Tolcsvay László - Nemzeti dal
[C]Talpra [C7]magyar, [F]hí a [C]haza!
[C]Itt az [C7]idő, [F]most, vagy [C]soha!
[C]Rabok le[Dm]gyünk vagy [G7]szabadok? [G]
[F]Ez a kérdés, [Fm6]válassza[C]tok! [C]
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughattak.
A [G]magyarok [F]istenére
[C]Esküszünk, [C]
[G]Esküszünk, hogy [F]rabok tovább
[C]Nem leszünk! [C]
A [G]magyarok [F]istenére
[C]Esküszünk, [C]
[G]Esküszünk, hogy [F]rabok tovább
[C]N[C7]em le[F]szünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább a rongy élete,
Mint a haza becsülete.
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy híréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
[F]Es[Fm6]kü[C]szünk!