KERESÉS
2015-06-03
írta: Istvan

Szeretném nektek bemutatni a legújabb hangszeremet, egy Lanikai LQA-TCA ukulelét.

Ez az ukulele tenor méretű hangszer, Fishman elektronikával szerelve, az elektroakusztikus hangszereknél népszerű kivágással a test alsó részén.
Megvásárlása előtt több típust is számításba vettem: Cordoba 22T, Lanikai Curly Koa, Lanikai 8 húros volt még versenyben az LQA széria mellett. Végül az LQA széria mellett döntöttem, a tömör fedlap, a szatin fényezés, és a Fishman elektronika miatt. A Curly Koa azért esett ki, mert semmiképpen nem szerettem volna rétegelt fából készített hangszert, gitárban ezeket már végigjártam, nem igazán kedvelem a konstrukcióból adódó hangzást. Az első hangszerem egy Cordoba 20 tenor, amit nagyon szeretek, de mást is szívesen kipróbáltam volna. A nyolc húroshoz nem voltam elég bátor. 6 húros Lanikai-t próbáltam, és az a rövid próba nem győzött meg arról, hogy szükségem lenne egy ilyen hangszerre.
A vásárlás időpontjában a Guitar Center akciósan kínálta az LQA szériát, 329$ helyett 200$ volt az ára, mindennel együtt 212 dollárba került, (kb. 57000 Ft). Az ára tok nélkül értendő, kartondobozba csomagolva érkezett.
Szinte teljesen leengedett húrokkal szállították, nagyjából 2 nap alatt álltak be a húrok. Ez idő alatt napjában többször hangoltam, finoman meg-meghúztam a húrokat egy-két centire elemelve a nyaktól.

A tetőlap tömör fenyő aránylag szép erezettel, az oldala és a háta rétegelt kőris. Ezt 3 egyforma méretű rétegből rakták össze. Rögtön ki is csavaroztam az elemtartó lapot, hogy lássam a fát keresztben is de sajnos nem tudtam megállapítani, hogy a középső réteg is fa vagy csak préselt fűrészpor. A kőris nem egy megszokott választás az akusztikus hangszereknél, elektromos gitároknál, basszusgitároknál viszont előszeretettel alkalmazzák.


Mahagóni binding van az oldalán amit két réteg műanyaggal egészítettek ki, nagyon szépen néz ki. A fogólap és a híd rózsafa, a nyak mahagóni 3 darabból ragasztva. A felső és a alsó húrláb ránézésre csontnak tűnik, sajnos nem találtam róla semmit (vannak gyártók, akik a legaprólékosabb specifikációt teszik közzé a hangszereikről és vannak akik alig írnak valamit, ilyen a Lanikai is...). A nyaka egy kissé szélesebb, mint pl. a Cordobáé de néhány perc játék után teljesen megszokható.


Az összeszerelési minősége jó, első ránézésre jól összerakott darabnak tűnik. Később aztán, többször kézbe véve feltűnik rajta egy-két minimálisan elnagyolt dolog. A kulcsoknál az egyik egy picit félre lett felszerelve. Egy-két helyen mintha nem fejezték volna be a csiszolást. Egy ponton a binding egy-két milliméter hosszan elvált a testtől. Nem nagy dolgok ezek, nyilván a hangzást sem befolyásolják de sok múlhat rajtuk a márka megítélésénél. Még egy észrevétel, gigantikus húrtávolsággal érkezett. A nyak és a test találkozásánál 4-5 milliméter a távolság a bund és a húr között. Emiatt alul és felül is le kell majd reszelni a hídból, hogy teljesen komfortos legyen a játékérzet rajta és nem utolsósorban azért, mert a nagy húrtávolság miatt az 5-7. bundtól kezdve kicsit hamiskássá válik a hangszer. Egyébként nem rossz dolog ez, így mindenki a saját ízlésére szabhatja a hangszert, de talán egy kezdő ukulelés nem mindig tudja hol is kezdjen hozzá. Egy biztos, a gyári beállítás nem teljesen jó, mindenképpen további munkát igényel.


Az elektronika Fishman Sonitone, a kezelőfelületet a hanglyuk alá szerelték, kívülről nem látszik. Előnye, hogy nem kellett megvágni miatta a kávát felül, hátránya, hogy kissé nehézkesen érhető el. Alul van az elemtartó és a csatlakozó. Egy műanyag lapra helyezték el, nagyon stabil. Nekem ez szimpatikusabb megoldás, mint pl. a Cordobánál, ahol csak egy lyukat fúrtak a testre a csatlakozónak így figyelni kell rá, hogy bedugott állapotban egy óvatlan mozdulattal ki ne törjük a kávát. Viszont emiatt itt meg ki kellett vágni a helyét.


A kulcsok aranyszínűek, fedettek, precízen hangolást tesznek lehetővé. Kevésbé szimpatikus, hogy a kulcs tengelye a burkolat alatt kétoldalt egy-egy műanyag perselyben fut. Talán ez okozza, hogy a hangolást nem tartja jól, minden alkalommal kell hangolni játék előtt, sokszor közben is.
Gyárilag Aquila nylgut húrokkal van szerelve, nekem megfelelő játékérzetre és hangzásra egyaránt.


A hangszer a szatin fényezésnek köszönhetően már új korában is elég nyitottan szól, pár hónap használat után remélhetőleg még jobban kinyílik majd a hangja. A fenyő tetőnek köszönhetően gyorsan és dinamikusan indulnak a hangok, kellően érzékeny a pengetés helyére és erősségére. Ujjal pengetve is elég hangos, de pengetővel használva a hangereje számomra meglepő volt. Talán a leghangosabb ukulele, ami megfordult a kezemben. A nyak szintén szatin lakkozást kapott, emiatt nincs a nyaknak „ragadós-tapadós” érzése, ami a fényes lakkozásnál előfordulhat.
A Fishman elektronika egy hangerő és egy hangszínállítási lehetőséggel rendelkezik. 9 voltos elemmel működik, az elemtartó meglehetősen nehezen kezelhető, nem éppen felhasználóbarát. Hangológép, külön magas-mély frekvencia állítás, elem-állapotjelző led nincs. Ezek közül én a töltöttség-visszajelzést hiányolom, nem árt időnként ellenőrizni az elemet, nehogy kellemetlen meglepetésben legyen részünk. A nehezen zárható elemtartóval együtt ez némiképpen rontja a felhasználói élményt. Saját tapasztalatom szerint a Fishman elektronikák takarékosak, sokáig elmennek egy elemmel így bízom benne, hogy az ukulelénél is hasonlóan alakul.

Kihangosítva a hangszedő nagy jelet ad le, hangzása jó, természetesen hozza a piezzo hangszedőkre jellemző hangzást. Mivel az akusztikus hangja is szép, illetve a kierősített hang is megfelelő minőségű a natúr és az elektromos hang arányával érdemes kísérletezni pl. felvételnél, vagy ha olyan a szituáció akár élőben is.

Mint említettem a kezelőgombokat viszonylag körülményesen, tapogatva lehet elérni, mivel nem látjuk, ez a színpadi használatnál okozhat némi nehézséget de legalábbis megszokást igényel. Fellépés előtt nem árt gyakorolni ezt is a dalok mellett.

A hangszeren elvégzendő feladatok a közeljövőben a húrlábak magasságának korrigálása, meg egy hevedertartó gomb felszerelése alulra. És egy tokot sem árt majd beszereznem, mivel terveim szerint gyakran leszünk úton.

Összességében elégedett vagyok vele, amennyibe került annyit meg is ér, bár ha eredeti áron kellett volna megvásárolnom, nem biztos hogy ez lenne a véleményem. Így viszont boldog Lanikai felhasználó lettem.

További jó ukulelézést kívánok mindenkinek!


Az ukulele.hu-n minden blogbejegyzés (az írott szövegen kívül ideértve a képeket, videókat) szerzői jogi védelem alá tartozik, ezért a blogbejegyzések többszörözése, terjesztése, másolása, átdolgozása és bármilyen egyéb felhasználása kizárólag a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges. A blogbejegyzések internetes címének (linkjének) közösségi oldalakon vagy más honlapokon történő megosztására ez a korlátozás nem vonatkozik, sőt megköszönjük, ha a bejegyzés linkjének terjesztésével az ukulelézést népszerűsíted:
http://www.ukulele.hu/blog/szigoruan-szubjektiv-termekleiras-lanikai-lqatca-tenor-ukulele


2015-06-02

"Megvettem tehát az ukulelét. Vajon jól szól majd? Remélem, a húrok is rendben lesznek. Bízom benne, hogy hamar beállnak, és a hangolással sem lesz gond. Beválik a gyári beállítás, vagy pár hét múlva reszelni kell?"

...pár hónap eltelik...

"Azért nem lenne rossz egy elektroakusztikus is. Felőlem lehet szoprán is. Vagy inkább legyen koncert? Egy jobb tokot is kellene hozzá venni. De mit szól majd ehhez a család? Esetleg pár napig nem vacsorázok, talán nem tűnik fel senkinek. Biztos megértik, hogy pont a kiszemelt példány hiányzik a kollekciómból."

...pár nap múlva...

"Húúú, de jó, megvan! Most észrevétetlenül, faarccal beviszem a házba, mintha mi sem történt volna, senkinek sem tűnik fel ".

"Megvettem tehát az ukulelét. Vajon jól szól majd.....................?"

 

Kedves (leendő) Ukulelések!

Ki ukulelét veszel, tudd meg: előbb-utóbb a fent leírt és a lent ábrázolt gondolatkör fog a hatalmába keríteni, és komoly gyűjtőszenvedély alakulhat ki, hiszen annyiféle ukulele van, hogy össze sem lehet számolni. Aki először vett egy koncert vagy tenor méretűt, előbb-utóbb kelleni fog neki egy jó kis szoprán, aki viszont szopránnal kezdett, az ellenálhatatlan vágyat fog érezni egy nagyobb hangszer iránt. Akinek akusztikus ukuleléje van, fantáziálni kezd egy elektroakusztikusról. Aki pedig valamilyen különlegesre vágyik, előbb-utóbb beszerez egy banjolelét vagy egy rezonátoros ukulelét.

Nektek mik a tapasztalataitok? Ti is belekerültetek már ebbe az ördögi körbe?


Az ukulele.hu-n minden blogbejegyzés (az írott szövegen kívül ideértve a képeket, videókat) szerzői jogi védelem alá tartozik, ezért a blogbejegyzések többszörözése, terjesztése, másolása, átdolgozása és bármilyen egyéb felhasználása kizárólag a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges. A blogbejegyzések internetes címének (linkjének) közösségi oldalakon vagy más honlapokon történő megosztására ez a korlátozás nem vonatkozik, sőt megköszönjük, ha a bejegyzés linkjének terjesztésével az ukulelézést népszerűsíted:
http://www.ukulele.hu/blog/az-ukulelesek-gondolatai


2015-01-25

Nagyon sok olyan levelet kapok, amelyben szülők azt kérdezik, hogy a gyermeküknek milyen ukulelét válasszanak. Az ukulelevásárlásról "felnőttnek" már született bejegyzés, de a beérkezett számtalan levélre tekintettel most megpróbálom összefoglalni mindazt, amit szerintem érdemes szem előtt tartani akkor, ha kisgyereknek választunk ukulelét.

Először is nem mindegy a gyermek életkora. Ha úgy látjuk, hogy jó a porontyunk ritmusérzéke (pl. egyenletesen "rogyasztgat", amikor zenét hall), az szuper dolog, de egy 5-6 évesnél fiatalabb gyereknek hiába veszünk ukulelét, semmilyen értékelhető "zenét" nem fog tudni rajta begyakorolni, eljátszani. (Kaptam ugyanis olyan levelet, amelyben 2-3 éves gyereknek szerettek volna ukulelét ajándékozni.) Aminek persze önmagában semmi akadálya, de a gyerek nem fog az ukulelében mást látni, csak egy érdekes alakú játékot, amit ütögethet, fogdoshat, játszhat vele (és nem rajta). Feltehetően a hónapok előrehaladtával elmúlik a gyermek érdelődése az ukulele "mint tárgy" iránt, és bekerül a dömper/játékbaba mellé a dobozba. Egyébként az ukulele nem éppen a legideálisabb játék, mivel a rajta lévő húrok balesetveszélyesek is lehetnek egy abba kapaszkodó kisbabának. A szülői logika egyébként annyiban helyes, hogy kicsi gyereknek kicsi hangszert, és hogy ismerkedjen meg minél előbb vele, de szerintem sokkal jobban teszi a szülő, ha saját magának vesz egy ukulelét, és azon játszva ismerteti meg az 5 év alatti gyermekével a hangszert. Visszatérve a balesetveszélyre: ha a szülő úgy dönt, hogy ekkora gyerek kezébe adja a hangszert, ne hagyja felügyelet nélkül, mert pl. a húrokba belekapva, azokat megtépkedve baleset érheti a kicsit, a húrok végei szúrhatnak, de az ukulele élébe is megütheti magát a gyermekünk, ha birkózni kezd a hangszerrel.

Ha a korán ajándékozott ukulele túléli a néhány éves kiképzést, és használható állapotban marad a gyermek 5-6 éves koráig, akkor nyert ügyünk van, de ebben az esetben is fontos lehet a szülői példa. Nem várható el egy ekkora gyerektől, hogy magától (vagy éppen YouTube-videókat nézve) hangszeres játékot tanuljon még akkor sem, ha ekkorra már kialakulófélben van benne az a finommotorikus mozgás és a koncetrálóképesség, amely elvileg alkalmassá teheti őt a hangszeres játékra, hiszen figyelmét nem tudja még tanulásszerűen összpontosítani. Így legjobb tanulás neki az, ha a szülői példát utánozza, azaz ha leülünk vele szembe, mellé, és úgy mutatjuk meg neki, hová tegye a kezét, hogy "szép hangok" jöjjenek ki az ukuleléből. Nem kizárt, hogy egy 5-6 éves gyerek már le tud fogni egyszerűbb akkordokat, és türelmes gyakorlással az akkordváltások is menni fognak neki. Ugyanakkor nem szabad "elvárni" tőle semmit, erőltetni meg pláne nem, nehogy elmenjen a kedve az egésztől.

De milyen hangszert válasszunk? Ha teljesen őszintén szeretnék válaszolni erre a kérdésre, azt mondanám, hogy 5 év alatti gyereknek - a fent részletesen kifejtettek miatt - semmilyet. Ahogy bármi mást, a hangszeres zene "tanulását" sem kell siettetni a kisgyermekünkkel, nem késik el semmivel, ha csak 5 éves kora körül vagy akár néhány évvel később kap saját hangszert. Addig bőven elég, ha a mi kezünkben látja az ukulelét, esetleg segít lefogni az akkordokat megakadályozza a pengetést azzal, hogy érdeklődve odamászik, és rátenyerel a húrokra, de megtehetjük azt is, hogy az ölünkbe vesszük, és "együtt játszunk" a hangszeren. Ha mindenáron ukulelét szeretnénk ajándékozni, akkor az a kérdés, mit bír a pénztárcánk annak tükrében, hogy lehet, hogy néhány hónap alatt amortizálódik a hangszer . Ha vállaljuk a kockázatot, és nem párezer forintos gagyit veszünk, hanem egy belépő szintű szopránt, ami túléli a kritikus éveket, amikor a kisgyerek megtapossa, földhoz vágja az ukulelét, és letépi a húrokat nem tud még vigyázni a hangszerre, akkor 6 éves kora körül talán már le tud pengetni néhány akkordot. Az is megoldás lehet, hogy egy ilyen hangszert magunknak veszünk, megtanulunk rajta néhány akkordot, és gyerekdalokat kísérve ismertetjük meg a kisgyermekkel a hangszert, aki később "megörökli" a szoprán hangszerünket, magunknak pedig veszünk egy komolyabb ukulelét.

ukulele_zsofival.jpg

Fontos, hogy a "rendes" hangszertenulás kezdő időpontja a 6-7 (inkább 7) éves kor körül van, ekkor már van annyira fejlett a gyerek idegrendszere, össze tudja hangolni kezeinek, szemének a mozgását, figyelme is kitartóbb, türelme is megvan ahhoz, hogy tanuljon. Egészen eddig azonban sokkal fontosabb a gyermeknek az otthoni élőzene, az, hogy lássa és hallja a szüleit hangszeren zenélni annál, minthogy hangszert fogjon a kezében "zenélési" célzattal.

Mint ahogy a gyereknevelés számos kérdésére, a "Mikor és milyen ukulelét vegyek a gyermekemnek?" kérdésre sem lehet teljesen egyértelmű és pontos választ adni, hiszen minden gyermek más ütemben fejlődik. Nagy valószínűséggel a gyermek 6-7 éves korára jön el az az idő, amikor egy szoprán hangszerrel "rendesen" tud ismerkedni. Még egyszer hangsúlyozom: nem kell sürgeni a hangszer gyerek kezébe adását, ha arra pár hónappal vagy évvel később kerül sor, az nem jelent lemaradást. Remélem, hogy ehhez a döntéshez a fentiekben sikerült néhány ötletet, információt adnom. Mindig tartsuk szem előtt: ne siettessük, ne erőltessük a hangszertanulást (ahogy semmi más sem), mert visszafelé sülhet el!


Az ukulele.hu-n minden blogbejegyzés (az írott szövegen kívül ideértve a képeket, videókat) szerzői jogi védelem alá tartozik, ezért a blogbejegyzések többszörözése, terjesztése, másolása, átdolgozása és bármilyen egyéb felhasználása kizárólag a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges. A blogbejegyzések internetes címének (linkjének) közösségi oldalakon vagy más honlapokon történő megosztására ez a korlátozás nem vonatkozik, sőt megköszönjük, ha a bejegyzés linkjének terjesztésével az ukulelézést népszerűsíted:
http://www.ukulele.hu/blog/ukulelevasarlas-kisgyereknek