Nemrég megkerestek azzal, hogy jó lenne megtanulni pár magyar dalt, például a „Tavaszi szél vizet áraszt” címűt. Feltételezhető, hogy a dallamot mindenki ismeri, és Tamás legutóbbi bejegyzése alapján akár ki is találhatná magának, de gondoltam, akadnak olyanok is, akik kottaolvasásban szeretnének fejlődni.

A dal egyszer már szerepelt itt a blogon, amikor is éneket kísértek akkordokkal. Ezúttal szóló ukulelére írtam egy hangszerelést, ami azt jelenti, hogy a dallamot és a kíséretet is ugyanazon a hangszeren játsszuk. A dal hangneme D-moll (ugyanazokat a hangokat tartalmazza, mint az F-dúr), ami C6 hangolású ukulelén nagyon kényelmesen játszható. Ezért bemelegítésképp gyakoroljuk el párszor az F-dúr skálát (vagy ha D-ről kezdjük, akkor hívhatjuk D-mollnak is).

Ahogyan mindig, először a dallamot kell megtanulni, de az meglehetősen egyszerű, és mivel nagyon közismert, a legtöbben kottaolvasás nélkül hallani fogják, ha netán rossz hangot fognának le.

Ha megjegyeztük a dallamot, akkor végigvehetjük az akkordokat:

A következő lépés, hogy begyakololjuk az akkordmenetet (közben énekelhetünk hozzá). A ritmus nagyon egyszerű, minden hangsúlyos negyedre (1-re és 3-ra) végigpengetünk a húrokon a hüvelykujjunk begyével. Az ujjbegy lágy hangot eredményez, nem is kell túl gyorsan pengetnünk, és hagyjuk nyugodtan zengeni az akkordot egy fél hang hosszan.

Ha van valaki, akivel együtt gyakorlunk, akkor feloszthatjuk a teendőket egymás között, és itt véget is érhetne a történet, de az elején ugye azt írtam, hogy szóló ukulelére van hangszerelve a dal, tehát most össze kell fűznünk a dallamot a kísérettel.

Ha az akkordokat a hüvelykujjal pengettük, akkor már majdnem készen is vagyunk. Nincs egyéb teendőnk, mint az akkord pengetése közben megállni az után a húr után, amin a dallam szól. Erről más esett pár szó az akkordvariánsok kapcsán. Fontos, hogy ne elkerülni próbáljuk a kihagyott húrt, hanem egyszerűen hagyjuk rajta a hüvelykujjat, mintha a kimerítő munka után belehuppanna egy függőágyba. Így a pengetés síkja, függetlenül attól, hogy hány húrt szólaltattunk meg, változatlan marad, és mivel az ujjunk a húron marad, még véletlenül sem fog megszólalni.

Ha eleinte nem menne, próbálgassunk csak üresen pengetni két, három vagy négy húrt, és figyeljük, hogy mi a különbség a hangzásban. Amikor a jobb kezünk már tudja a dolgát, akkor visszatérhetünk az akkordokhoz.

Két eset van a fenti darabban, ahol egy picit változtatnunk kell az akkordfogáson. Az első, amikor amikor G dallamhangra esik C-dúr akkord (a 2. és a 3. ütem). Itt az akkordot majdnem ugyanúgy kell lefogni, mint a C-dúrt, csak nem az első, hanem a második húr harmadik bundjára tesszük a gyűrűsujjunkat, és csak a három fölső húrt pengetjük meg. A másik hely a 7. ütemben van, ahol egy F hangra esik egy A7 akkord. Itt csak annyi a dolgunk, hogy a középső ujjal az A7 akkord mellé odafogjuk az F-et, és ugyancsak három húrt pengetünk meg.

A dal teljes szöveggel, pdf-ben letölthető innen.

Jó szórakozást!

A hangszertesztek után következzen egy érdekes és izgalmas blogbejegyzés. Én legalábbis nagy izgalommal készültem rá, hiszen a videó felvételére egy adott dallal egyszer volt lehetőségem. Néha fórumokon, Facebookon látok olyan kérdéseket (és levélben is kapok ilyen megkeresést), hogy egy-egy dal akkordjait hogyan lehet "kitalálni", ha a neten nincs fent az akkordsor. Azért nem túl gyakori ez, hiszen rengeteg dal akkordjait megtalálhatjuk online. De mi van akkor, ha mégsincsenek fent az akkordok? Vagy megvannak, játsszuk őket, és halljuk, hogy nem stimmel valamelyik akkord. Előfordulhat az is, hogy edzeni szeretnénk a fülünket, agyunkat, és nem a könnyebb utat választjuk (vagyis letöltjük az akkordokat), hanem mi magunk szeretnénk kitalálni, mely akkordok illenek a dalhoz. Hogyan álljunk neki?

Elhatároztam, hogy készítek egy olyan videót, amelyben egy jól ismert, de általam ukulelén még soha el nem játszott dal akkordjait "szedem le". A szerencsés választott Vangelis Amerikája (1492) lett . Azért döntöttem e dal mellett, mert szerintem ezt mindenki ismeri, nem túl bonyolult a dallama, feltételeztem, hogy az akkordok sem. Ha valaki szeretné felidézni, akkor itt az eredeti dal:

Mi volt tehát pontosan a feladat és az elérendő cél? Felidézem a dallamot, a kíséretét, ukulelén megkeresem a dallamhoz passzoló akkordokat, vagyis a fülemben benne lévő dalt átültetem ukulelére. Szerettem volna mindezt megmutatni egy vágás nélküli videóban (végül az elején van csak egy vágás technikai okokból), hogy látsszon a videón a kísérletezgetés, hiszen egy dal feldolgozása során ez (is) a lényeg: keresgélünk, próbálgatunk, és kis szerencsével hamar vissza tudjuk adni ukulelén azt, ami addig a fülünkben volt. Így tehát a forgatás előtt nem néztem utána az akkordoknak, és a videóban benne maradtak a "bénáskodások" is. Úgyhogy ez a blog történetének eddigi leghosszabb videója, de igyekszem benne nagyon sok mindent megmutatni, tippeket adni ahhoz, hogyha kedvünk támad, hogyan szólaltassunk meg "nulláról" egy dalt ukulelén.

A videóban is elmondom, de leírni is fontosnak tartom: a kezdő ukuleléseknek ez még nehéz feladat lehet, de nem lehetetlen. Nagy valószínűséggel egy kezdőnek - zeneelméleti háttér nélkül - nehéz lesz megtalálnia az akkordokat, sokkal több kísérletezgetés kell, hogy meglegyen a dallam és az akkordok. Nekem könnyebb dolgom volt olyan szempontból, hogy valamennyi zeneelméleti háttér, és rengeteg, rengeteg, rengeteg tudatosan hallgatott zene miatt hamar rájövök (néha kísérletezgetés nélkül), hogy milyen akkordfordulat következik egy-egy dalban. Sőt amikor egy ismeretlen dalt hallok, abban is fel tudom fedezni a különböző zenei eszközöket, ami visszaigazolása annak, hogy érdemes a zeneelméletre is ráfeküdni, és kicsit másképpen és tudatosan hallgatni a dalokat. A dalok "leszedése", vagyis önálló feldolgozása egy szuper és nagy kihívást jelentő feladat tehát, és ha az előbb emlegetett zenei eszközökre ráismerünk, akkor jó úton haladunk. Ilyenekre gondolok például, hogy észrevesszük-e az azonos hangnem dúr-moll váltakozását (ez viszonylag alapvető dolog egy edzett fülnek, ezt említem szőr mentén mint vidám-szomorú akkordokat a videóban), fel tudjuk-e fedezni a különbséget a dúr és a dúr 7-es akkord között hallásra, tudjuk-e, hogy bizonyos akkordok után melyek szoktak következni leggyakrabban (funkcióra gondolok, nem konkrét akkordra), egy-egy dal lezárásakor vagy éppen a sor végén meg tudjuk-e hallani dúr skála 4. hangjával kiegészített (sus4) akkorddal (vagy éppen a IV. fokról) késleltetett I. fokot, meghalljuk-e az agyoncsépelt akkordmeneteket (pl. I-V-VIm-IV vagy I-VIm-IV-V - ezek mind skálák fokai, bármilyen hangnembe átültethetők), tudunk-e gondolkodni konkrét hangnemtől elvonatkoztatva funkciókban és a skálák fokaiban, észrevesszük-e a dal szerkesztését stb. Ha tehát elkezdünk elmélyedni a zeneelméletben, azt vesszük észre, hogyha bekapcsolunk egy véletlenszerű számot, teljesen másképp kezdjük hallgatni, és egyre több ilyen zenei eszközt, fordulatot fedezünk majd fel.

Sok és türelmes gyakorlást igényel, ha valaki hallás után szeretne visszaadni egy-egy dalt ukulelén (vagy bármilyen más hangszeren), és nem is áltatom a kezdőket, ez nagy valószínűséggel nem fog egyik hétről a másikra menni. Viszont bátorítok mindenkit, hogy próbálgassa, ha van kérdése írjon, hónapról hónapra lehet ebben fejlődni, ami persze attól is függ, ki mennyi időt szán a tanulásra.

A dalt nem dolgoztam fel végig, a dúros középrésszel nem foglalkozom a videóban, de ugyanazzal a módszerrel, ahogyan az elejét leszedtük, lehet folytatni a fülelést és pengetést. Következzen tehát az a videó, amit régóta tervezgetek, és végre sikerült elkészíteni, remélem, elnyeri a tetszéseteket. Egy-két helyen felirattal helyesbítettem a mondandómat .

A felvételen egy gyönyörű, tenor méretű, elektroakusztikus Baton Rouge V4-TCE Sun ukulelén játszom a Duo Hangszerbolt jóvoltából. Az ukuleléről a későbbiekben láthattok majd bemutató videót.

Miután az ország középső részét egy Hawaii méretű zivatarfelhő takarta be, amiből egész délelőtt szakadt az eső, a trópusi éghajlatot kevésbé kedvelők joggal gondolhatnák, hogy az ukulele-dzsemet minden bizonnyal elmosta az időjárás. Szerencsére nem így történt. A kávézó oldalát ugyan nem döntötte ki a tömeg, de a példa azt mutatja, hogy három zenére elszánt ember is éppen elég, hogy egy jó hangulatú délutánt eltöltsünk. 

Negyed kettőre teljes volt a létszám, bár ezt akkor még nem sejtettem, szóval kissé kidekoráltuk a helyet ukulelés papírgirlandokkal és akkordábrákkal, a hangulat és az esélyegyenlőség megteremtése érdekében.

A dalokat James Hill Booster Uke című könyvéből válogattuk ki, és előzetes kérésre a Tavaszi szél vizet áraszt (csak most esett le, hogy mennyire passzolt az időjáráshoz) is terítékre került, meg néhány egyéb dal, mint az Apor Lázár tánca. 

Végül az eső is elállt, a nap is kisütött, szóval kiültünk a teraszra, és még két órát eltöltöttünk zenélve és beszélgetve.

A következő alkalom várhatóan ősszel lesz (pontos dátum még tervezés alatt), amikor minden bizonnyal szintén esni fog, de ez ne tántorítson el senkit a zenétől: csak egy megfelelő „főcímdalt” kell majd választanunk.