For the English version please click here. / Az angol változat megnyitása. Éppen az előző, 10 éves a Magyar Ukulele Blog bejegyzésemben írtam pár szót arról, hogy az Instát és a Twittert ritkábban használom, viszont pont az Instagram-regisztrációmnak köszönhetek...

Az ás-és írásokat több mint tíz éve ismerés, mindenkinek terjesztés! Magam részéről örök értéknek, sokszor tökéletes szociológiai tanulmánynak tartás, többször visszaolvasás, mindig valami újdonságot felfedezés....

Többször hallottam, láttam már Tanglewood ukulelét, de mindeddig nem került sor arra, hogy kipróbálhassam. Most végre eljutott hozzám egy példány, melyhez egy lelkes olvasónk, Ádám közbenjárására is szükség volt. Azért is voltam nagyon kíváncsi...

Múlt szombaton - az ukulele világnapja után egy nappal - 2024. február 3-án nagyon jó hangulatú II-es ukuleletanfolyamot tartottunk. Majdnem teltházas volt ez a tanfolyam, ezúton is köszönöm a töretlen érdeklődést a tanfolyamok iránt. A bemutatkozást követően...

Közel teltházas II-es tanfolyamot tartottunk szeptember 15-én, vasárnap. Ezúton is köszönöm a töretlen érdeklődést a tanfolyamok iránt. Sajnos nem jó hír, hogy nagy valószínűséggel a következő ukuleletanfolyam már nem ezen a helyszínen lesz, de erről...

A múlt szombaton nagyon lelkes csapat gyűlt össze, és én is izgatottan vágtam bele az idei év első ukuleletanfolyamába. Néhányan kértetek kölcsön ukulelét a tanfolyamra, ezt természetesen most is örömmel vittem. Ezúttal is repültek a percek, órák, és...

Örök kérdés ukulelések között, hogy vajon szabad-e/lehet-e/kell-e/érdemes-e/stb. pántot - más néven hevedert - erősíteni az ukulelére. Erre a kérdésre talán nem létezik jó válasz, ami nem is baj: mindenki el tudja dönteni, hogyan szeretné tartani...

Életem első fingerstyle-feldolgozásai közé tartozott a Csendes éj, amit tíz évvel ezelőtt ilyenkor szorgalmasan gyakorolgattam, hogy aztán 2011. december 11-én kitegyem róla a blogbejegyzést. Emlékszem, mennyire megszenvedtem vele, hogy kitaláljam az akkordok és a dallam illesztését,...

A '80-as évek második felében az egyik első nagy mozis élményem valamelyik Bud Spencer-Terence Hill film volt, amelyet a szüleimmel együtt néztünk meg. Emlékszem, utána az utcán sétálva előttük, velük szemben ugráltam, és mindenképpen bunyózni...