KERESÉS
2018-07-11

Ritkán kerül a kezembe olyan ukulele, amelyik - angol kifejezéssel élve - "glossy finish"-t kap, vagyis a gyártás utolsó fázisában a végtelenül simára csiszolt ukulelére lakkréteg kerül, amely a polírozásnak köszönhetően csodálatos, fényes felületet és sima, selymes tapintást ad az ukulelének. Nos, az Ortega Tiger szériája így készül. Nekem ebből a családból a RUE12FMH típusú uksihoz volt szerencsém. Nyilván szakmai ártalom, hogy nekem erről a fizetési meghagyás (fmh) jut eszembe, de nagyobb a valószínűsége, hogy ez a betűhármas jelen esetben a flamed mahogany-t jelöli.

A kép magáért beszél, persze ez nem adja vissza azt az élményt, amikor az ember először (vagy akár sokadszor) látja meg ezt a hangszert. A kezelt mahagónin alkalmazott glossy finish következtében 3D-snek nevezhetnénk az ukulele felületét, hiszen olyan, mintha mélysége lenne a felületeknek pláne, ha a fény felé fordítjuk, és csodáljuk a fényben játszó narancssárgás-vöröses csíkokat. A teknőspáncél mintájú szegélyberakás tovább fokozza az élményt, hiszen a 3D-s hatás ezen is megfigyelhető.

A glossy finish hátránya, hogy a karcok könnyen meglátszanak az ukulele testén. Az ukulelések közötti örök harc tárgya, hogy szabad-e pengetőt használni. Én erre mindig azt válaszolom, hogy kinek hogy esik jól, ha valaki szereti a pengetőt, játsszon azzal, aki nem, pengessen anélkül. Az ilyen fényes ukulelék esetében viszont nagyon ellenjavallt a pengető használata, hiszen a körmeinktől is karcolódhat a hangszer, a pengetővel pedig egyenesen legyilkolhatjuk a szép fényezést (feltéve, ha kemény, műanyagból készült pengetővel esünk neki). Léteznek puhább anyagból készült pengetők, amelyekkel nem (vagy sokkal nehezebben) sérthetjük meg a hangszert, remélhetőleg a jövőben ilyet kipróbálhatunk majd. Matt hangszerek esetében is vigyázni kell, de azok egy fél fokkal karcállóbbak.

A Tiger széria tagjai prémium kategóriás hangszerek, minden méretben és akusztikus és elektroakusztikus változatban is gyártják őket. Ahogy az a videóban is elhangzik, a húzósabb árért kiváló és pontos hangszert kapunk. Végeztem rajta ugyanis bundpróbát, és az oktávon túl lefogott hangok is a helyükön vannak és tisztán szólnak, ez talán a legfontosabb ismérve a pontosságnak. A hangolókulcsok nagyon jók, könnyen, finoman tekerhetők, az elektronikába épített hangológéppel így rendkívül egyszerű a hangolás. Ha már az elektroakusztikánál tartunk, egy kis megjegyzés: a csatlakozó olyan típusú, ami alig emelkedik ki a hangszer testéből, így arra csak akkor rögzíthető vállpánt, ha oda be van dugva a kábel.

Azért is tetszett meg nagyon ez az ukulele, mert az általam leginkább kedvelt felépítésű ukuleletesttel rendelkezik. Ha megnézitek figyelmesen az alábbi képet, látható, hogy az test az aljánál kicsit szélesebb, és ahogy haladunk a nyak felé, egy kicsit keskenyebbé válik. Az első Lanikai ukulelém teste is hasonló kialakítású, vagyis a nyak irányában csökken a test vastagsága.

A videón is láthatjátok majd, de egy képet is kiteszek arról a prémium puhatokról, amely az ukuleléhez jár:

Végül pedig nézzük meg mozgóképen és hallgasuk is meg, hogyan szól a Tigriske .

Ezt a gyönyörű hangszert az Ortega Guitars Magyarországnak köszönhetően próbálhattuk ki. Információink szerint egyébként annyira népszerűek a Tiger család ukuleléi (nem véletlenül) külföldön, hogy kisebb csoda volt, hogy eljuthatott hozzánk ez a típus, mivel a legtöbbre előrendelés érkezik úgy, hogy a hangszert még le sem gyártották. Ha exkluzív, priémium kategóriás ukulelét keresel hosszú távra, a Tiger széria bármely tagja jó választás lehet.


Az ukulele.hu-n minden blogbejegyzés (az írott szövegen kívül ideértve a képeket, videókat) szerzői jogi védelem alá tartozik, ezért a blogbejegyzések többszörözése, terjesztése, másolása, átdolgozása és bármilyen egyéb felhasználása kizárólag a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges. A blogbejegyzések internetes címének (linkjének) közösségi oldalakon vagy más honlapokon történő megosztására ez a korlátozás nem vonatkozik, sőt megköszönjük, ha a bejegyzés linkjének terjesztésével az ukulelézést népszerűsíted:
http://www.ukulele.hu/blog/ortega-tiger-rue12fmh


2018-07-04

Szívem csücske ez a tenor szépség, de rögtön mondok róla negatívumot is: ez már nem a belépő szintű ukulelék közé tartozik, így bizony többet kell érte fizetni, ha egy ilyennel szeretnénk boldogítani magunkat. Viszont cserébe kapunk egy ritka szép jószágot, az általam próbált, látott ukulelék közül a legvastagabbat. Amikor először tartottam, azonnal éreztem, hogy egy jó, masszív ukulelével van dolgom. Ránézésre olyan, mintha egy öreg fatörzsből vágták, faragták volna ki. A napsugár minta ismerős lehet nektek is a korábbi bejegyzésből, melyben a kistesót próbáltuk ki, a Baton Rouge V2-Sun-t. Ha jól látom, a hanglyuk körüli mintát szerintem másmilyen technikával fejezték be mint a szopránon, mert a napsugár élei kicsi tompábbak: mintha kopott fa lenne, ami tovább erősíti azt az érzést, hogy ezt a remek kis hangszer egész testét egy fatömbből faragták (ami persze nem így van):

Az ukulele hátlapja kidomborodik, ez a Baton Rouge-ok egyik gyakori jellemzője. Egzotikus mahagóniból készült a test, a fogólap pedig diófából, így látványos a kontraszt az ukulele teste és fogólapja között. A hangolókulcsok számomra továbbra is kicsit szorosak (bár lehet, hogy majd bejáratódnak), ahogyan azt más Baton Rouge-modelleknél is tapasztaltam.

Ami szintén megszokást igényel, az a nagy test kezelése, tartása. Persze a ruhánktól is függ, hogyan sikerül megszelidíteni a kicsikét, de én azt vettem észre, hogy többször kellett igazgatnom, mert olyan érzésem volt, mintha kicsúszna a kezemből, mintha le akarna csúszni az ölemből. Ezért kicsit testtartást váltottam, és jobban átöleltem a hangszert, és máris tudtam rajta zavartalanul játszani.

Ahogy a képeken látszik, ez egy cutaway hangszer, amelyet elektronikával szereltek. Az elektronikáról túl sokat nem tudok elmondani, működik, rendben van, viszont előforduluhat, hogy valaki hiányolja belőle a beépített hangológépet. Feltételezem, hogy a miniképernyős (vagyis hangológépes) elektronikával drágább lenne a hangszer.

Az erősítőre rákötve jól szólt a hangszer, a "Tone" tekerő is tette a dolgát, nem dísznek van rajta, tényleg jelentősen változik a hangszín, ha tekergetjük. Lássuk és halljuk, hogyan szólt a kicsike:

Egy-egy ukuleleteszt végén szoktam összegző gondolatokat írni, és kicsit bajban vagyok, mert tényleg - márkától függetlenül - olyan jó kis uksikat próbáltam ki az elmúlt hónapokban, hogy hasonló gondolatokat tudok csak puffogtatni. Jelen esetben nyilván nem tudunk szó nélkül elmenni az ukulele ára mellett, hiszen ha valaki ilyen hangszert választ, biztosan hosszabb távra tervez, és nem hirtelen felindulásból választja ezt a típust. Viszont a befektetés megtérül, hiszen biztos, hogy nem ilyen ukulele fog szembe jönni minden sarkon, ráadásul a hangszer extra nagy teste hangosítás nélkül is öblös(ebb) hangon szól (már amennyire egy ukulelére lehet ilyet mondani). A Baton Rouge V4-TCE ukulelét tehát nyugodt szívvel ajánlom a Kedves Olvasóinknak még úgy is, hogy a hangolókulcsok kicsit szorosak. Ja, és még valami, ebből a modellből gyárilag készítenek balkezes verziót. A cutaway miatt ez indokolt is, de persze nem minden cutawayből gyártanak balkezes változatot. A teszthez a hangszert a Duo Hangszerbolt biztosította.


Az ukulele.hu-n minden blogbejegyzés (az írott szövegen kívül ideértve a képeket, videókat) szerzői jogi védelem alá tartozik, ezért a blogbejegyzések többszörözése, terjesztése, másolása, átdolgozása és bármilyen egyéb felhasználása kizárólag a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges. A blogbejegyzések internetes címének (linkjének) közösségi oldalakon vagy más honlapokon történő megosztására ez a korlátozás nem vonatkozik, sőt megköszönjük, ha a bejegyzés linkjének terjesztésével az ukulelézést népszerűsíted:
http://www.ukulele.hu/blog/baton-rouge-v4tce


2018-06-24

Abban a megtiszteltetésben lehetett részem, hogy meghívást kaptam az idei Meinl Percussion Fesztiválra, melyen örömmel vettem részt, hiszen az ütős hangszereken kívül rengeteg ukulele várt mindenféle méretben, különböző kivitelezésben, és jópár basszusukulelét is kipróbáltam, közöttük az ún. fretless basszusukulelét is, azt jelenti, hogy a fretek nincsenek a nyakon, vagyis csak rá vannak rajzolva, így eszméletlenül kell figyelni, hol fogja le az ember a húrt, mert könnyen el tud mászni az ujjunk, és hamis lesz a játékunk.

De ne szaladjunk ennyire előre. Először is jó hosszú, több mint 11 órás buszozás után érkeztünk meg péntek este Gutenstettenbe, ami egy takaros kis német falu kb. a semmi közepén Nürnbergtől nem messze. A program szombaton 10-kor kezdődött, és a fesztiválnak a Meinl cég adott otthont a guttenstetteni főhadiszállásán. A szervezést és a program megvalósítását a maximális német precizitás jellemezte, az első perctől az utolsóig minden ki volt találva, ha egy workshop 10:30-ig kellett, hogy tartson, akkor addig tartott, és az esti fellépők előadásai is percre pontosan kezdődtek és végződtek. A résztvevők "etetése" nem hagyott kívánnivalót maga után (hogy stílszerű legyek), többféle konyha közül lehetett választani. Sokan voltak a rendezvényen, de mégsem éreztem úgy, hogy tömeg lenne. Le a kalappal a szervezés és a szervezők előtt (magyarok is részt vettek a szervezésben!), maximális profizmus jellemezte az egész programot.


A sok érdekes ütős hangszer mögött integetnek az ukulelék

Engem persze az ukulelék érdekeltek elsősorban, de egy ilyen eseményen az ember nem vonhatja ki magát a többi hangszer bűvöletéből, így én is igyekeztem kipróbálni minél több ütős hangszert, 1-2 gitárt stb. Beneveztem cajon és djembe workshopra is.


cajon

djembe

A cajon workshopot Stephan Maass és Juan Carlos Melian, a djembe workshopot Joannie Labelle és Ellen Mayer tartotta.

 

 

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a nevek hallatán mindenki felkiált, hogy "Úristen, ők?", hiszen - feltételezem, hogy pláne ukulelése körökben - itthon kevéssé ismertek ezek a nevek. Viszont mégis érdemes megjegyeznünk őket, mivel kedves személyiségük és végtelen profizmusuk elhitette az ütőhangszeren játszani esetleg nem tudó résztvevőkkel is (tehát pl. velem), hogy kicsit, csak egész picikét tudom ütni a cajont és a djembét. Magukkal ragadó volt az előadásmódjuk, igyekeztem egy-két trükköt, kéztartást ellesni tőlük (és a mellettem ülőktől), és egyszer csak azt vettem észre, hogy lelkesen püfölöm a ritmusokat, és pár perc elteltével kezdenek zsibbadni a tenyereim, fél óra elteltével pedig a sajgás és a nem-érzem-a-tenyeremet váltogatta egymást, de eszméletlenül élveztem az egészet.

Ez a szombat valószínűleg rekord az életemben, mert az egységnyi időre jutó kipróbált ukulelék száma vészesen magas volt! Úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, aki beszabadul a cukorkaboltba.

Nem tudtam hirtelen, melyik ukulelét fogjam, próbáljam, nyúzzam, a bőség zavara de vil ott zümmögött a fülembe: "Most ezt a szopránt!" "Hagyd azt, inkább ennek az elektroakusztikus tenornak vegyük el az ártatlanságát!" Az ütős hangszerek egyébként annyira hangosak voltak, hogy néha nehéz helyzetben voltam, hogy halljam saját játékomat, de szerencsére sok erősítő ki volt téve, úgyhogy az elektroakusztikus uksikon jót lehetett zúzni.

A jelenlegi csúcsmodell is ki volt állítva, amelyik megjelenésében is rögtön tudatja az emberrel, hogy nem mindennapi ukulelével van dolgunk:

Ennek a csúcsmodellnek egy rettentően érdekes változatát is kipróbáltam. Ha egy ukuleléből 5-6 vagy 8 húros verziót készítenek, többnyire a magas G-húr mellé tesznek egy mély G-t, és húrszámtól függően itt-ott dupláznak még. Az én nyolchúros Kalám húrozása pl. a következő: magas G, mély G, magas C, mély C, duplázott E és duplázott A-húr. Ez a hathúros Ortega viszont így van megbolondítva: szimpla magas G, magas C, mély C, szimpla E és mély A és magas A-húr! Nézzétek:

Hát az ész megáll, milyen ötlet, teljesen egyedi, ilyennel még sehol nem találkoztam. Nagyon érdekes volt rajta a hangzás, és persze mivel csúcsmodell, simult az ember kezébe, pengetésért könyörgött .

Sok kisgyereket is láttam a rendezvényen, külön nekik szánt zeneeszközöket tettek ki a szervezők, pl. ezt az asztalt.

Aztán persze az ukuleléknél is több kisgyerekes család megállt, hiába, a kis gitár az kis gitár .


Egy Rorschach-ábrást? Te mit látsz bele?

 


Ukulelék hátulról

És a poliuretán húrokkal szerelet basszusukulelék:

Amiről a bevezetésben beszéltem, folytatom röviden: rendkívül érdekes játékélményt biztosít egy fretless basszusukulele (vagy -gitár), hiszen sokkal nagyobb odafigyelés és koncentráció kell, hogy a megfelelő helyre tegyük az ujjunkat. Persze ez is gyakorlat kérdése, hiszen ha megszokjuk a hangok helyét, nem nehezebb rajta játszani mint egy bundokkal (vagyis fretekkel) rendelkező hangszeren.

Tehát közelről a drágaság:

Az ukulelézéssel és dobolással töltött nap focimeccs nézésével végződött. Végül lebeszéltem magam arról, hogy svéd arcfestéssel üljek be vagy 150 német drukker közé, ezért tárgyilagos arcot felvéve szurkoltam az esélytelenebbnek, és alig tudtam leplezni kárörvendő mosolygásomat az elképesztően gyönyörű svéd gólt követően. Ja, és minek a videóbíró, ha tök tiszta 11-est nem képesek visszanézni. Aztán jött a szokásos német szerencse és egyenlítő gól az első félidő végén: pitteg-pattog a labda, és a német csatár el sem találja, a sípcsontja felső részéről vért hányva vánszorog be az egyenlítő gól persze, hogy a 48. percben. A rendezvény résztvevőinek üvöltésétől persze majd’ felrobbant az ebédlő, én pedig egy kelletlen sájzét elmorzsoltam a bajuszom alatt. Aztán jött a Lineker-törvény, hiszen a második félidő hosszabbításának ötödik percében – mert a németeknek jár öt perc hosszabbítás úgy, hogy nagyobb sérülés vagy fetrengés nem volt egy vérző németet kivéve, aki elesett a csatában -, de lényeg az, hogy az imént hivatkozott, kiváló angol focista fogalmazta meg a következőket: a focit kétszer 11 ember játssza, és a végén a németek nyernek. Hát ez most sem történt másképp. Ha igazságosak akarunk lenni, azt el kell ismerni, hogy a német csapat teljesen más sebességgel focizott, és a svédek ólmos lábakon mozgó jegenyéknek tűntek mellettük. Persze a győztes gólnál majdnem lerepült az épület teteje. Azzal vigasztaltam magam, hogy legalább nem kellett hallgatnom a magyar kommentátorok rengeteg sületlenségét, amit képesek összehordani közvetítés címszó alatt .

Visszatérve a fesztiválra: számomra óriási élmény volt részt venni rajta, ezúton is köszönöm a megtisztelő meghívást és lehetőséget, hogy ott lehettem. Blogtörténeti esemény volt, amikor a helyszínről élőben - a blog történetében először - bejelentkeztünk:

Gutenstetten, Németország. Meinl Percussion Festival

Posted by Ukulele Magyarország és Magyar Ukulele Blog on Saturday, June 23, 2018

 

E sorok írása közben egyébként éppen hazafelé tartunk néhány ukulelével felszerelkezve, amelyekkel a közeljövőben találkozhattok majd a blog hasábjain.

Ezt a bejegyzést sok szeretettel ajánlom annak a kis csapat tagjainak, akikkel együtt utaztunk Németországba és vissza, és közösen lehettünk részesei ennek a nagyszerű fesztiválnak.


Az ukulele.hu-n minden blogbejegyzés (az írott szövegen kívül ideértve a képeket, videókat) szerzői jogi védelem alá tartozik, ezért a blogbejegyzések többszörözése, terjesztése, másolása, átdolgozása és bármilyen egyéb felhasználása kizárólag a szerző előzetes írásbeli engedélyével lehetséges. A blogbejegyzések internetes címének (linkjének) közösségi oldalakon vagy más honlapokon történő megosztására ez a korlátozás nem vonatkozik, sőt megköszönjük, ha a bejegyzés linkjének terjesztésével az ukulelézést népszerűsíted:
http://www.ukulele.hu/blog/elmenybeszamolo-a-meinl-percussion-fesztivalrol