hangszer között hangzásbeli különbség igazából nincs, ami nem is csoda, hiszen egy sorozat tagjai, így meglepő lenne, ha a kék máshogy szólna mint a zöld vagy a piros , tehát ízlés dolga, hogy ki melyik színt választja. Ha már itt tartunk, engedjétek meg, hogy felhívjam a figyelmeteket az Ortega teljes 2018-as kínálatára, totál nyálcsorgatás, és remélem, jónéhány típushoz személyesen is szerencsém lesz, hogy kipróbáljam és nektek megmutassam. Ide kattintva tehát eléritek a teljes, aktuális termékpalettát.

RUFOREST-CE

Visszatérve tehát a hangszerekre: az Aquila gyár által kifejezetten az Ortega számára készített spéci húrok kerültek ezekre az ukulelékre, melyek a megszokott kiváló minőséget biztosítják. A diófából készült fogólap világos színe érdekes számomra, hiszen mindeddig sötét fából készült fogólappal szerelt ukuleléken játszottam, de ez megint csak esztétikai kérdés, a hangzáshoz nem tesz hozzá vagy vesz el. Az okoume fából készült test festése egységes, mindenféle sallang nélkül egyenletesen pácolt a fedlap, a hátulja és az oldala. Ahogy fent már utaltam rá - és ez adja szerintem a színezett hangszer szépségét - a fa erezete tökéletesen látható, tehát nem vastag vakolatot hordtak fel az ukulele testére, ami egyébként nem is esztétikus, és a hangzást is negatív irányba befolyásolná. Összességében tehát ízléses a festés, jók a színek, ha valaki színes, belépő szintű, koncert méretű ukulelét keres, az Ortega Earth családjának a tagjait ajánlani tudom.

RURUBY

Ha elektroakusztikus példányt választunk, a hangolással sohasem lesz gondunk, mivel beépített hangológépe van, így szó szerint másodpercek alatt a megfelelő feszességűre húzhatjuk a húrokat. Az elektronika egyébként egy gombelemmel működik, és a hangoláson kívül még egy hangerő és egy hangszín tekerőgomb (magyarul potméter) található rajta. Már régen játszottam elektroakusztikus ukulelén, úgyhogy nagyon vártam már (és a szomszédok is), hogy beizzítsam az effektet és az erősítőt. Rettentően élveztem így zúzni, ami egy szempontból jó, egy szempontból nem, de ez inkább a kezdőkre veszélyes. Ha valaki elektroakusztikus ukulelét vesz, nem szabad csak erősítőre kötve gyakorolni. Miért? Az ukulele erősítő nélküli hangereje más hangszerekhez képest nem túl nagy, vagyis egy gitár, banjo stb. könnyen elnyomhatja. Muszáj tehát erősítő nélkül gyakorolni, hogy szokjuk az ukulele természetes hangerejét, és hogy rájöjjünk, miként tudunk minél nagyobb hangerőt elővarázsolni a hangszerből. Amikor ugyanis erősítőn keresztül szólalt meg a hangszer (nyilván imádtam), rögtön az jutott eszembe, hogy milyen könnyű rajta hangosan játszani, és emiatt teljesen más technikával kezdtem el pengetni! Magyarul ha elektroakusztikus hangszerünk van, mindenképpen gyakoroljunk erősítővel és anélkül IS! Tehát következzen akkor a videó, ismerkedjetek meg az Ortega RUOCEAN-CE és a RUFOREST-CE elektroakusztikus modellekkel:

A harmadik tesókáról, az Ortega RURUBY-ról egy későbbi, kifejezetten kezdőknek szánt bejegyzésben láthattok videót.

Az elmúlt években jónéhány belépő szintű modellhez volt szerencsém szoprán és koncert méretben (nem mindegyikről készült blogbejegyzés, volt, amit csak boltban vagy ismerősnél próbáltam ki, vagy éppen nem volt lehetőségem videót készíteni). Úgy gondolom, a gyártók rájöttek, hogy már az alapmodelljeiknél meg kell ütni a jó minőséget. Érzésem szerint a különböző márkájú, belépő szintű ukulelék között nincs olyan hatalmas hangzásbeli különbség. A gyártók tehát már az alapmodelljeik esetében is igyekeznek elfogadható árszínvonalhoz egyre jobb minőséget párosítani, és ez az Ortegának sikerült, így a most kipróbált, koncert méretű Ortega Earth sorozatára is igaz az, hogy ár/érték arányban nagyon jó választás. Az Earth sorozat elektroakusztikus változaiban pedig számtalan lehetőség rejlik, csak kell hozzá egy jó effekt és még jobb hangosítás.

Ha az Ortega áraira és forgalmazóira vagytok kíváncsiak, kattintsatok ide, vagy a jobb szélen lévő márkaválasztóban bökjetek az Ortega márkára!

A legutóbbi ukuleletalálkozó sikerén felbuzdulva, na meg azért, hogy élménnyel induljon az idei nyár is, 2018. június 9-én (szombaton) ukulele-jamet tartunk Biatorbágyon. 

A helyszín egy hangulatos kávézó kerthelyiséggel. A pontos cím: Biatorbágy, Vasúti utca 7. A hely 13:00-16:00 óra között áll a rendelkézésünkre, persze lehet maradni tovább is, de ezután már más betérő vendégekre is számítani lehet.

Ételt és innivalót behozni nem lehet, de kávékat, limonádékat, süteményeket, szendvicseket a helyszínen lehet vásárolni, ugyanakkor ennek fejében nincs belépő vagy bérleti díj.

Ahogyan az előző alkalom is, a részvétel ezúttal is előzetes regisztrációhoz kötött. Kérem szépen, hogy aki jönni szeretne, az ukulele.bia@gmail.com címre írja meg a részvételi szándékát. Ha lehet, írjátok meg az életkorotokat (nem kötelező), valamint néhány szót arról, kb. milyen szinten játszotok. Teljesen kezdőket is sok szeretettel várunk! Ha pedig már régebb óta játszol, akkor bátran válassz három olyan dalt, amit meg tudsz majd mutatni a többieknek. 

Az alábbi - a legutóbbi alkalommal jól bevált - alapelvek szem előtt tartásával zajlik majd a délután:

• ukulelével érkezz, kölcsön hangszert nem tudunk biztosítani
• más hangszert ne hozz, ez a délután az ukuleléről, ukuleletanulásról szól
• mindenkinek a saját ukuleléje a szeme fénye, ezért ne vedd zokon, ha valaki nem szeretné megengedni, hogy kipróbáld az ukuleléjét
• a találkozó nem ukulelés zenés est, előadás, hanem azt a célt szolgálja, hogy kisebb-nagyobb csoportokban ülve tanítsuk egymást
• lehet nálad tablet, telefon (WiFi van!), ha esetleg akkordmenetet, tabulatúrát kellene nézni

A helyszínre tömegközlekedéssel a legegyszerűbben busszal lehet eljutni. A kelenföldi buszállomásról nagyjából fél óránként indul busz, Biatorbágyon a Fő tér és a Vasút utca megállók vannak a legközelebb, a konkrét járattól függ, hogy melyik hol áll meg. Autóval az út nagyjából fél óra a belvárosból.

Sok szeretettel várunk minden ukulelést!

A blog olvasóinak már nem ismeretlen James Hill vagy az általa létrehozott, The Ukulele Way nevű oldal (amiről itt írtam), de ezúttal Hill egy újabb „termékét” volt alkalmam kipróbálni: két héttel ezelőtt egy hétvégét Stuttgartban töltöttem, ahol ukuleleoktató-képzésen vettem részt.

Hill, amennyire kiváló zenész, legalább annyira elkötelezett abban is, hogy az ukulele széles körben ismertté váljon. Ezért aztán oktatókat is képez, akik a Chalmes Doane-nal közösen írt módszertanra és tankönyvsorozatra építve tudnak majd zenét oktatni. Igen, zenét, és nem kizárólag ukulelén játszani, mert a módszer lényege, hogy az ukulele csak eszköz és motiváló tényező a zenei alapok tanítása során. Alább egy angol nyelvű videó a képzésről:

A képzés három szintű, mindegyik szint egy kétnapos szemináriummal kezdődik, amelyet egy kilenc hónapos gyakorlási periódus és egy három hónapos kiértékelési- és vizsgaszakasz követ. Sikeres vizsga után lehet jelentkezni a következő szintre. Az első szinten a C-pentaton, a C-dúr és az F-dúr skála, ezek olvasása, dallamjáték, egyszerű akkordok, ritmusgyakorlatok, és a harmóniák alapjai teszik ki a tananyagot (mármint a majdan tanítandót). Mindezt egy 18 dalos repertoáron keresztül taníthatjuk meg, ha csupán a tankönyvre hagytakozunk.

Természetesen semmi sem kötelező, a módszer meglehetősen rugalmas, és biztattak is arra minket, hogy nyugodtan válogassunk olyan dalokat, amiket a diákok ismernek, mert hát azt be kell látni, hogy az amerikai népdalok kevéssé elterjedtek errefelé. Ehhez a tanári tankönyvpéldány nyújt segyítséget, amely minden leckéhez sok kiegészítő információt is tartalmaz, például a gyakorlás változatossá tételével és a csoporton belüli differenciálással kapcsolatban.

Európában 2017-ben indult a képzés, idén pedig a korábbi angliai helyszín mellé bekerült egy németországi is, amelyet egy stuttgarti általános iskolában rendeztek meg - akik itt részt vettek, nagy részben általános iskolai zenetanárok. 

Szombaton reggel rögtön azzal kezdtük, hogy zenéltünk egy keveset, még mielőtt a csoport tagjai bemutakoztak volna; ezután mindenki elmondta, hogy milyen keretek között tanít vagy tervez tanítani. Ez azért volt fontos, mert ennek figyelembevételével helyeződött más-más hangsúly a módszertan egyes részeire. A hallgatók összetétele miatt így végül sok szó esett arról, hogy a gyerekek csoportos oktatásánál miket kell figyelembe vennünk. Minden elméleti részt egy rövid gyakorlás követett, ahol a résztvevők csoportokra bontva próbálták meg a tananyagot elmagyarázni egymásnak, nem annyira azért, hogy begyakorolják (arra a következő kilenc hónap van szánva), hanem inkább azért, hogy kérdések merüljenek fel, amiket aztán James megválaszolt. Az első nap egy közös vacsorával végződött, ahol vagy négy órán át zenéltünk, és beszélgettünk arról is, hogy ha jammelni megyünk, mire érdemes figyelnünk, hogy jól sikerüljön és jól érezzük magunkat (hiszen a jammelés is a tanítás egy formája). A második napi munka javarészt arról szólt, hogy hogyan hangszereljünk meg egy darabot előadáshoz - hiszen akárhogyan is, de akiket tanítunk, valamikor be fogják mutatni a tudásukat, és egy fél perc alatt lejátszható dallam előadásra általában kevéssé alkalmas.

Az elkövetkező évem pedig azzal fog telni, hogy a tankönyvek és az online tananyag mentén a saját zenetudásomat fejlesztem, a tanítási tapasztalataimat rögzítem, gyakorlási naplót vezetek, a tanfolyam pedig egy megadott repertoár felvételével és egy (remélhetőleg sikeres) online vizsgával zárul majd.